Ambrus: "A Viszkis-kép nem feltétlenül igaz"

Ambrus Attila minden vágya, hogy kiléphessen a "viszkis rabló" szerepéből. A világhírű magyar bankrabló büszke a sikereire (amiért sokat köszönhet szerinte a rendőrségnek), de elutasítja, hogy Robin Hoodnak vagy betyárnak címkézzék, és ha szabadul, médiamunkásként bizonyítaná, hogy új ember lett. A radiocafé 98.6 Macsó Hímzés című műsorában elhangzott interjú szövege és hanganyaga.

Amikor csináltad a balhékat, akkor tudatában voltál annak, hogy ha egyszer elkapnak, akkor sokat fogsz ülni?
Amikor én ezt csináltam, akkor engem két dolog motivált. Egyrészt hogy ne kapjanak el, tehát ez volt az elsődleges, tulajdonképpen ez volt az életfilozófiám, hogy mindent megtettem, nagyon alaposan felkészültem ezekből a dolgokból.

Abszolút megúszásra játszottál?
Igen, abszolút megúszásra, illetve abból indultam ki (hogyha az ember egy bankrabláson már túl van, eleve abból indul ki), hogy én nem adhatom meg magam, presztízsveszteség érne, ha tehát bemegyek a bankba, és bankrablás után elkapnak, inkább lelövetem magamat. De én nem adom meg magam. Később is ezt gondoltam, és meg voltam győződve, hogy engem úgyis lelőnek, tehát nincs nekem itt olyan távlati tervem, hogy család, gyerek, vállalkozás, satöbbi, satöbbi... Nem foglalkoztam a jövőképpel, hogy majd mi lesz akkor... Nem. Tart, ameddig tart, élek, ameddig élek, ez a carpe diem, tulajdonképpen minden lehetőséget igyekeztem kihasználni, nyilván a pénz segítségével is, és nem foglalkoztam azzal, hogy mi lesz majd. Rengeteget utaztam. A jó csajok és a jobbnál jobb autók mellett ez volt az igazi kikapcsolódás, lazításképp az utazás.

Hat év alatt hozzájutottál százmillió forinthoz, azért ez szép élet, elég jó fizetés.
Igen, itt még azt azért tudni kell, hogy volt egy kisebb vállalkozásom is, az akkori barátnőmmel, tehát én ilyen csendestársként regnáltam, illetve volt egy nagyon rossz tulajdonságom, illetve azt hiszem, ez betegség: a játékszenvedély. Azt hiszem, ezt egyszer egy gyenge pillanatomban kiszámoltam, azt hiszem, ez olyan 30 millió. Jó, hát nem sok pénz, mert ez egy Bill Gatesnek egy bagatell, de hát egy magyar átlagfickónak 30 milliót eltapsolni, azért az sem semmi.

És nem bántad meg?
Nem. Nem, mert én mindig azt csináltam, hogy amikor kipucoltam egy pénzintézetet, akkor lazításként elmentem játszani. És mindig egy bizonyos összeget feltettem, mert úgy gondoltam, hogy megtehetem, hogy elmegyek és eljátszom egy bizonyos összeget, és akkor ezáltal a lelkiismeretem is, és az a frusztráltság, ami kialakul egy ilyen stresszes helyzet után, tulajdonképpen egyfajta levezetésként éltem meg, megkönnyebbültem.

Ezt a whiskyzést "legendagyártásnak" szántad, vagy ez tényleg annyi volt, hogy "muszáj innom egy felest, mielőtt bemegyek"?
A legendagyártás abban az időben!... Eleve örültem, hogy "luk van a fenekemen", nem volt arról szó, hogy legendagyártás. Itt arról volt szó, hogy én úgy gondoltam és úgy éreztem, hogy ha egy felest vagy kettőt beszerválok, akkor annyira ellazulok, hogy még nem vesztem el a tudatomat, ugyanakkor egy olyanfajta lazítást eredményez az alkohol, hogy onnantól kezdve (ugye az köztudott, hogy ha iszik az ember, akkor egy kicsit bátrabb) megszűnnek a különböző gátlások. Rájöttem erre a nagyon egyszerű logikára, és onnantól kezdve ez egy szertartássá vált, tehát hogyha én elmentem "melózni", akkor előtte azért egy kissé lazultam, és ez az évek alatt kialakult. Ugyanakkor a rendőrségi "munka" odáig eljutott, és most nem akarom bántani a rendőröket, sikerült megállapítaniuk, hogy én "illogatok" előtte, a teammunkában összedobták, hogy azért én járogatok előtte piálni.