Szabó István

A teremtéstől ádventig

III. A szeretet többféle fogalmáról - erósz, filia, agapé

A szeretet különböző dimenzióinak megkülönböztetésére akkor is törekednünk kell, ha nyelvünk nem minden tekintetben alkalmas rá. A latin nyelv legalább 6-7 kifejezést használ a szeretet valóságára, míg a német csak egyet, ahogy azt Joseph Pieper megállapítja. Mi most a klasszikus görög nyelvre térünk rá, amelyen az Újszövetség is íródott. Andres Nygren, svéd teológus egy nagyszerű könyvében (Eros und Agape) vizsgálja azt a különös tényt, hogy az Újszövetség írói következetesen nem használták azt a szeretetet, illetve szerelmet kifejező görög szót, mely szinte valamennyi más nyelvbe átkerült. Ez a szó az erósz, amellyel kapcsolatban Platón Lakomá-jában ezt olvassuk: "Minden embernek tisztelnie kell erósz-t, ezért tisztelem én magam is [...] s magasztalom most és mindörökre erósz nagyságát és hatalmát." Erósz a vágy hatalma, amely arra készteti az embert, hogy beteljesülést keressen. Az ember akkor lesz boldog, ha megszerzi a jót. "Lényegében a jóra és boldogságra való vágyakozás nem más, mint nagy és fondorlatos szerelem." Platón egy régi mítoszt is idéz, mely szerint egykor az istenek gömb alakú lénynek teremtették az embert - kezdetben nem vált szét egymástól a nő és a férfi -, majd büszkesége miatt azzal büntettek, hogy kettéhasították a gömböt, s azóta az ember újraegyesülésre törekszik. Erósz a törekvés hatalmát jelöli. Az emberi élet, kultúra, alkotóerő, egyáltalán az ember erósz kényszerítése alatt áll.

Az Újszövetség szeretetfogalma: agapé

Az Újszövetség szerzői viszont nem használták ezt a szót, pedig a Biblia is beszél arról, hogy az ember beteljesülésre vágyakozik, és ezt még a görögöknél is nagyobb realizmussal ábrázolja. Vajon miért kerülték ezt a kifejezést?

1. ábra