Magyarország - Szovjetunió 1:0 (1:0)

 

Küzdelem volt a javából

A mérkőzés általában úgy zajlott le, ahogyan az előzetes tapasztalatok, jelentések figyelembevételével a magyar csapat vezetői remélték. Kezdetben szörnyű erővel rohamozott a szovjet csapat. Különösen az első negyedórában úgy tűnt, mintha csak pirosingesek lennének a pályán.

A szovjet csapat azonban nem bírta végig az erős iramot. Támadásai a második félidőben vesztettek erejükből, a magyar csapat lassan fölénybe került. Játékosaink ekkor már ízelítőt is tudtak adni a mai modern futballból, az ötletes, helycserés támadásokból, a szovjet védelem is sokszor nehéz helyzetbe került. Egyes szovjet játékosok a sikertelenség láttán idegeskedni kezdtek. Ez nemcsak abban nyilvánult meg, hogy bámulatos módon tudtak elrontani óriási gólhelyzeteket, hanem abban is, hogy egy-két játékos, elsősorban Sztrelcov, túlságosan kemény, néha kíméletlen játékot folytatott. Mindent egybevetve ez a mérkőzés is nagyjában inkább küzdelmet, mint magas színvonalú játékot hozott, bár el kell ismerni, hogy a második félidőben időnként igen szép volt a játék.

A zsúfolásig megtelt Lenin-stadionban a szovjet közönség megcsodálhatta a magyar játékosok egyéni bravúrjait is. Képünkön Kárpáti magasba felugorva, ollózva húzza el ellenfele elől a labddát. Balra Bozsik, a háttérben pedig Hidegkuti látható.

Csapatunkban ezúttal is - mint a múlt héten Belgrádban - a vádelem vitte el a pálmát. Grosics mindig idejében avatkozott be a támadásba, és néhány erős lövést elhárított. Mindhárom hátvédünk nagyon jól játszott, Kotász például magasan felülmúlta múltheti formáját. Börzsei és Kárpáti is szilárdan állt a lábán. Bozsik és Berendi sokat vállalt magára, szorgalmasan és jól teljesítették feladatukat. A mérkőzés egyik kellemes meglepetése volt a beugró Bundzsák nyugodt játéka, biztos, ügyes labdakezelése. Az izgalmas pillanatokban jóleső volt látni, ha hozzá került a labda - mindig tudott vele valamit kezdeni. A csatársorban Sándor és Czibor elemében volt az egész mérkőzésen. Kocsis pedig a második félidőre javult fel és pontos, nagy technikai tudásra valló átadásokkal "kavarta meg" az ellenfél védelmét. Hidegkuti főleg a védekezésben kapott szerepet, ezt kifogástalanul ellátta. Puskásra nagyon vigyáztak, de mégis sokat használt "türelmetlen" lelkes játékával, ha ezúttal nem is ment neki olyan jól - elsősorban a kapuralövés - mint máskor.

A szovjet válogatott nagytudású együttes. Ez emeli győzelmünk értékét. Mi is megállapíthattuk, hogy sokat fejlődött technikában. De ezúttal, meglepetésre, nem bírta 90 percen át vinni, diktálni az iramot. A csapat legjobbjai közé Sztrelcovot, a szinte állandóan támadó fedezetet, Nettót, a biztos kezű kapust, Jascsint és a kulturált futballt játszó, mindig veszélyes Szalnyikovot sorolhatjuk. Kiváló játékosoknak, kemény ellenfélnek ismertük meg Basakint, Tiscsenkót és a magáról sokszor megfeledkező Oganykovot. Feltűnő volt a csatársor gólképtelensége. Devillers francia játékvezető megfelelt, bár a kemény játékra sokszor oda sem hederített.

Vető József

Korábban a Szabad Neten:

Az erős edzés feljavította az "öreg" futballistákat

Magyarország - Jugoszlávia 3:1 (2:1)

Őszinte beszélgetés Grosics Gyulával