Zsákbamacska a címke alapján bort vásárolni?

Régóta foglalkoztat a kérdés, hogyan függ össze a borcímke a palack tartalmával. Csili-vili dizájnnal bármit le lehet nyomni a torkunkon, vagy a csomagolás valóban elárul valamit a bor minőségéről? És mik a legújabb címketrendek?

Miklós Csabi móri borász szerint kétféle vásárló van, a tudatos és az érdeklődő. A tudatos vásárlónál a döntéshozatalban valahol az utolsók között szerepel a címkekérdés, hiszen képben van a borokat illetően, van ízlése, tudja, mit keres, az ismeretlen címkén előbb kutatja a hitelességet igazoló infókat, semmint az esztétikát.

A zebra is benne van a borban? (Galériához katt a képre!) Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Az érdeklődőknél viszont az első három legfontosabb szempont egyike a külső: legyen szexi, trendi, dögös, ugorjon a nyakamba! Persze közöttük akadnak olyanok is, akiket simán meg lehet etetni egy nászéjszakák bora szlogennel. Ha ez rá van írva a címkére, akkor egyesek bármilyen mélyre képesek belenyúlni a pénztárcájukba.

A címke befolyásol

Barátom és kollégám, aki mindig a szívemből beszél, lakonikusan és őszintén nyilatkozott a témában: „Valószínűleg nem vagyok tudatában, mennyire befolyásol a címke, de szerintem nagyon is. Ösztönösen irtózom a koronás, híresemberes, nagyotmondós, nemzetis-matyós címkéktől, de ugyanígy attól is, ha valami hangsúlyozottan bio, mert mi a tököm a bor, ha nem bio. Ha két közel azonos áru bor lenne a kezemben, szerintem azt venném meg, amire a borász nem szégyelli ráírni a nevét. Amúgy a minimál dizájnos, letisztult, egyszerű címkék barátja vagyok”.

A minimal a trendi (Galériához katt a képre!) Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Hasonló okosságokat osztott meg velem egy másik borbarátom:

„Akkor hagyatkozom a címkére, ha külföldön járok. Itthon képben vagyok, de külföldön jóformán a címke az egyetlen kapaszkodó. Nemrég jártam Morvaországban és Spanyolországban. Azokat a borokat vettem le a polcról, amelyeken felfedeztem valami eredeti ötletet. Ha a címkére annyi kreativitást fordítottak, akkor jó okunk van feltételezni, hogy a borral is ugyanígy jártak el. Amúgy valamennyinek egyszerű, minimalista dizájnja volt”.

Szemmel láthatóan a minimál rajongói alkotnak abszolút többséget megkérdezetteim között. „A minőségi borok piacáról hiányzik az elegancia, a nemes, arisztokratikus ma már nem divat” – nyilatkoztatja ki szaktársam, aki tisztességben megőszült rockerként és poétaként például nehezményezte, hogy Miklós Csabi Csakazízéér címkéjén az akusztikus, nejlonhúros spanyolgitár mellett grafikai tévedés az elektromos gitárhoz párosított erősítő. Én nem értek hozzá, de neki elhiszem.

Hagyományt másolni, bénán

Sokáig mindenki a bordeaux-i borok hagyományos címkéit másolta, csak éppen elég bénán. A drága bordeaux-inak drága a címkéje is, ezt valahogy elfelejtették észrevenni a dizájnerek.

„De akinek van szeme, látja, hogy a címke archaizál, tele van talpas betűvel, merített és nemes a papír, ahogy a bor is” – mondja éleslátóan egy barátnőm, akit dizájn terén végképp nem lehet átverni.

„Ha látom a címkén, hogy igényes, minőségi a papír, komolyan átgondolt a dizájn, vagyis van benne baromi jó ötlet, amit profin kiviteleztek, nem a borász öccse eszkábálta össze, azt szívesen leveszem a polcról, persze csak ha drága bort akarok venni. Amúgy meg nekem is a minimalista címkék jönnek be, mint például az Etyeki Kúriáé: kevés elemből építkezik, és rögtön lejön az üzenet.”

A bordeaux-i terhet először Ipacs Géza dobta le, a hazai címkekultúra reformátora, akitől – saját bevallása szerint – távol áll minden öncélúság. „Az ő felfogásában a címke messze túlmutat szerepkörén. Önálló életet él, képzőművészeti alkotás, amelyet a palack hordoz. Utazó kiállításként aposztrofálhatjuk, hiszen egy palack bárhová eljuthat a világon, triviális és egzisztenciális tereken keresztül, melyekben Ipacs Géza megpróbál otthonosan mozogni.”

Egy egész történet van a címkén (Galériához katt a képre!) Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Ipacs volt a nagy áttörés, mindenki az ő köpönyegéből bújt elő. Elvitathatatlan tény, hogy ő mutatta meg, a címke önálló életet él. Ő készítette az első vicces címkét Lőrincz György egri borász szófordulatából, aki valahányszor bosszankodott, mindig azt találta mondani: a kutyafáját. Ez 15 évvel ezelőtt akkorát szólt, hogy a borcímke szentségét őrző borászok fel is háborodtak rajta.

Ma már boldog-boldogtalan jópofizik a címkén. Valahogy mégis az az érzésem, hogy ezek csak félmegoldások, nem elég bevállalósak, vagányok. Sokszor felmerül bennem a kérdés, ha egy bor címkéje jópofáskodik, akkor a borban is ott a játékosság?

80 százalékban azt mondanám, igen. Miklós Csabi (tudják, a móri borász srác) szerint a címkéi (Ipacs Géza tervezte őket) azt tükrözik, hogy a borozás élmény. Az a szerepük, hogy a potenciális vásárlót oldott, nyitott hangulatba hozzák, hogy azt érezze, jó, új, kedves, barátságos élményben lesz része.

Milyen trendek vannak?

Azért van egy jó hírem. A kérdésre, hogy még mindig zsákbamacska-e címke alapján bort vásárolni, ma már azt válaszolhatjuk: a minőségi borok szegmensében a külcsín és a tartalom egyre jobban közelít egymáshoz.

Vannak a nagy klasszikusok, Bock, Gere, Tiffán, Szepsy, Dúzsi, Heimann, Légli (hadd ne soroljam), ahol a címkék átestek némi ráncfelvarráson, de alapvetően a jól bejáratott névmágia számít.

A nagy klasszikusok is átestek némi ráncfelvarráson (Galériához katt a képre!) Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Sokan ezen az úton indulnak el, de nem biztos, hogy az új nevek olyan jól működnek, mint a nagy klasszikusok. Klasszikussá válni egyre nehezebb.

Az új, fiatal, feltörekvő pincészetek különböző praktikákkal igyekeznek felhívni magukra a figyelmet. Vannak, akik befizetnek Ipacs Gézánál egy körre, találjon ki nekik valami eredetit. Géza aztán figyelmesen meghallgatja őket, és talál egy motívumot, ami önálló életre kel a palackon, történetté kerekedik. Általában meghökkentő, szokatlan szöveg, egyedi grafika az eszköze a történetmesélésnek.

Vannak, akik önerőből próbálják megoldani a címkekérdést, feleség, barátnő vagy épp a gyerek avanzsál dizájnerré. Az egri Orsolya pincénél például elég jól működik a dolog, a gyerekek kezdték, aztán profi illusztrátor folytatta.

Gyerekszemmel (Galériához katt a képre!) Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

„A mesevilág hűen tükrözi a borok mögött álló alkotók személyiségét, akik vallják, hogy a borkészítéshez a metszőollón, hordón és lelkesedésen kívül sok-sok fantáziára és olykor gyermeki naivitásra is szükség van.”

Manapság egymást érik a címkepályázatok. A Vylyan pincészet ebben hagyományt teremtett. Újborának címkéjére minden évben pályázatot ír ki. Az egyedi címkével egyrészt kiemelik a többi vörösboruktól eltérő technikával készülő újbort a Vylyan borcsalád tagja közül, másrészt lehetőséget adnak a pécsi egyetem művészeti karán tanuló művésznövendékeknek, hogy az alkalmazott grafikának ezen a speciális területén is megmutassák, mire képesek.

Vagy itt van a legutóbbi kiírás, a cégér a jó bornak, ahol nagyon ígéretes megoldások születtek.