Egy hete nem eszem rendesen

Mondaná a mama. Persze neki az sem volt rendes, amit a makrobiotikus étrendre váltás előtt fogyasztottam. Mama mézes dióval tömött a zsírban sült, lekvárral telecsapkodott, agyonporcukrozott prósza után, aminek ropogósra volt sülve a széle, ezért a sarka volt a kincs. Makrobiotikus diéta, 2. rész.

Előzmények, makrobiotikus étrend sorozatunk 1. hete a linken olvasható.

Hát, prószát pont nem ettem az elmúlt héten, mert minden hozzávalója a tilos zónában van a makrobiotika szabályai szerint.

De akkor mit ettem?

Rizst.

Már az első napokban a rizsfajták csodálatos világa (közülük a riso venerére hívnám fel külön a figyelmet, diós ízével egy kevés olajjal még magában is fogyasztható) tárult fel előttem, de ezt abban az értelemben mondom, amilyenben a csillagos ötös csaját a lúzer egy puruttyával csalja, mert az új, annak más a szaga. Ez a varázs gondolom kitart még pár napig, aztán majd nem tart ki, és nyüszögök egy picit a füstölt sonkáért. Egyelőre örülök a fekete, vörös és tarka rizseknek egy kicsit.

Hami egy kis zöldség Forrás: Táfelspicc

Nyári tekercset.

Rizslapba csavart zöldségeket, halat, eddig is szívesen ettem, ezentúl is szívesen eszem. A dolog mi sem egyszerűbb, mint julienne-re vágni a zöldségeket, forró vízbe mártott rizslapba csavarni, és kész. Sajnos a lényeg, a fűszeres, édes vagy mangós mártogatósok nem illenek az étrendbe, ezen még dolgozom, hogy megoldjam.

A nyári tekercs pontos készítéséről itt talál egy kimerítő galériát.

Ez pedig pár nyári tekercs:

• sóskás-lazacos
• uborkás-zöldfűszeres
• cukorborsós-mentás

Halat.

Egy serpenyő farinata Forrás: Táfelspicc

Mivel sokat – heti 4-5 óra intenzív edzés és aktív életmód – mozgok, a fehérjebevitelre nagyon kell figyelnem, ezért halat többször fogyasztok, mint heti két-háromszor, lényegében naponta ettem, és a fehérjében gazdag hüvelyesekre is figyelek, amit elsősorban farinata, felesborsó és csili nélkül készített lencsés tacu tacu formájában vittem be.

Tacu tacu lencséből Forrás: Táfelspicc

Szuper felfedezés a teljes kiőrlésű spagetti.

Jobb, mint a sima. Sokkal drágább is, így – ha nem is spagetti, hanem szélesmetélt formájában, de – ezt magam fogom előállítani. Legjobb formájában egy kevés mogyoróolajjal meglocsolva, durvára vágott metélőhagymával, kevés fokhagymával és petrezselyemmel ettem, ezt mindenkinek jó szívvel ajánlom, hibátlan ebéd.

A mogyoróolaj hamar barátom lett, ezért többféle különleges olajat fogok vásárolni, mert ízt és anyagot visznek a rendszerbe.

És mi történt?

Megéleztettem a késemet, és rendet raktam a konyhában. A vágás különös jelentőséget kapott, elsősorban a nyári tekercsek és a sok saláta miatt. Ha sokáig tart ez a diéta, még megtanulok vágni.

Semmi hiányérzetem nincs. A kávé és a cukor megvonása mások leírása, elmondása szerint szokott okozni problémát, de se különös fáradtságról, se fejfájásról nem tudok beszámolni, az élet pont úgy ment tovább, mintha enném a cukrot és innám a koffeint.

Váratlan energiatöbbleteim vannak, és megszűnt a kínzó éhség nevű jelenség. Előbbit az általános kalóriamegvonásnak tudom be, hiszen nehezen hozom össze a szükséges 2000-2200 kalóriát, lényegében fogyókúrázom. Hogy miért nem hozom össze? Mert ezekből az ételekből nem szedek kétszer, mint a bejgliből tenném, azért. Annyira ingerszegény étkezéseim voltak, hogy ezekből tényleg csak az éhség csillapitására szükséges minimumot vittem be, és máris kerestem valami izgalmasabb elfoglaltságot.

Kínzó, csillapíthatatlan éhség viszont egyszer sem tört rám, ami előtte jellemző volt. Ez összefügghet a cukortól lényegében mentes, rostban, szénhidrátban és teljes értékű gabonákban gazdag táplálkozással, ami kevésbé zaklatja az inzulinszintet.

Az éttermi étkezés egyáltalán nem okozott problémát, egyszer japán étteremben – a diéta miatt választottam ezt, az igaz, hiszen ott szinte mindent ehetek – voltam, egyszer hekkezni, egyszer pedig egy nyaralóparti kis büfében, ahol isteni zöldborsólevest és sült halat ettem.

És az anyagiak?

Még egészen jó minőségű, akár bio zöldségeket és gabonákat is olcsóbb vásárolni, mint szabadtartott húsárut, ez egyértelmű. Az viszont már nem valószínű, hogy ipari húsokról ez a váltás – még ha a tejtermékek és élvezeti cikkek kiiktatásával is számolunk – szintén csökkenti a kiadásokat.

Cikksorozatunk következő része erről fog szólni. Mert a riso venere finom ugyan, de piszkosul drága.