A The Telegraph újságírója azzal kedveskedett honfitársainak, hogy a Nemzeti Mustárnapon megpróbált összeszedni róla néhány izgalmas tényt. Ne gondolják, hogy érdektelen tartalom következik, merüljenek el a mustár világában és történelmében.
1.
A mustár gazdag rómaiaktól ered,
akik jólétükben mindent borral kevertek össze. A nagy konyhai kísérletből a mustármagok és a bor keverékét tartjuk a ma használatos mustár elődjének.
2. A mustár növény minden része ehető. A levelekből saláta, a magokból olaj is készülhet.
3. Túl pikánsnak találják? Próbálják ki, mint főzési alapanyagot – így már nem a csípős mellékíz dominál, viszont kapunk egy sok mindenhez passzoló fűszert.
4. A világon
az Egyesült Államokban fogy a legtöbb mustár.
Az ő fajtájuk élénk sárga, édes – gondoljunk az amerikai típusú hot dogra, és rögtön tudni fogjuk, miről van szó.
5.
A mustár egészséges.
A maguk gazdagok tápanyagokban és antioxidánsokban. Sok bennük a szelén, omega-3, omega-6, kálium, kalcium, magnézium – ezek együttesen javítják az anyagcserét és kordában tartják a vérnyomást.
6. Tutanhamon sírjába is szórtak mustármagokat – a történészek szerint az ókori Egyiptomban úgy gondolták,
az apró értékes magvak szerencsét hoznak neki a túlvilágon.
7. Angliában a második világháború alatt a Colman’s-féle mustár azon kevés élelmiszer közé tartozott, amelyekre nem volt érvényes a fejadag-kimérés. Úgy gondolták, hogy a gyér étkezést muszáj valamivel feldobni, és erre a mustár a legalkalmasabb.
8. Mielőtt konyhai célokra kezdtük volna használni, a mustár elsődleges alkalmazási területe a gyógyítás volt. Francia szerzetesek sebkezelésre, az ókori görögök izomlazításra, fogfájás-csillapításra és emésztésjavításra használták.
A mustárfürdőt még ma is ismerjük,
és több mindenre jó: izomfájdalom, fáradtság, megfázás és láz esetén.
9. A konyhai mustárkrém sárga színét igazából a kurkuma adja.
10. Németország egyes területein szokás, hogy a menyasszonyok mustármagokat varrnak a ruhájukba. A babona szerint
ezzel biztosítják dominanciájukat jövendőbeli háztartásukban.
11. A tizenharmadik században élt XXII. János pápa állítólag annyira szerette a mustárt, hogy létrehozott egy új pozíciót a Vatikánon belül, Grand Moutardier du Pape címszó alatt, ami annyit tesz, a pápa mustárkészítője.