Nassolni rettenetesen egészségtelen dolog. Két étkezés között nem eszünk, a tévé előtt végképp nem rágcsálunk semmit, maximum salátaleveleket vagy répát.
A való életben azonban rengeteg olyan helyzet van, amikor nassolni egyszerűen muszáj.
Így van ez például a gyerekekkel: ennének óvoda után, rágnának a játszótéren és a délutáni rajzolgatás közben. Ha már így alakult, legalább a kicsik ne egyenek gumit, kőolajat, tömegnövelőket és fölösleges, túlzott mennyiségű zsírokat, cukrot.
Legyen a rágcsálnivaló tápláló, olyasmi, ami jót tesz nekünk, van benne valódi tartalom, rost, vitamin, ásványi anyag és hasznos zsír. Ez persze nemcsak a gyerekeknek tesz jót, de nekünk is, amikor a klaviatúra mellett jön ránk a rághatnék. Édes és sós, puha és ropogós nassokat készítettünk - mindenki szerette őket.
Ezeket a müzliszeletnél ragacsosabb, puhább kis csomagokat aranyos szamarakkal és cicákkal matricázva árulják, éppen gyerekmagasságban, mi pedig megvesszük, mert mégiscsak jobb, mint a csoki.
Tényleg jobb, mert csak természetes cukor van benne, és gyümölcs. Viszont még jobb az, amikor az ember rájön, hogy 5 perc alatt el tud készíteni több hétre való adagot.
Mivel a datolya nagyon édes, érdemes valamilyen savanykásabb gyümölccsel párosítani, hogy egyensúlyba kerüljenek az ízek.
Alapanyagok:
A datolyákat kimagozom. Ha sikerült abból az igazi, arab, papírdobozos, puha verzióból szerezni, az a legjobb. Közel-keleti, ázsiai boltokban, piacokon is gyakran elérhető már. Ha a szárazabb, papírtálcás kiadás van otthon, az is jó, csak érdemes leönteni forró vízzel, kicsit állni hagyni, aztán felhasználni.
A kimagozott datolyákat az aprítóba teszem, és masszává dolgozom őket. Belekeverem az aszalt gyümölcsöt, és hozzádarálom. Ekkor
jöhetnek a száraz alapanyagok: érdemes annyira finomra darálni, amennyire darabosan vagy simán szeretjük a szeletet.
Egy szögletes tepsit vagy edényt kibélelek fóliával, ebbe nyomkodom bele vizes kézzel a masszát.
Beborítom fóliával, és minimum egy órára, de inkább egy éjszakára behűtöm. Ha összeállt, éles késsel négyzet vagy téglalap alakú darabokat vágok belőle, és sütőpapírba csomagolom őket. Zárt dobozban hetekig elállnak.
Tökéletes ropit készíteni házilag nem is olyan egyszerű, mint gondolnák. A tészta alapszerkezetét a jól bevált grissinirecept adta, kevesebb élesztővel és sokkal vékonyabbra sodort csíkokkal.
A liszt nagy részét teljes kiőrlésűre cseréltük, ami ebben az esetben még segített is a megfelelő állag elérésében. A szemes mák plusz ízt és extra ropogást ad neki, a rozmaring pedig passzol a rozs aromájához. Persze lehet helyettük szezámmagot és kakukkfüvet, lenmagot, aszalt paradicsomot, szóval bármi mást használni.
Alapanyagok:
A tejet meglangyosítom, belekeverem az élesztőt. Hozzáadom az olvasztott vajat, majd a lisztet, a sót, a mákot és a rozmaringot is.
Rugalmas tésztává gyúrom, 20 percet letakarva pihentetem. Vékony téglalapot nyújtok belőle, a téglalapot hosszában félbevágom, és csíkokra szabdalom. A csíkokat kicsit megsodrom, majd 220 fokosra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt aranyszínűre sütöm.
Vigyázat, figyelni kell rá, könnyen megég!
Nem tudom, milyen pszichológiai okai lehetnek annak, hogy bármi, ami perec alakú, minden körülmények között azonnal kell a gyerekeknek már baba korukban.
Ez a perec lényegében tömény sajt meg egy kis vaj és teljes kiőrlésű liszt, tehát nem kalóriaszegény, de nagyon tápláló.
Bármilyen kemény, egészen finomra reszelhető sajt megfelel hozzá,
mi most felerészt cheddart, fele parmezánt használtunk, de aki kevésbé markáns ízűre alakítaná a végeredményt, használhat mást is.
Alapanyagok:
A sajtot lereszelem, hozzáadom a vajat, eldolgozom, majd a lisztet és a sót is belemorzsolom. Az egész folyamat végbe mehet aprítógépben is, ha éppen van kéznél. Amikor a tészta nagy gombóccá állt össze, folpackba csomagolom, és minimum fél órára a hűtőbe teszem. Ha gyorsan dolgoztam, és minden alapanyag hideg volt, akkor azonnal nekiállhatok a formázásnak. A tésztát lisztezett felületen fél centiméter vastagságúra nyújtom, perec vagy más, apró méretű kiszúróval formákat vágok belőle, amiket aztán egy sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatok. 180 fokos, előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt sül meg.
Ez tulajdonképpen nem recept, csak technológiai leírás: az almacsipsz nemcsak egészségesebb, de sokkal jobb is a hagyományos zacskós csipszeknél.
Ha a puha almakarikák jönnek be jobban, elég félig kiszárítani a gyümölcsöt, aki pedig ropogósabbra szeretné, vágja vékonyabbra, és szárítsa tovább.
Alapanyagok:
Az almákat megmosom, és úgy, ahogy vannak, magházastul, keresztben minél vékonyabbra felszeletelem őket.
Sütőpapíros tepsibe sorakoztatom úgy, hogy semmiképpen ne fedjék egymást. Ezen a ponton lehet variálni az ízesítéssel, fahéjjal szórni vagy citromot csepegtetni. A sütőt előmelegítem 130 fokosra, és beleteszem a tepsiket.
Egy óra múlva kiveszem, és
mindegyik szeletet megfordítom, majd visszateszem és egy további órán át szárítom az almákat.
Amikor lejárt az idő, bent hagyom a tepsiket, és résnyire nyitott sütőajtóval hagyom kihűlni, szikkadni az almaszeleteket.
Ezeket rágják inkább, ne a zacskós cuccokat, de csak ésszel és mértékkel, vigyázat, az egészséges a legkevésbé sem jelent fogyókúrásat, sőt!