Pénzt sikkasztott, hogy nőre költse

 

Szabad Nép

A tárgyaló teremből
A dolgozók nevében....

Lopott, sikkasztott, becsapott bennünket, hogy szórakozzon a nőjével (Haas István felvétele)

A munkások - a MÁVAG szivattyúgyár dolgozói - lassan benépesítik az étkezőhelyiséget. Csoportosan jönnek, munkaruhában - úgy, a hogy a szerszámot letették, a munkapadot otthagyták.

A tárgyalás kezdetét negyed ötre hirdették, de már négy óra után néhány perccel alig lehetett helyet kapni az ebédlőteremben. A MÁVAG szivattyúgyárnak dolgozói kíváncsiak erre az ügyre... Ők is érdekeltek... Az üzemben először ül össze a közelmúltban megválasztott társadalmi bíróság, hogy megtárgyalja Beta Zoltán raktárkezelő ügyét.

Pontosan negyed ötkor megkezdődik a tárgyalás. Négyen ülnek az elnöki asztalnál: a társadalmi bíróság elnöke (a vállalat egyik jogásza), a bíróság két tagja (az egyik esztergályos, a másik festő) és a jegyző - munkaidőben: gépíró. A társadalmi bíróság elnöke közli, hogy a vállalat igazgatója -az üzemi bizottsággal egyetértésben - társadalmi bíróság elé utalta Beta Zoltán raktárkezelő ügyét.

- Felolvassuk az előzetes jegyzőkönyvet, majd meghallgatjuk a vádlottat és a tanúkat - hirdeti ki az elnök. - A tárgyaláson bárkinek joga van kérdést intézni a vádlotthoz, bárki elmondhatja az üggyel kapcsolatos véleményét. A felszólalások a jelentkezés sorrendjében történnek.

Beta Zoltánt szólítják az elnöki asztalhoz, majd közlik vele az egyik vádat.
- Igaz-e, hogy ön 2303 forintot szedett be munkatársaitól az étkezési jegyekre, s ezt az összeget nem fizette be a szakszervezet pénztárába?
- Igen.
-Tudja, ugye, hogy ennek következtében 100 ember két napig nem tudott étkezni az üzemi konyhán, s ezután is csak azért, mert a vállalat utólag kifizette a dolgozók étkezési jegyének árát?
- Tudom. A körülmények késztettek erre... Ugyanis én voltam a közönségszervező ebben az üzemrészben. Hiányom volt a színházi jegyek elszámolásánál, s az étkezési jegyek árából akartam fedezni. De szándékomban volt később a fizetésemből visszaadni.

- Nem mond igazat - kiabál közbe valaki. - Sem színházjegy ára, sem az étkezési pénz nincs meg. Elköltötte... Mint ahogy elköltötte a tőlünk kölcsönkért százasokat is... Egyiket sem térítette meg a mai napig sem...

S a kérdések, feleltek, közbeszólások így váltakoznak. Majdnem egy óra hosszáig tart, amíg világosan bebizonyosodik, hogy Beta Zoltán sikkasztott. Nemcsak a színházjegyekre összeszedett több mint 2700 forintot, s az ebédpénzt vette el, hanem a szakszervezeti bélyegek árát is, mintegy 800 forintot. S a munkatársaitól kölcsönkért többezer forintot sem fizette vissza... De nem ismeri be, hogy sikkasztott volna, pedig több mint nyolcezer forintról van szó. A hallottak után átforrósodik a terem levegője. A résztvevők eddig még úgyahogy türelmesen hallgatták Beta szavait, de most már egyre többen közbekiabálnak, különösen, amikor cselekményének okaira terelődik a szó.

- Mennyi a fizetése? - kérdi az elnök Betától.
- Nyolc- kilencszáz forint.
- Nem igaz, 1500-1400 forintot keresett - hallatszik a hallgatóság soraiból.
- Nős?
- Igen. Van egy fiam is - mondja, s most úgy tesz, mint, aki megtört, feladta a harcot és őszinte kíván lenni. Beszél, beszél, s arra hivatkozik, hogy beteg feleségének kezeltetésére és beteg gyermekének ruházatára kellett a pénz. "Őrájuk költöttem." Gondolja, ezzel megnyeri a hallgatóság és a társadalmi bíróság szívét... A jelenlevők már-már meg is hatódnak, s arról sugdosnak, hogy talán mégsem lehet teljesen elítélni Berta tettét, hiszen szerencsétlen családi körülményei miatt csinálni...

- A családodért? Zoli, nem sül ki a szemed?! - ugrik fel hirtelen az egyik munkás: Radovics Andor. - Ha ő így viselkedik, hát én is elmondom, amit tudok. Vele dolgoztam egy üzemrészben, régóta ismerem. Mielőtt a minisztériumba került volna osztályvezetőnek, már akkor is együtt dolgoztunk. Rendes, becsületes embernek, jó munkásnak ismertük, s ilyen volt akkor is, amikor kiemelték... Aztán nem találkoztunk, pedig azelőtt elég sokat együtt komáztunk. Akkor láttam ismét, amikor visszajött dolgozni. Mintha kicserélték volna...

Raktáros lett, de úgy viselkedett, mintha legalábbis ő alapította volna a MÁVAG-ot. Nagyhangú, pöffeszkedő úr lett belőle. Csak akkor állt velünk szóba, ha pénzre volt szüksége... De akkor aztán a hízelgésre is képes volt. Szinte sírva panaszkodott ilyenkor, hogy beteg a felesége, gyereke, s orvosságra, ruhára kellene a pénz, adjunk neki kölcsön. Máskor meg azt mondta, haldoklik az apja, nincs miből eltemetnie, ezért kér kölcsön... Négyezer forinttal tartozik. Amikor azután a napokban kiderült ez az étkezési pénzhistória, elmentem a feleségéhez. Az asszonya valóban beteg, a gyereke is. De azt hiszik, hazaadta a kölcsönkért pénzt? Még a fizetését sem. Az asszony saját kis keresetéből tengődött, abból étkeztette az egész családot. Még ezt az életerős embert is... Beta pedig... No mindegy, kimondom: nőzött.

A nőre költötte minden pénzét. Azt is, amit elsikkasztott. Először úgy gondoltam, ezt nem mondom el. A felesége miatt... De nem érdemli meg. Lopott, sikkasztott, becsapott bennünket, hogy három hétig a Balatonon nyaralhasson a nőjével... - Csak azt nem tudom, Zoli - fordul Beta felé az idős munkás -, hogyan tudsz ezek után a fiad szemébe nézni... Mert én nem tudnék még hazamenni sem...

Beta Zoltán nem válaszol. Hallgat, hiszen egykori komája, barátja fejére olvassa a bűnöket. S nincs kitérő, Beta Zoltánnak válaszolnia kell. Ha mással nem, hát a hallgatással. Jó másfél órába kerül, amíg az ötszáz szempár, a közbekiáltások, felszólalások őszinteségre kényszerítik a kertelő-hazudozó, Betát. S a nagydarab ember lassan-lassan megtörik - elmondja az esetet úgy, ahogy volt.

- Már régebben ismerem ezt a nőt...

A társadalmi bíróság visszavonul tanácskozni. Negyedórába sem telik, s máris hirdetik a határozatot. "Az üzem dogozói nevében javasoljuk az igazgatónak, hogy azonnali hatállyal bocsássa el Beta Zoltánt, ügyét pedig adja át a büntetőbíróságnak. Így döntöttünk, mert..." - s a társadalmi bíróság indokolja határozatát.

Kifelé menet valaki megjegyzi mellettem: - Ha Betának ez sem volt elég lecke, akkor a bírósági eljárás sem fog rajta változtatni....

Szabó László