Az uborkasalátákról is muszáj beszélni, főleg nyáron. Fontos helye van a klasszikus fogások mellett a nagy, családi ebédeken, de
egyetlen, kőbe vésett receptje nincs.
Ki fokhagymával készíti, ki anélkül, de így vagy úgy mindenképp csináljuk, és nem csak mi. A görög joghurttal, a kínai szezámolajjal, a thai mogyoróval készül, és mindegyik – első hallásra szokatlannak tűnő – adaléknak logikus helye és értelme van, amit azonban csak akkor értünk meg, ha kipróbáljuk.
Most ötféleképpen készítettem el, hogy kiderüljön: valóban sokat változtat ezen a szimpla, vizes zöldségen, milyen irányban, mennyire vastagra darabolom, szeletelem vagy töröm, hogy milyen olaj kerül az öntetbe, és mi adja azt a savanyú ízt, ami a világ minden uborkasalátájában megtalálható? Hát persze, és mind másképpen lesz végeredményben jó.
Minden uborkasalátában az az első lépés, hogy meg kell szabadulni a fölösleges létől. Ez annál is inkább ironikus, mert ennek a szegény zöldségnek nagy százaléka, legfőbb összetevője víz. Fogunk tehát egy alapanyagot, amelynek
nagy részét eltávolítjuk,
ezután kezdődhet az alapanyag felhasználása. A fölösleges víztől kétféle módon szokás megszabadulni: az általános módszer a sózás, a kevésbé általános, de valamivel gyorsabb megoldás a nedves, magos belső kikanalazása.
Lehet távol- vagy közel-keleti, az uborkasalátában mindig van valami savanyú. Ez lehet ecet, ami akkor a legjobb, ha 10 százalékosnál nem erősebb,
a 20 százalékos ételecet vízkőoldásra való.
A fehér balzsamecet, a fehérborecet és az almaecet is illik hozzá, de különösen finom a kínai, nagyon enyhe rizsecet. Amibe nem kerül ecet, az a citromtól vagy a lime-tól lesz kicsit savanyú.
A thai konyha alap-salátaöntete halszószból, lime-léből és cukorból áll, ez adja a különleges ízt ennek a salátának is, és még valami: a mogyoró. A ropogós, olajos magok meglepően jól passzolnak a friss, vizes uborkához, végül az egész étel egészen más lesz, mint egy szimpla uborkasaláta.
Alapanyagok:
Az uborkát hosszában félbevágom, a magjait kivájom. Kb. félcentis karikákra vágom, megsózom, és egy szűrőn hagyom lecsöpögni. A halszószból, lime-léből, cukorból és a lereszelt fokhagymából öntetet keverek – addig keverem, míg a cukor egészen fel nem oldódik.
Az öntetet a lecsepegtetett uborkához keverem, hozzáadom a késsel durvára vágott mogyorót,
majd megszórom az apróra vágott zöldfűszerekkel is.
Nagy szeretettel várjuk kommentbe az Igazi Uborkasaláta Receptjét: kell bele víz! Nem kell bele cukor! Fokhagyma nélkül mit sem ér! Húszszázalékos ecet kell bele, akkor jó, ha marja a torokról a váladékot! Tocsogjon a tejfölben! És így tovább, megint elölről. Mi így szeretjük.
Alapanyagok:
Az uborkát uborkagyalu segítségével nagyon vékonyan felszeletelem. Megsózom, alaposan elkeverem, hogy a só mindenütt bevonja, majd szűrőben hagyom lecsöpögni. Az öntethez való ecetet, sót, cukrot és olajat is elkeverem. Tálaláskor kinyomkodom az uborkából a fölösleges levet, elkeverem az öntettel, rákanalazom a tejfölt.
A görög tzatziki valójában kilóg a sorból, hiszen nem is saláta, inkább mártogatós. Vagy leves. Ugyanis a tzatziki voltaképpen egy igen tág balkáni, mediterrán, közel-keleti fogalom egyik kicsinyke ága csak, a török cacik és a bolgár tarator mellett.
Az egyik hígabb, a másik sűrűbb, itt mentával, ott petrezselyemmel vagy kaporral ízesítik, de a lényeg mindig a joghurt. Ezen áll vagy bukik a jó tzatziki. A legjobb a keleti boltokban kapható sűrű (30 százalékos zsírtartalmú) török joghurt, de az is megoldás, ha igazán jó minőségű, finom natúr hétköznapi joghurtot lecsepegtetünk.
A fokhagyma mennyisége a toleranciaküszöbünktől és az ízlésünktől függ, akár 4 gerezd is mehet bele, de Felicity Cloak, miután többféle módszert is kipróbált, azt javasolta, érdemes a fokhagymát a sóval állni hagyni, mielőtt a salátához keverjük, így veszít az erejéből.
Alapanyagok:
A joghurtot egy textilpelenkába vagy laza szövésű konyharuhába öntöm, és minimum egy órára a csapra kötöm a mosogató fölé. Amíg csepeg, lereszelem az uborkát, megsózom, és egy szűrőbe teszem. A szűrőt egy tálba helyezem, és hagyom lecsepegni.
Ha úgy látszik, hogy az összes levét kiadta, alaposan kinyomkodom. Ezen áll vagy bukik a jó tzatziki,
mert ha a joghurttal egyesülve tovább ereszt, az öntet híg lesz, és mindennek vége. Elkeverem a sűrű, lecsepegtetett joghurttal, ízlés szerint ízesítem fokhagymával és egy pici citromlével.
Két dolog különbözteti meg ezt a salátát a többitől. Az egyik a technológia: az uborka magos, vizes részének eltávolítása ebben a receptben összekapcsolódik a napi feszültség levezetésének rítusával. A másik a nagyon erős ízű szezámolaj, ami egyenletes diós ízével vonja be a megviselt uborkadarabokat.
Alapanyagok:
Az uborkákat hosszában csíkokra vágom, és vágott felükkel lefelé egy deszkára fektetem. Egy kés nyelével addig ütögetem, míg a héj kissé meg nem törik. Falatnyi darabokra vágom, és egy szűrőbe teszem az így kapott uborkadarabokat.
Na jó, ez tényleg iszonyú furcsán hangzik, belátom, de Yotam Ottolenghi izraeli-londoni séfben elég jól meg lehet bízni, ha szokatlan módon illeszti az alapanyagokat egymás mellé, azt nem véletlenül teszi. A ropogós, kesernyés mákszemek jól ellensúlyozzák a vizes-szimpla zöldség állagát. Az eredeti receptben csili van, és fehérborecet.
Alapanyagok:
Az öntethez:
Az uborkákat hosszában kettévágom, és a belsejüket egy nagy kanál hegyével kivájom. Az uborkákat hosszában csíkokra vágom. Az öntethez elkeverem az alapanyagokat, majd meglocsolom vele az uborkát, végül pedig megszórom a mákkal.