Célkeresztben Krassó

 

(Részlet Modor Ádám: Célkeresztben Krassó című decemberben megjelenő könyvéből)

Krassó György forradalmár, politikai fogoly, szamizdatkiadó és -szerző, egyszemélyes hírügynökség, aki a forradalmat követő megtorlás következményeként rég elmúlt 40 éves, mire befejezhette egyetemi tanulmányait. Ő, aki jeles diplomája és fénylő szelleme ellenére sem dolgozhatott soha közgazdászként, alkalmi munkákból, fordításokból, rokkantnyugdíjasként kereste kenyerét a hetvenes évektől. Több infarktusa és halláskárosodása volt, de ez egyetlen másodpercig sem akadályozta abban, hogy több végéről égetve a gyertyát, a budapesti ellenzék egyedülálló szereplőjeként már életében rajongva szeretett és nyíltan gyűlölt figurává váljon.

(Két szenvedélye volt: a lóverseny és a nők. A kávét sok cukorral itta. Az aranygaluska volt a kedvence. A szamizdatterjesztőknek jutalékot adott.)

Krassó szókimondása, rigorózus ragaszkodása a tényekhez és a törvényekhez visszatetszést keltett nemcsak a maradék keményvonalas kommunistában, akik az ÁVO fénykorát sírták vissza a legvidámabb barakk pocsolyaszocializmusában, de az óvatos reformerek falmelléki okoskodásai is kicsorbultak Krassó érvelésén, ami mindig az akasztottak, az agyonvertek, a megnyomorítottak, a börtönükből soha nem szabadulók igazságát és életét szembesítette a kádárista rendőrállam bürokratáinak "mihez képest" okoskodásaival. De nem fogadták el, és folyamatosan támadták, mószerolták őt a "demokratikus ellenzék" maszkjába bújt egykori maoista, guevaraista, lukácsista, renegát marxista kádergyerekek is, szókimondását és nyíltságát néhány beilleszkedni vágyó volt elítélttársa is sokallta. Besúgói pedig egyre növekvő számban jártak a nyakára.
Az volt az elve: tudjuk róluk, hogy azok, nem kell őket elküldeni, mert akkor jönnek újak, akiket még nem ismerünk. Ilyen, minden oldali nyomás közepette hozta létre a nyolcvanas évek elején Krassó Magyar Október (M. O.) néven Háy Ágnes hathatós közreműködésével szamizdatkiadóját, ami szép és tartalmas köteteivel talán a nagy nemzetközi hírnévre vergődött, 1981 óta megjelenő Beszélő folyóiratnál is fontosabb, katalizátor szerepet játszott a belső szellemi átalakulás folyamataiban. Legtöbb könyvének borítóját Háy Ágnes grafikusművész tervezte.

1956 szellemének feltámasztásában és ezzel kapcsolatos adósságaink számba vételében úttörő szerepet játszott. A Beszélő a pártállam tájékoztatási hivatalától 1982-ben lapengedélyt kért, Krassó soha nem fordult engedélyért szellemi termékek kiadásához. Ő jogaiban bízó és meggyőződésében megingathatatlan polgárként, semmiféle taktikai megfontolásnak nem engedve űzte az ipart, a szamizdatkönyv-kiadást. A szellemi újjászületés, a nyílt, egyenes beszéd - az általa szervezett '56-os megemlékezések - hamis legendákat és hazugságokat oszlató hatással voltak a hazugság kultúrájában felnövő ifjú nemzedékek számára. (Akárcsak a korán eltávozott Szabó Miklós történész előadásai, aki lakásokban, "szabad egyetemeken" éjszakákon át "mesélte" el a XX. század történetét, mindazt, ami a tankönyvekből kimaradt.)
Sorok írója is egy ilyen felszólalása alkalmából találkozott Krassóval először "személyesen". A könyvben is említett 1983-as jogi kari vitaesten, ahol szembeszállt Tóth Dezső miniszterhelyettessel.

Szavainak felszabadító hatása volt a cenzúra és öncenzúra elmosódó határait megtagadók számára, ahogy arról az Inconnu csoport tagjai is vallottak Gulyás János Ismeretlenek című filmjében. Ugyanezt a szerepet töltötték be az általa közreadott Bibó István írásai az '56-os forradalomról, Szász Béla szívbe markoló emlékezése a Rajk-perre és az ÁVO vallatási módszereire, Hruscsov titkos beszéde Sztálin bűneiről és Orwell lidércnyomásos antiutópiája, az 1984. Mind-mind felért Amerika felfedezésével a nyolcvanas évek eszmélő fiataljai számára. A pokol szörnyű bugyrai nyíltak meg, nem tükör által homályosan, hanem színről színre láttunk. Nehéz ezt ma az internet, a kábel- és műholdas televíziók, a mobiltelefonok agyakat szikkasztó világában belátni, hogy néhány szép kiállítású, szeretettel és műgonddal létrehozott szamizdat könyv, amelyeket a gondolatrendőrség magyarországi technikusai a házkutatások során elkoboztak, micsoda távlatokat nyitott az új történetszemlélet és az antikommunista politizálás előtt. Vajon mit érezhetett Krassó 1985. november 22-én, amikor először hagyhatta el hazáját, nyugati útlevéllel a zsebében? 53 éves volt ekkor.

Élettársával, Háy Ágnessel Angliába utazott balesetet szenvedett bátyja halálos ágyához. Rövid idő leforgása alatt életre hívta a Magyar Október Tájékoztatószolgálatot, amely a Zsille Zoltán és Koncz-Balajthy Anna által Bécsben működtetett Bibó Press utódaként, friss hírekkel és információkkal látta el a nyugati tömegtájékoztatási szerveket angol és magyar nyelven. A telefont és a telexet tette ezzel a legfőbb információs fegyverré, és kiterjedt kapcsolatain keresztül mindig tudott friss hírekkel, adalékokkal szolgálni a nagy hírügynökségek lomha hírszolgáltatási versenyében. Angliában menekültként élt 1989-ig, és onnan segítette a hazai szamizdatkiadók munkáját: pénzzel, technikával, könyvekkel, kapcsolatok építésével.
Néhány nappal 1989. június 16. előtt tért haza. A titkosrendőrség kitüntetett figyelmétől övezve (3 titkos ügynök volt ráállítva), Laokoón módjára próbálta kiharcolni, hogy beszédet mondhasson a Hősök terén az '56-os mártírok végtisztességének megadásakor.
Ezt azonban a temetést szervező Történelmi Igazságtétel Bizottság, a kommunista párt (MSZMP) felső vezetése, a pártállam titkosrendőrsége, a nemrég alakult pártok és az amerikai nagykövet (Mark Palmer) népfrontos koalíciója akadályozta meg. Féltek a forradalmár Krassótól, pedig nem volt "forradalmi helyzet".

Krassó már '89-ben világosan látta a magyar átalakulás szabadrablás jellegét (spontán privatizáció), az átalakuló MSZMP farkasból báránnyá maszkírozását a kerekasztal-tárgyalások során, az új pártok kapzsi karrierizmusát a külföldi támogatások megkaparintásában. Mindezek arra az elhatározásra vezették, hogy 1989 júniusának végén létre hívja az utca pártját. Ez lett a Magyar Október Párt. Legnépesebb gyűlésüket 1989. október 23-án a Kossuth téren tartották, ahol Krassó György nagy hatású beszédét követően először szólalt meg nagy nyilvánosság előtt Wittner Mária egykori halálra ítélt politikai fogoly. A Magyar Október Párt akcióival (utcanévtábla-csere, székházfoglalás, politikai happeningek) a magyar politikai élet új színekkel gazdagodott.

De a kádárizmus évtizedei alatt megdermedt és megalvadt viselkedési beidegzettségeknek csak a felszínét karcolták meg a Magyar Október Párt akciói, a még mindig jelen lévő általános közöny, a félelem és rettegés miatt. Ebben természetesen felelős a korabeli hivatalos nyilvánosság is, ami ha egyáltalán beszámolt az Október Párt akcióiról, igyekezett idézőjelek és ironizáló kommentárok közé helyezni Krassó és társai látványos, de jelentős tömegeket meg nem mozgató utcai happeningjeit. Az állandó aktivizmus, a pártba küldött ügynökök belső viszályt szító ügyködései, valamint a kerekasztal lovagjainak hataloméhes paktumpolitizálása felőrölték Krassó fogyóban lévő életerejét.

1990-ben Krassó két látványos akcióval hívta fel a figyelmet az alakuló demokrácia férges almájára: elégette a máig érvényben levő kopogtatócédulákat az 1990-es választási kampány idején (de előtte lefénymásolta őket...). Ezzel tiltakozva a szavazás titkosságának megsértése ellen. Majd megkérte Bartos Tibort, hogy járja végig azokat, akik rá adták le kopogtatócéduláikat. Bartos úti élményeiről és találkozásairól, beszélgetéseiről egy máig kiadatlan esszében számolt be Krassó Györgynek.

A többpárti parlament megalakulását követően sátrat vert a Kossuth téren, hogy tiltakozzon a békés átvedlés politikája ellen. Ezzel 16 évvel előzte meg kortársait...
1990 nyarán Angliában szívműtéten esett át, de 1990 októberében már a parlament lépcsőjéről mondta el véleményét a taxisblokád idején. Az Október Párt röplapjain a felemás rendszerváltást bírálta.

Élete egyik fő munkája Bill Lomax Magyarország 1956 című könyvének magyarra fordítása a hetvenes évek végén és több év kutatómunkáját igénylő lábjegyzetekkel és kommentárokkal történő megfejelése. A könyv több nyugati angol és magyar nyelvű kiadás után, csak Krassó külföldre távozását követően, 1986-ban jelent meg itthon Demszky Gábor AB kiadójánál, a forradalom harmincadik évfordulójára, olvashatatlanra kicsinyített reprintként.

...

A magyar parlamentben napirend előtt Kőszeg Ferenc búcsúzott tőle. A Városházán, ravatalánál Demszky Gábor főpolgármester beszélt.
Életének megkeserítői sírjánál kezdték életműve kifosztását és elmismásolását. Barátai búcsúbeszédét az elektronikus sajtó munkatársainak tüntetően zajos elvonulása kísérte.
Fejfáján három évszám áll: 1932-1956-1991. Talán nem járunk messze az igazságtól, amikor azt mondjuk: ha élne, ma is szervezné az igazságkeresők pártját, és mindenhol hallatná hangját, ahol igazságtalanság ér valakit e hazában.