Tim Ferriss nem dietetikus vagy orvos, hanem egy egyszerű blogger, aki állítása szerint tizenéves kora óta kísérletezett magán. Ennek a kísérletsorozatnak volt az eredménye az az 500 oldalas könyv, ami gyors fogyást, jobb szexet és emberfeletti teljesítményt ígér a követőknek. A szerző kiindulópontja, hogy az emberek általában akaratgyengék, és nagy, radikális változtatások helyett sokkal könnyebben tudják a mindennapi életükbe az apró változásokat beépíteni és tartóssá tenni.
A diéta alapjai viszonylag röviden összefoglalhatók:
Ennyiből is látszik, hogy Ferriss elgondolásában túl sok újdonság nincsen. Ahogy egy kritikusa fogalmazott, lényegében „egy klasszikus alacsony szénhidráttartalmú diéta azoknak, akik szeretnek inni” . Egy másik kritikus – aki saját magán is, és barátnőjén is kipróbálta a diétát – ezt azzal fejeli meg, hogy egyértelműen borfogyasztó találta ki a diétát, hiszen az esténkénti egy-két pohár bor megivásánál semmivel sem rosszabb egy-két üveg light sör (ezt tapasztalatból mondja), ami semmiben sem akadályozza a zsírégetést.
A gyorsan felszívódó szénhidrátokat sok diéta szereti kiiktatni, aminek két oka is van. Az egyik, hogy bizonyos nézetek szerint a nagy inzulinválaszt kiváltó szénhidrátokat könnyebben alakítja a szervezet zsírrá, így diétában minden esetben kerülendők. A másik ok az éhségben keresendő: a gyors szénhidrátok, mint a cukor, a csoki és a süti által kiváltott vércukor-, illetve inzuliningadozás erős éhségérzetet okozhat, amit sokan nem tudnak tolerálni, és így hajlamosabbak feladni a diétát. A lassú felszívódású vagy alacsony glikémiás indexű szénhidrátok, mint például a lencse, a bab vagy más hüvelyesek viszont hosszú időn keresztül, kis adagokban látják el a szervezetet energiával, sokáig teltségérzetet okoznak, ami segíti a diétázók dolgát.
A diéta óriási népszerűségét több dolog is biztosította (bár nyilván már önmagában az is elég erős fegyvertény volt, hogy a könyv borítóján jobb szexet ígért a szerző): nem volt túlságosan nehéz követni, mert nem kellett sem kalóriát, sem mennyiségeket számolni. Ennek ellenére működőképes, mert a gyors szénhidrátok kiiktatásával és a sok fehérje beiktatásával megoldotta, hogy a diétázó úgy tudjon mindig jóllakott lenni, hogy közben kevesebbet eszik, mint a napi kalóriaszükséglet. Húsból, lencséből, tojásból és cottage cheese-ből bármennyit ehettek az emberek a diéta szerint, és a rengeteg protein, illetve hüvelyes nagyon komoly telítettséget eredményez. Az ébredés utáni kötelező reggeli is hasonló célokat szolgál: ha valaki reggel elkezd fehérjét enni, nagyon kicsi az esélye, hogy napközben komoly éhség fogja gyötörni.
Ferriss könyvének a legnagyobb hibája, amit senki nem mulaszt el fölróni neki: a teljesen hiányzó szakirodalom. A valamivel több mint ötszáz oldalas könyvben egyetlen állításhoz nem szerepel semmiféle kísérleti vagy kutatási eredmény. Persze Ferriss sosem állította, hogy az általa kidolgozott diéta tudományos eredményeken nyugszik: a könyv lényege, hogy saját magán kipróbált, és működőnek ítélt módszereket gyúrt egybe. Ebből következnek olyan következetlenségek, mint hogy szigorúan tiltja a kalóriák folyadék formában történi bevitelét, miközben két pohár bort esténként simán engedélyez. A magyarázat?
„Borfanatikus vagyok, és úgy találtam, hogy esténként 1-2 pohár bor nem befolyásolja kedvezőtlenül a fogyást.”
Persze a szűk keresztmetszet a fogyás mértéke: a szerző egy hónap alatt kilenc kiló fogyást ígér. Kilenc kiló zsír az nyolcvanegyezer kalória, tehát egy hónap alatt ekkora deficitet kellene létrehozni ahhoz, hogy ez a szintű fogyás beálljon. A kérdés pedig innentől kezdve az lesz, hogy a vázolt táplálkozási szokások mellett hogyan lehetséges mindezt sport – méghozzá kemény sport – nélkül összehozni. Erős a gyanú, hogy sehogyan, nem véletlen, hogy a könyv több helyen is kitér a különböző edzésmódszerekre.