Blogok és újságok receptjei foglalkoznak lelkesen a témával, de ha objektíven nézzük, gyakran egymást ismétlik, néhány alapreceptet variálnak körbe-körbe. Török Eszter dietetikus könyve azonban sokaknak újat mondhat: okos, logikus, változatos és rendkívül szerethető.
Az érintetteknek vagy családtagjaik számára nem könnyű egy kreatív étrend kialakítása. Ahhoz,
hogy a diéta ne váljon unalmassá, időről időre újabb receptek kellenek
– ezek megtalálása vagy kikísérletezése idő és energia szempontjából egyáltalán nem könnyű. A Viszlát, cukor és fehér liszt! című könyv éppen ezért remek alapmű – ráadásul azoknak is hasznos és szórakoztató, akiknek semmi bajuk, és nem érzékenyek csak arra, ha nincs elég kolbász a hűtőben.
Senkinek sem mindegy, hogy mennyi szénhidrátot fogyaszt, hiszen a rossz táplálkozási szokások az elhízáson túl közérzetünket és teljesítőképességünket is rombolják.
A lakosság felénél kimutatható az inzulinrezisztencia,
amiről tudjuk, hogy kezdő lökés a szomorú cukorbetegség felé. A Boook kiadó gondozásában megjelent gyűjtemény gondol rájuk, sőt a policisztás ovárium szindróma (PCOS) tekintetében is megszívlelendő étrendet kínál – ez a magyar nők közel egyötödének rendkívül fontos lehet.
Török Eszter dietetikai szakismeretei és tapasztalata segítségével nem szimplán okosakat mond, hanem örömteli módon kreatív ételekkel vezet be minket a tudatos táplálkozásba. Ünnep a könyvet kézbe venni, hiszen az ételek teljes értékűek; a májkrémtől a köleses csirkepaprikásig minden benne van.
Nemcsak a képek szépek, hanem a leírások is reálisak. Megrögzött módon rosszul táplálkozó harmincas férfiként is összefut a számban a nyál –
végre valaki úgy rak össze diétás menüt, hogy ne a hiányérzete nőjön az embernek, hanem a kíváncsisága,
hogy most azonnal rohanjon a konyhába, és gyújtsa be a tűzhelyet. A lecsós csirkemáj mellé zseniálisan párosítható a kuszkusz, de a zöld teás pulykamell vörös rizzsel is olyan fogás, ami után nem kívánunk rá még egy rund rántott karmonádlira.
Szimpla olvasóként vagy emésztési gondokkal küzdőként azonnal lejön a pozitív üzenet, hogy a vércukorszint egyenletesen tartása, a megfelelő minőségű és mennyiségű szénhidrát bevitele az átgondolt, ötletes és sokoldalú ételeknek hála egyáltalán nem kín, hanem óriási gasztrokaland is lehet.
Az egy főre jutó adagok lefedik az átlag számára elegendő tápanyagokat, miközben egyszerűek, maguktól értetődőek – akik eddig rossz kihívásnak, átkozott kényszernek élték meg a fehér liszt elhagyását és a cukormentes táplálkozást, azoknál ez a könyv nem hiányozhat a konyhapolcról.