Magyarország - Szovjetunió 1:0 (1:0)

 

Heves iram az első félidőben

Devillers francia játékvezető indította el a mérkőzést.
Magyarország: Grosics - Kárpáti, Börzsei, Kotász - Bozsik, Berendi - Sándor, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor.

Szovjetunió: Jascsin - Tiscsenko, Basakin, Ogonykov - Paramonov, Netto - Tatusin, Ivanov, Sztrelcov, Szalnyikov, Ilijin.

Az első izgalom: a mi kezdésünk után a szovjet védők elszedték a labdát. Sztrelcov előretört, de jó helyzetből sem találta el a hálót. Pár percig a magyar térfélen pattogott a labda, igazi veszély nélkül. Az erőtlen magyar ellentámadások sem vezettek sikerre. Az első kecsegtető helyzetünk a 7. percben volt: Kocis kiugratta Sándort, aki a kapu felé tört. Már-már úgy látszott, hogy góllal fejezi be a támadást, de a kapu közelében szabálytalanul megállították. A 11-es - elmaradt. A játék ezután főleg a mi 16-osunk körül folyt. A szovjet játékosok nagy erővel támadtak, de védelmünk legtöbbször már a 16-os előtt meg tudta állítani őket. Az iram elég erős volt, sok hiba, téves átadás, céltalan passz tarkította.

A 14. percben áttörték a magyar védelmet, de a hatalmas gólhelyzetet elszalasztotta a szovjet csapat. Ilijin a kapu elé adta a labdát, Szalnyikov ugrott rá, fejese azonban a léc fölé szállt. A következő percben rohamoztunk, s a magyar csatársor kísérlete már sokkal nagyobb eredménnyel járt. Hidegkuti sikerrel küzdött meg a labdáért. Sándornak adta, az meg Kocsisnak továbbította.

Grosics ismét nagyszerűen védett. Egymás után tette ártalmatlanná a szovjet csatárok lövéseit. Képünkön Sztrelcov (középen) lövését védi a magyar kapus - Bozsik felügyelete mellett.

Kocsis a 16-os vonalánál előre akart törni, de ugyanakkor Ogonykov lélekszakadva eléje rohant. Kocsis ügyesen Czibor elé passzolt, aki éles szögből, 13-14 méterről jobb lábbal, "kapásból" vágta a labdát a kapu jobb oldalába, 1:0-ra vezetünk - először a magyar - szovjet válogatott mérkőzések történetében.

A gól szárnyakat adott a magyar csapatnak, elkeseredett ellentámadásokra tüzelte a szovjet fiúkat. Védelmünknek nagyon nehéz dolga volt az erős, kemény, gyors ellenféllel szemben. Súlyosbította a védők helyzetét, hogy a csatársor - tulajdonképpen középcsatár nélkül - dirigens nélkül próbálkozott támadni, nem tudta tartani a labdát, mert a szovjet védők nem teketóriázva igyekeztek rombolni a támadásokat. Belecsúszott ebbe számos szabálytalanság is. A 20. percben Ogonykov például csúnyán szerelte Sándort, úgyhogy Sándor megsérült, ápolásra szorult. A 25. percben Puskás pompás labdát adott előre. Czibor ki is ugrott, de Jascsin előbb érte el a labdát. Nem sokkal később, kis híján még egy gólt szereztünk. Czibor ívelte befelé a labdát. Kocsis felugrott, fejese a felső kapufáról pattant vissza. Jellemző a játék változatosságára, hogy talán ugyanebben a percben egy szabadrúgás után Szalnyikov fejelhetett közelről a mi kapunkra, de Grosics védett. Igen változatosan alakult továbbra is a játék. Kocsis szorongatott helyzetből küldött lövést, Jascsin védte, majd a 39. percben a magyar nézőkben hűlt meg a vér. Védelmünk egy pillanatra megingott, Sztrelcov kapta a labdát igen jó helyzetben, 12 méterre a kaputól. Még arra is volt ideje, hogy megcélozza a magyar kaput, bombalövése a bal kapufán csattant! Aztán megint a mi térfelünkre került a labda. Börzseivel csaptak össze a szovjet belsőcsatárok. Börzsei sínylette meg: őt is ápolni kellett. Az utolsó perc megint gólhelyzethez juttatta a magyar csapatot. Kocsis és Puskás összjátéka révén Kocsis igen jó helyzetből - igen gyengén - kapu mellé rúgta a labdát.

Ritkán látott izgalmas második félidő

A szünetben folytatták az atlétikai versenyt. Kuc a rossz idő alatt letett 5000 méteres világrekord-kísérletéről, 1500 méteren, számára szokatlan távon indult. A szovjet közönség nagyon bíztatta a kiváló hosszútávfutót, aki azonban végül is csak harmadik lett. (Győzött Panov 3:47,8 mp alatt.)

Megkezdődött a második félidő, amelyre Tatusin már nem jött ki, helyére Mozert állították.

A küzdelem változatlan hevességgel folytatódott. Nem sokkal kezdés után Kocsis Sándor elé pöccintette a labdát, majd lefutás és beadás következett, de Czibor egy hajszállal elkésett a labdáról. A mi kapunknál Ivanov került nagyon jó helyzetbe, a jobb alsó sarokba tartó lövését Grosics kivédte.

A játékba sok szabálytalanság csúszott. Sztrelcov lerúgta Berendit, aki nem is tudta tovább folytatni a játékot, helyére Bundzsák állt be. (Szerencsére Berendi sérülése nem súlyos, kiváló játékosunk a mérkőzés végére úgyahogy rendbejött.) Meleg helyzetek adódtak a kapu előtt. Szabadrúgást ítéltek ellenünk, a labdát a kapu lé ívelték. Grosics kiugrott a labdára, de még mielőtt elérhette volna Ivanov ellökte őt. Utána a labda az üres kapura tartott, Kotász azonban befutva a gólvonal közelében tudta kivágni a labdát.

Ezután keményebbé vált a küzdelem. A szovjet csapat nem ismert reménytelen labdát, minden pillanatban párharcok alakultak ki a játékosok között. Néhány szabadrúgást ellenünk is kellett ítélnie a játékvezetőnek. Egy viharos, gyors szovjet támadás után Ilijin 12 méteres lövését Grosics bravúrosan védte. Rögtön utána Sztrelcov megszerezte a labdát, s jobboldalról begurította a kapu felé, ahol - a kapu torkában - teljesen szabadon állt Ilijin. Már mindenki a kapuban látta a labdát, de a szovjet balszélső lábáról a kapu mellé pattant a labda. Egy kis izgalomért nem kellett tehát a szomszédba menni. De egyre inkább kibontakozott a magyar csapat fölénye.

Csatársorunk sorra vezette a szép támadásokat, nemegyszer végig a pályán csak magyar lábakon vándorolt a labda. A 26. percben igen szép jelenet adódott. Hidegkuti - Puskás volt a labda útja, a védelem közbe akart lépni, a labda hirtelen Kocsis elé pattant, aki ballábbal, a kaputól 16 méterre nagy bombát küldött a jobb felső sarokra. Jascsin rendkívül ügyesen szögletre nyomta a labdát. A százezer néző felszisszent. Négy perc múlva ismét a mi jobbszárnyunk vezette a támadást, Puskás lövését védte Jascsin. Egy-két eredménytelen szovjet támadás után megint mi következtünk. Egy hosszan előrevágott labdára Czibor és Jascsin futott rá. Czibor érte el 20-25 méterre az üres kaputól, rögtön a kapu felé rúgta, de a labda hajszállal elkerülte a kaput. "Mindent bele" - biztatták harsányan a magyar diákok csapatunkat.

Mindkét csapat teljes erővel küzdött, minden pillanat újabb izgalmat hozott, ritkán látott, nagy hajrának lehetett tanúja a közönség. Még egyszer fellángolt a szovjet csapat, a 38. percben Sztrelcov tört előre, gólhelyzetben volt, amikor Grosics bátor rávetődéssel tudta elfogni a labdát. Aztán Szalnyikov rúgta kapu fölé a labdát. Megszólalt a gong, még öt perc volt hátra. Grosics három remek védése után újra felszabadult a magyar kapu, nagy támadást indítottak csatáraink. Czibor lövése a kapu mellé ment. Igen nagy helyzet volt. A közönség erősen biztatta a szovjet csapatot, a mieink arra törekedtek, hogy most már kihúzzák a mérkőzés végéig, soraikban tartsák a labdát. A 44. percben három szovjet csatár is lesen volt. Ilijin a kapuba rúgta a labdát, de persze a játékvezető nem ítélt gólt. Amikor véget ért a mérkőzés, túláradó örömmel, boldogan ölelkeztek össze a magyar játékosok, nagy mérkőzést nyertek meg.