Csokoládé, de vízzel

A kakaót tejjel és cukorral szoktuk meg, erre áll a fülünk, a szemünk, sőt a nyelvünk is, pedig eredetileg ez az ital vízzel, cukor nélkül készült. Pont, mint a kávé.

A kakaó cukrozása, tejezése európai találmány, de a régen minden jobb volt elve nem csak 2011-ben érvényes, így megy ez évszázadok óta, jó kakaót bizony Mexikóban készítettek utoljára, sőt, ott azóta sem rontják el.

A kakaó elkészítési technológiájának fontosságáról sokat elárul a mexikói gasztro-szerelmi regény alapján készült film eredeti címe: Como agua para chocolate, Mint víz a csokoládéhoz, magyarul az a hőmérséklet, amikor a zsíros élénkítőszer elolvad. Az a hőfok gyönyörű analógia a történetre, ami egy évtizedes vágyakozás után beteljesülő szerelem története, hasonló, mint a Szerelem a kolera idején, de Laura Esquivel azonos című könyve alapján készült film, és főleg a könyv, az egyik legérzékibb, és legfájdalmasabb szakácskönyv, ami létezik, létezhet, szerencsére magyarul is megjelent.

Tehát az igazi kakaó alapja nem por, nem instant, hanem egy tábla zsíros csokoládé. Lehetőleg a durva, nyelvet reszelő cukorkristályoktól nehéz, néha enyhén fahéjas mexikói, de bármilyen rusztikus, jó minőségű étcsokoládé megteszi, és a forrásra kész víz, amibe beletöröm a csokoládét (egyharmad csokoládé, kétharmad víz az arány), megforgatom az edényt, a víz pillanatok alatt kakaóvá változik. Szó nem lehet a tej karaktert elmosó savanyúságáról, büfis butaságáról, ez itt egy ősi kávé.

Egyszer próbálják ki a csokoládét vízzel, soha többet nem nyúlnak tej után.