Irodalmi Nobel-díj: akik még reménykedhetnek

Október 2-án, 13 órakor teszi közzé a Svéd Akadémia az irodalmi Nobel-díj nyertesének nevét. Bár az Akadémia 18 örökös tagja minden alkalommal teljes titokban választja ki, hogy kiknek adják az adott évi díjakat, az elmaradhatatlan találgatás, esélylatolgatás természetesen idén is megelőzi a hivatalos bejelentést. Összeállításunkban a csaknem 20 nevet tartalmazó (nem hivatalos) lista néhány ismertebb szereplőjével ismertetjük meg az olvasót.

Salman Rushdie
1947. június 19-én született Bombayben, gazdag muzulmán családban. Tizennégy éves korában szülei Angliába küldték tanulni, ahol hamarosan brit állampolgárságot kapott.

Első, Grímusz című regénye 1975-ben jelent meg. A "fantasy" elemekkel átszőtt történet főhőse, Szárnyaló Sas kontinenseken és korokon át üldözi istenét, a címszereplő Grímuszt, mert az a halhatatlansággal megajándékozta ugyan, de a békés öregedés titkával már adósa maradt.

1981-ben jelent meg egyik legjelentősebb regénye, Az éjfél gyermekei, amelyért Booker-díjban részesült. A cím azokra a gyermekre utal, akik az India függetlenné válását követő órában születtek, de a rendkívül magas gyermekhalandóság miatt sokan közülük még a kilencéves kort sem érhették meg. 1988-ban látott napvilágot negyedik regénye, a Sátáni versek, amely óriási felháborodást váltott ki a muzulmán olvasók körében. Az indiai kormány betiltotta a kötetet, amelyet több helyütt nyilvánosan elégettek. 1989-ben az iráni Khomeini ajatollah 1,5 millió dolláros vérdíjat tűzött ki a fejére. Rushdie azóta a brit állam által finanszírozott védőőrizetben él, nem mutatkozik a nagyobb nyilvánosság előtt.

1994-ben Kelet, nyugat című novelláskötete jelent meg, amelyet három regény, A mór utolsó sóhaja (1995), a Talpa alatt a föld (1999) és utolsó regénye, a 2001-ben megjelent Fury követett.