A konyhában kisebb hegynyi dinnye, a több mint fél mázsa alatt szinte meghajlik az asztal, mintha tudná a regulát az Úr előtt. Még fel sem vágtuk egyiket sem, de már érezni az illatot: főleg a sárga- és a cukordinnye incselkedik az orrunkkal. Onnantól, hogy az első késvágás megroppantja a héjakat, reménykedő kisgyermekké változnak a szerkesztőség tagjai, sorban, bódulva az illattól
betérnek, hogy csak egyet, csak egyetlenegy falatot kunyeráljanak. Nem kapnak. Még nem.
A kikészített tálcákon sorakoznak a különböző verziók. A hagyományos fekete héjú magyar mellé beszereztük a divatos csíkosakat, a legtrendibb sárga belű görögöt, van hazai, akad import, torkoskodó szájra vár a sárgadinnye is. Felkészültünk arra, hogy végigjárjuk a teljes Origo Zrt.-t, vagyis a szerkesztőségünkön kívül a tévéseket, life-osokat, reblog-osokat, fejlesztőket, grafikusokat, pénzügyiseket, freemail-eseket, a vezérigazgatót és még a jogászokat is. Az egész vállalat dinnyét evett - így lehet csak igazán ismerkedni!
Sejtettük, hogy egyik irodából sem dobnak ki minket, de ekkora sikerre magunk sem számítottunk: a vezérigazgatótól kezdve a pénzügyeseken át mindenki lelkesen fogadott bennünket. Még soha nem sikerült ennyi embert bevonni egy tesztbe sem:
a dinnye összehozta a vállalatot. Mi ez, ha nem siker?
Szubjektív tesztünkkel nem csak azt szerettük volna megtudni, hogy ki, melyik változatra szavaz, de kíváncsiak voltunk arra is, hogy így, július közepén melyik a finomabb, a magyar vagy az eredeti görög. Az sem volt mellékes, melyik hazai termőterületről érkezőre mondják többen azt, hogy igen, ez a nyertes.
Mivel két egymás mellett nőtt dinnye között is jelentős különbség lehet, ezért mindenhonnan több darabot igyekeztünk beszerezni, hogy a reprezentatív mintavétel is meglegyen, meg a sok torkos kolléga is jóllakjon. A valóság számos sejtésünket beigazolta, de bőven jutott a meglepetésből is.
Az árak
Édes, mint a méz, intenzív és illatos. Jó választás ínyenceknek vagy gyümölcssalátákhoz.
Akár húsokhoz is megfelelő az ízes hazai sárga. Sokan inkább ezt választják a görögdinnye helyett.
A kisebb az olcsóbb, igaz, íze ugyanolyan, mint a nagyobbé. Nem ez a legízesebb, de szokatlan színe miatt mindenki kíváncsi rá.
Jobb volt az íze a csíkos görög kollégájánál, a teszten ez nyerte az ezüstérmet.
Görögdinnye, sárga belű (Szedres) 298 Ft/kg
Majdnem mindenki érdeklődését felkeltette vágás után, van, akinél ez lett a sláger.
A hagyományos hazai dinnye mostanra retró lett, pedig nagyra nő, és gazdag az íze. Ez is mindenkinek ízlett, jár az aranyérem.
Mivel szedés után a görögdinnyénél nincs utóérés, az import dinnyék helyett vegyünk magyart, amikor már idehaza is terem. Ennek elég kásás volt az állaga.
A görögdinnye igazából zöldség (Citrullus lanatus), a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába soroljuk, eredete Afrika; a Kalahári-sivatag környékén máig vadon nő. A vízhiányos térségekben rendkívül nagyra tartották, nem véletlen, hogy az utazók segítségével hamar elterjedt az egész világon – Európába az 1200-as években hozták be.
Folyadéktartalma rendkívül magas 90-95%, így közismert vízhajtó. A sok cukron túl kiváló kálium-, nátrium-, kalcium-, vas- és foszforforrás - könnyen emészthető, elsőrangú lehetőség a nyári folyadék- és ásványisó-pótlására.
Nem csak egyféle terem: alakjuk, színük árnyalata változatos, fehéres, sárga, rózsaszín és egészen vörös belű fajtái kaphatók, a termések akár a 15 kilós tömeget is elérhetik. A magok mérete 0,5–2,0 cm között változik: a növényben akár 300–600 darab is található, melyek csírázóképességüket évekig megtartják.
Ki gondolta volna, hogy ekkora siker lesz a sárga belű görög?
Aki idén vízparton csajozna, ilyet vegyen, csak ilyet:
szinte minden lány és hölgy ehhez nyúlt először, őszinte kíváncsisággal kezdték el majszolni. Nem véletlen, hogy sokan partidinnyének becézik: a Life.hu szerkesztősége másodpercek alatt tüntette el a tálcáról – vajon az íze is olyan nyerő, mint a külleme?
Érdekes, de megosztó: két hazai termelőtől is vettünk, az egyik kisebb, a másik nagyobb gömböket kínált. Hazánk két legnépszerűbb sárga fajtája a Szentesi és a Napsugár. Az, hogy melyek kerültek az asztalunkra, megállapíthatatlan. Végigkóstolva az összeset kijelenthetjük, hiába a különböző méret, az ízük egyezett. Jellemző, hogy nem annyira édesek, mint a többi, most tálalt piros belű görög, de éppen ezért sokaknak lett kedves. Nem annyira émelyítő, visszafogottabb, így frissítőbb is.
Persze volt ellentábor – többeknek ez vízízű, volt, aki nem értette, minek ilyet árulni. Ennek van magyarázata:
ugyan aránylag újdonságnak tűnik, de már régóta jelen van idehaza, csak a világos belű görögdinnyéket karakterük miatt sokáig takarmánynak termesztették.
Mára a nagyra növő, feketébe hajló, sötétzöld héjú görögdinnye igazán retrónak tűnik, hiszen a csíkos héjú és márványos konkurencia kiszorította a Magyarországon hagyományosnak számító fajtát. Sokak szerint nagy kár érte, mert mégiscsak az volt az igazi.
A véleményben van igazság: tény, hogy
a kettő nem csak méretében és külső mintázatban különbözik egymástól.
A mostani kóstoló kapcsán is bőven akadtak olyanok, főleg a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években születettek, akiknél ez a nyerő – az ő ízpreferenciájuk szorosan összekapcsolódik a gyermekkor önfeledt nyári dinnyézéseivel.
A fekete héjúakat a múltban sokkal nagyobb arányban termesztették, mára mindössze 5-6 százaléka a teljes magyar kínálatnak. Az utóbbi időkben viszont mintha erősödne a piacuk:
egyre több áruházláncnál, piaci kofánál bukkan fel ismét a sötét héjú magos dinnye.
Egymás mellé felvágva a csíkos görögöt meg a csíkos magyart, szemre is volt különbség: az import, kamionban utazott példányok kásásabbak voltak, ízük sem hordozta azt a fajta frissességet, amit a beérett magyarok tudtak.
Semminek sem tesz jót, ha napokig utazik
– mondta kollégám a behozott dinnyére mutatva. "Ilyenkor már mindig magyart veszek, július közepére bőven beérik a miénk is, ami nem csak azért finomabb, mert a sajátunk.
Bátran mondhatjuk, hogy százszázalékos sikert aratott a hazai görögdinnye, így már csak azt akartuk eldönteni, mire szavaznak az origós kollégák:
sárgadinnye vagy cukordinnye lesz a népszerűbb levezető csemege?
A cukordinnye a legédesebb, idehaza is ismert fajta. Kívül sárgásbarna, belül a piszkosfehértől a halványzöldig terjedhet a színe, íze gazdag, néha kicsit émelyítően az, igaz, akkor már megjelenik benne a tipikus ananászosság. Ezzel szemben a sárgadinnye sokak számára harmonikusabb, elegánsabb – a villámtesztünk is ezt az eredményt hozta. A narancsos színű szeletek fogytak el először a tányérokról.
Jó kérdés, pláne az ilyen ízletes tételeknél, hogy zöldség, vagy gyümölcs kerül a tányérra. A sárgadinnye (Cucumis melo) is a tökfélékhez tartozik - termesztési technológiája alapján egyértelműen zöldség, de íze miatt már több mint 4000 évvel ezelőtt is a gyümölcsökkel együtt csemegézték Perzsiában és Afrikában.
Gyakran hallani olyan hangokat, hogy a héj alapján lehet megállapítani, milyen fajtával van dolgunk. Ez részben igaz, de annyiféle változat létezik - sima, rücskös, barázdált, hálós -, hogy aranykapás gazda legyen, aki eligazodik közöttük.
Pedig érdemes jobban megismerni a sárga- és cukordinnyét, hiszen tápértéke kitűnő,
kalcium, foszfor, vas, nátrium, kálium, mangán, magnézium, réz, cink, kobalt és króm, A-vitamin, niacin, riboflavin, tiamin, folsav és C-vitamin is található benne.
Ahhoz, hogy eredményt tudjunk mondani, szorgosan gyűjtöttük a válaszokat, minden véleményt feljegyeztünk. Ezek alapján:
Ahogy telik a nyár, a dinnye fajtától függetlenül egyre olcsóbb lesz. Ne hagyják ki, egyenek sokat, jót tesznek vele, hisz egészséges, finom, és mint kiderült: ismerkedni is elsőrangúan lehet vele. Ki utasítana vissza egy hideg falatot?