A kicsírázott mag rendkívül tápláló, előállítása pedig igen egyszerű. Szemünk előtt játszódik le az élet: a piciny mag a nedvesség és a levegő melegének hatására feltárul, s megjelenik rajta a növénykezdemény. A gyerekek is imádják lesni, hogyan változik szinte óráról-órára.
Tudta?
A már kis mennyiségben fogyasztva is magas tápértékű eleme lehet étkezésünknek, hiszen kalóriaszegény, rostokban gazdag, könnyen emészthető. A csírázás során a magvakban található enzimek aktiválódnak, segítségükkel az összetett szénhidrátok egyszerű szénhidrátokra, a fehérjék aminosavakra, az ásványi anyagok vízben oldódó ásványi sókká alakulnak. A különféle csírák vitamintartalma igen jelentős - ezek közül is kiemelkedik a C-vitamin.A gabonaszemek csíráztatása a gabonatermeléssel egy időben honosodott meg hazánkban a bronzkor elején.
Legrégibb tésztaféléink közé tartozik a csíramáléként emlegetett édes lepény
– gondolta volna, hogy a sörfőzés első műveletei megegyeznek a csíramálé előkészületeivel?
Csíráztatni sokféle magot lehet, a kifejezetten csíráztatásra szánt magokat bioboltban vagy a hipermarketben vehetjük meg. Ugyanott szerezhetünk be csíráztató tálat is, ami akkor hasznos, ha rendszeres magnevelésre rendezkedünk be.
Maga a művelet roppant egyszerű. A magokat egy éjszakán át langyos vízben áztatjuk. Másnap leöblítjük, tálba, vagy a tálcára terített nedves konyharuhára öntjük. Fajtától függően 2–4 nap alatt a kis csírák kifejlődnek, ez idő alatt a magocskákat naponta kétszer leöblítjük.
A friss csírák jók szendvicsre, salátába, vagy csak úgy, elcsipegetni.
A csíráztatott búza nem csak élettanilag fontos táplálék, de nagyon sokoldalúan fel is használható.
Ha túl jól sikerül a dolog, vagy nem voltunk résen, szép zöld búzafű nő: azt is arassuk le, vágjuk salátába, kenyérre.
A hagyományos magyar népi konyhánk egyik finom édessége a csíramálé. Alapanyagai: csíráztatott búza liszt, és víz. Régen tepsiben sütötték és kockára vágva kínálták, a széle megsült, a közepe pudingszerű és édes szirupban tocsogott. Országszerte több név alatt ismert: csiripiszli, kotés, kötis, biracs, szalados. Jókai Mór Az Aranyember című regényében fenséges, mézédes csíramálénak nevezi. Egyszerű, olcsó, egészséges, tápanyagokban gazdag étel.
Hozzávalók:
A búzát lapos tepsibe vagy üvegtálba szórjuk és ráöntünk annyi vizet, hogy jól ellepje. Másnap tiszta vízzel alaposan átmossuk. Biztos sikerre számíthatunk, ha a megduzzadt búzát tálcára vagy tepsibe tesszük, naponta leöblítjük, szitán lecsöpögtetjük, nehogy erjedésnek induljon. A szemek szépen kihajtanak, négy-öt nap alatt elkészül a „búzatésztánk”.
A málé készítésekor a kicsírázott búzát szűrőben,
folyóvíz alatt átmossuk, és húsdarálón ledaráljuk,
vagy erős turmixgéppel, a vizet hozzáadva, több részletben, óvatosan pépesítjük. Vigyázzunk, a csíraszálak könnyen rátekeredhetnek a késekre!
Vízzel alaposan elkeverjük a pépet. A szűrőbe konyharuhát terítünk, és a pépet beleöntjük. A vásznat összetekerjük és alaposan kifacsarjuk, a tejszerű, édeskés folyadékot felfogjuk, és egy pohárnyit félreteszünk belőle. A többit csomómentesre keverjük annyi liszttel, hogy sűrű, piskótatésztához hasonló masszát kapjunk. Ezt kivajazott tepsibe vagy tűzálló tálba öntjük, a félretett, tejszerű folyadékot elosztjuk a tetején. Forró sütőbe toljuk, addig, míg a teteje szépen megpirul. Csak akkor tálaljuk, ha már teljesen kihűlt, de az sem baj, ha másnapig a hűtőben dermesztjük. Kínálhatunk hozzá befőttet, vagy ahogy Finnországban szokás, tejszínhabot.
Ha a csíraőrleményre nincs szükségünk, akkor is vétek volna eldobni: süssük bele kenyérbe!
Hozzávalók:
A hozzávalókat a felsorolás szerinti sorrendben a kenyérsütő gépbe tesszük, majd normál programon megsütjük. Ha elkészült, egy-két percnyi pihentetés után kiemeljük, rácsra téve hagyjuk hűlni.
Ha nincs kenyérsütő gépünk, a hozzávalókat alaposan összegyúrjuk,
vagy géppel 12 perc alatt megdagasztjuk és letakarva legalább egy órán át kelesztjük. A szépen megkelt tésztát finoman átgyúrjuk, cipóvá formázzuk, vízzel megkenjük. Egy grillcsirke sütésére szolgáló sütőzacskóba csúsztatjuk, lezárjuk. Egy-két helyen kilyuggatjuk és az előmelegített sütő rácsára helyezzük: 190 fokon 40-45 perc alatt ropogósra sütjük. A zacskóból máris kivesszük, s ezt is rácson, vagy két fakanál nyelére fektetve hagyjuk hűlni.
Ez egy kiváló feltét főzelékre, tehetjük szendvicsbe két kenyér közé, de egy pikáns mártással vendégváró falatnak is zseniális! Nem csak növényevőknek ajánljuk, mert nagyon finom, és nem utolsó sorban: olcsó.
Hozzávalók:
A búzát a csíramálénál leírt módon csíráztatjuk, de csak 1-2 napig. Ezt követően leöblítjük, leszűrjük, kétszer ledaráljuk. Összedolgozzuk a finomra vágott hagymával, az összezúzott fokhagymával, a fűszerekkel és a tojásokkal.
Annyi zsemlemorzsával gyúrjuk össze, hogy jól formázható masszává váljon.
Vizes tenyérrel, lapos pogácsákká formázzuk, és forró zsiradékban mindkét oldalát ropogósra sütjük.
Aki szeret fűszerekkel kísérletezni, próbálja ki a zöldfűszeres búzakrémet, ami izgalmas, így megrögzött húsevők számára is kedves étel lehet.
A búzát 1-2 napig csíráztatjuk. Leöblítjük, leszűrjük, és húsdarálón kétszer ledaráljuk, mascarponéval eldolgozzuk, megsózzuk. Hozzáadjuk a finomra vágott zöldfűszereket: ez lehet petrezselyem, kapor, snidling, de választhatunk a kerti „gyomnövények” közül is:
nagyon finom és vitamindús a tyúkhúr, a pitypang, a cickafark, a százszorszép zsenge levele,
később bazsalikommal, szurokfűvel, lestyánnal is kipróbálhatjuk! Dobjuk fel fokhagymával, köménnyel és pirospaprikával: ízesítsük úgy, mintha kolbászt készítenénk! A kolbászkrémhez megszólalásig hasonló húsmentes csemegét kapunk.
A csíráztatott magvak őshazája Kína, ahol már 5000 évvel ezelőtt felismerték erősítő és gyógyító hatását. Ott a legnépszerűbb a szójacsíra, ami kis dobozban beszerezhető a nálunk is a hipermarketekben. Ha szerencsénk van, kosárba rakhatjuk, így nem kell bíbelődnünk a csíráztatással. Elég, ha utolsó mozzanatként hozzáadjuk az ételhez.
Hozzávalók:
Az olajba beletesszük a felaprított vöröshagymát, a megmosott hajdinát és a lassú tűzön addig kevergetjük, míg a hagyma üvegesre pirul. Melléjük kerül a vékony csíkokra metélt cékla és zeller, majd 1 liter vízzel felöntjük. Őrölt köménnyel ízesítjük és fedő alatt 15 percig főzzü. ezt követően beletesszük a szójacsírát – a hosszabbakat félbe is vághatjuk – és további 2-3 percig főzzük.
A tűzről levéve mézzel és borecettel ízesítjük, ha szükséges, sózzuk.
Tálalás előtt néhány kanálnyi tejföllel gazdagítjuk.
Ugyan távol áll a magyar konyhától, de Ázsiából még rég átkerült kontinensünkre a tofu. Nem csak vegetáriánusoknak való, változatosságot vihet mindenki étrendjébe.
Hozzávalók:
A tofut akkora darabkákra vágjuk, mint egy-egy dobókocka. A zöldségeket megtisztítjuk, a karottát, (azaz a kisebb, gömbölyű fajtájú répát), az újhagymát felkarikázzuk, a kínai kelt vékonyra metéljük. Az olajon megfuttatjuk az összezúzott fokhagymát, a reszelt gyömbért, majd belevetjük a tofu-kockákat. Addig sütjük, míg körös-körül szép színt kapnak.
Ekkor hozzáadjuk az előkészített zöldségeket, beleszórjuk a zöldborsót, gyöngéden megsózzuk.
Közepes lángon rázogatjuk, hogy a zöldségek megpiruljanak, de azért roppanósak maradjanak.
A tűzről levéve beleforgatjuk a leöblített, lecsepegtetett csírákat és már kész is!
Higgyék el, érdemes megpróbálkozni a csíráztatás egyszerű műveletével, s kiegészítőként felvenni étlapunkra tél végén ezeket.