A kelkáposzta nyersen kissé kesernyés, főzés után jellegzetesen édeskés, tehát alapvetően egy kellemes alapanyag, de jellegzetes szaga sokakat eltántorít. Ez a kelkáposztaszag (ami úgy szeret örök időkre megbújni a lépcsőházakban) a hosszas főzési időnek köszönhető: minél tovább főzzük, annál erősebb a szaga, ezért úgy a jó, ha már éppen megpuhult, még kicsit roppan (nem pedig szottyos-pempős az állaga), tehát: ress. Energiatartalma alacsony, A-, B-, C- és E-vitamin-tartalma, vas- és kalciumtartalma viszont magas, ezért sem érdemes túlfőzni, sőt, nyersen is kiváló.
Vásárlásnál is a friss, ruganyos levelű káposztát keressék, amelynek nem erős káposzta-, hanem friss zöldségillata van. A nagy, laza levelek között mindenféle bogarak, kukacok lakhatnak, ezért levelenként érdemes átmosni.
Levesnek
Persze a frankfurti leves is jó, főleg, ha nem menzán készítik, de nem kell feltétlenül tejföllel és virslivel elnyomni az ízét. A fokhagyma, a hagyma, a parmezán mind jól illenek hozzá, ezért készítettünk belőle tojásos stracciatella-levest, rozmaringgal és babérlevéllel fűszeres levest, gesztenyével egy népszerűsködőt, valamint egy izgalmas, wasabis-krémes változatot.
Saláták, köretek
Friss és meleg saláták is készülhetnek kelkáposztával. Frissen a mustár, az alma, a parmezán, a csili vagy a datolya egészítették ki, párolva-pirítva a narancs, a csili és a fokhagyma adtak neki plusz löketet. Nyersen a rukolához hasonlóan kesernyés az íze, pirítva pedig édessége dominál, ezért változatosan használhatjuk köretként, vagy ehetjük önmagában is könnyű ebédnek, vacsorának.
Rizottó és társai
A bor, a hagyma, a parmezán mind a barátai a kelkáposztának, ezért rizottónak is kiváló alapanyag. A sütőtök édessége is jól kiegészíti, így készült réteslapok között, parmezánnal, szalonnával és zsályával a kelkáposztás pite. Egyszerű krémnek is elkészíthetik egy kis spenóttal, ami sajtok mellé, zöldségekhez, húsokhoz, halakhoz illik mártogatósnak, de friss tésztaszószként is érdemes kipróbálni.
A pontos recepteket a hajtás után olvashatják.