Máig élő kettősség a nők és a konyha kapcsolatában, hogy állítólag a nő dolga, hogy az otthoni háztartást és a konyhát vigye, de ha már a professzionális, hivatásszerű főzésről van szó, ahhoz inkább a férfiak értenek.
Az éttermi konyhákban óriási a hajtás: hőség van, pörgés, záporoznak a rendelések, nagy a stressz, nincs megállás,
napi tizenkét-tizennégy órában megy a munka,
és nincs túl sok pihenő. A szakácsok vasserpenyőket lóbálnak egész nap, cipelik a nehezebbnél nehezebb lábasokat, és pakolják el az árut, amikor éppen nem az alapanyagokat készítik elő a főzéshez.
Mégis olyan szakma ez, amibe azonnal bele lehet szeretni, és amitől nem lehet teljesen elszakadni: aki belekóstol egy profi konyha működésébe, abban biztosan mély nyomot hagy. Innentől kezdve pedig teljesen mindegy, hogy a szakács férfi vagy nő, mert aki jól végzi a munkáját, és sikeresen lépdel felfelé a ranglétrán, nemtől függetlenül kerülhet vezető pozícióba.
Egy konyhán ugyanis nincs nő vagy férfi: szakácsok és cukrászok tevékenykednek,
pozíciók vannak, amelyeknél vagy jól teljesít az ember, vagy kihullik.
Az Origónak a közelmúltban Szulló Szabina, a Michelin-csillagos Onyx étterem séfje (tudják, Széll Tamás csak a sous chef) elmondta:
„Természetesen a férfiak magasan uralják a szakácsszakmát, hiszen egy profi konyhán, étteremben való főzés nem kifejezetten családbarát foglalkozás. Ráadásul nem minden ötvenkilós nő álma, hogy nehéz fazekakat, árut cipeljen napi tizenkét-tizennégy órán át, a késői hazajárásról nem is beszélve. Egy női séf otthon nem képes garantálni, hogy minden este meleg vacsora kerüljön az asztalra. Viszont szabadnapján, még ha úgy látszik is, hogy üres a hűtő, és nincs otthon alapanyag, két-három féle dologból is kiváló vacsorát tud készíteni.
Határozottan állítom, hogy a nők kreatívabbak, szorgalmasabbak és lelkesebbek.”
Arra a kérdésünkre, miszerint ütközött-e valaha nehézségekbe a neme miatt, határozott nemmel válaszolt: „Soha nem tapasztaltam ilyesmit. Mindenki, akivel valaha dolgoztam, abszolút kollégaként kezelt. Bár kemény, odaszólógatós szakma, ez mégis egy csapatjáték. A férfi szakácsoknak nem a nők jelentik az ellenséget a konyhában, hanem a gyenge láncszem.”
Az első magyar Michelin-csillagos étterem, a Costes élén jelenleg Palágyi Eszter áll, a tavaly nyitott Costes Downtown egyik séfje pedig Tischler Petra (Tiago Sabarigo mellett). Mindketten évekig dolgoztak külföldön, mielőtt Magyarországon kezdtek el dolgozni. Palágyi Miguel Rocha Vieira mellett kezdett a Costesben, majd mikor Vieira visszatért Portugáliába, ő vette át a konyha irányítását.
Tischler Petra a Nobuban kezdett öt éve, azután Londonban folytatta,
ahonnan Arkansas államba költözött, hogy egy francia séf mellett dolgozhasson.
Mindketten szabad kezet kapnak az ételek kitalálásában, az executive cheffel, Miguel Rocha Vieirával kéthetente egyeztetnek, tehát itthon sem szokatlan, hogy a csúcséttermekben női kézbe került az irányítás. Palágyi Eszter és Szulló Szabina is zsűriként vettek részt a februári magyar Bocuse d’Or döntőn.
Alice Quillet séf a Le Fooding-nak azt nyilatkozta, szerinte felnövőben van egy új generáció, amelyben már jelentős a nők száma. Szerinte olyan személyekről van szó, akik sokkal szabadelvűbbek elődeiknél, jellemzően sokat utaznak, sőt akár autodidakta módon szerzik meg a szükséges tudást.
Ez egy hasonló tendencia ahhoz, hogy a szakács- és a cukrászszakmában
egyre több az olyan szakember, aki pályamódosítás után kezdett kétkezi munkával foglalkozni.
Ez a réteg egy sokkal motiváltabb munkaerőt ígér, mivel ők már tényleg azzal foglalkoznak, amivel igazán szeretnének. Bővebben itt írtunk a témáról.
A San Pellegrino állítja össze minden évben a világ legjobb éttermeinek ötvenes listáját (The World’s 50 Best Restaurants), 2011-ben pedig kihirdették az első, legjobb női séfnek járó díjat (Veuve Cliquot).
Elena Arzak, a három Michelin-csillagos Arzak étterem séfje kapta 2012-ben az elismerést, aki a család negyedik generációs séfje. San Sebastian és a világ egyik legjobb étterme, ami a San Pellegrino listáján tavaly a hetedik helyet szerezte meg.
2013 díjazottja Nadia Santini, aki a milánói egyetemen élelmiszermérnöknek, később a politológia és a szociológia tanszéken is tanult. Itt találkozott későbbi férjével, Antonio Santinivel, akivel a La Pescatore Santini éttermet vezetik.
A 2014-es díjazott, a brazil
Helena Rizzo sokáig modellkedésből fedezte a tanulmányait,
majd Olaszországban és Spanyolországban is dolgozott: szakmájának egyik legmeghatározóbb pontja az El Celler de Can Roca volt, amelyet többször a világ legjobb éttermének választottak. Sao Paulóba visszatérve férjével, Daniel Redondóval nyitották meg a Manít.
Hagyomány itthon is
De ha nem csak a séfekről vagy a profi konyháról beszélünk, nem mehetünk el Julia Child, a szakácskönyvek királynője mellett sem, aki híresen precíz receptjeivel marad meg örökké a gasztrotörténelemben. A magyar fronton pedig Doleskó Teréz, Zilahy Ágnes fektette le az alapokat, majd Vízvári Mariska és F. Nagy Angéla lett korának legmeghatározóbb gasztronómiai alakja.Hélène Darroze a 2015-ös díjazott, aki a séflegenda, Alain Ducasse keze alatt is dolgozott, és a 2007-es animációs Pixar-film, a L’ecsó egyik karakterét (Colette) róla mintázták. Londonban és Párizsban főz, az ingázás és
a konyhai lét mellett két kislány édesanyja.
Szóval, ha neki sikerül, senki ne mondja, hogy lehetetlen összehozni a munkát a családdal.
A legismertebb női séf viszont Anne-Sophie Pic, az első Veuve Cliquot-díjazott, aki édesapja, Jacques Pic 1995-ben bekövetkezett halála után vette át a Maison Pic konyháját, visszaszerezve az étteremnek a három Michelin-csillagot 2007-ben.
Mielőtt a konyhán kezdett dolgozni, semmilyen tapasztalata nem volt a főzésben. Azóta Lausanne-ban
megnyitotta második éttermét, amely két Michelin-csillagot szerzett,
Anne-Sophie Pic-et pedig a legnagyobb séfek között tartják számon - ő is igazi bizonyíték arra, hogy a zárt séfvilág már nem csak a férfiaké!