Nem tudom, ki hogy van vele, én a májas hurkát ropogósra sütve szeretem, imádom, ahogy a bél megroppan a fogaim között. A vérest viszont kásaként is kedvelem, ha nem háztájit szerzek betöltés előtt, van, hogy
kifordítom a bélből, és úgy sütöm meg serpenyőben,
pluszfűszerekkel, zöldségekkel.
A polcon már napok óta szemeztem egy doboz olasz cannelloni tésztával. Addig bámultam, míg beugrott, hogy mi lesz a sorsa – megtöltöm hurkával, megpróbálom a magyaros hangulatot és az olaszos stílust keverni. Ne higgyék, hogy a két konyhában nincs közös: mindkét nemzet
csak a visítást nem dolgozza fel a disznóból.
A nyers, nem fagyasztott vérest éles késsel felhasítottam, majd kihámoztam a bélből, és karikákra vágtam. Mivel hentesem ízlése és az enyém nem pont egyforma,
három gerezd fokhagymát tettem hozzá, majd egy kevés zsíron elkezdtem melegíteni
– hogy jó krémes legyen, egy deci sört öntöttem alá, hogy masszív, de nedvességet még bőven tartalmazó kásává süljön össze.
Minap Lantos Gábor kollégám az ország legszebb településeit keresve Császártöltésen járt – övék lett az ezüstérem. A csodás faluból egy remek ízű, diszkréten sós mangalicaszalonnával tért haza.
Felül ujjnyi hús, alatta csodálatos, selyemfényű zsír
– naná, hogy beleszerettem, így a mostani recepthez is elővettem.
Felkockáztam, zsírjára sütöttem. Az illatos, olvadt lét egy kerámiaedény aljába öntöttem – előkészítettem a cannellonik fekhelyét. Ez a tészta
mintegy két és fél centi vastag cső, amelynek hossza úgy tíz centi.
Nyersen töltik meg, majd a sütőben, a nedvességet felszívva puhul meg.
Várjuk meg, míg a hurkás massza ellangyosul: habzsákba vagy tiszta zacskóba töltve nyomjuk tele vele a cannellonikat, majd fektessük a zsírra.
A tetejére jöhetnek a szalonnapörcök
– ha lenne karjuk, kitárnák, úgy várnák a besamelmártást.
Sokan idegenkednek tőle, pedig nem kell, ne féljük a csomósodástól. Négy deka vajat olvasszunk fel, keverjünk szét benne egy evőkanál lisztet. Elsőre tuti összeáll, de ha lassan, kortyonként adjuk hozzá a langyos tejet – 2,5 decit összesen -, akkor
keverés közben szépen kisimul.
Ilyenkor dolgozzunk el benne még egy pici sót és szerecsendiót. Akárcsak a lasagnéhez, a cannellonihoz sem kell nagyon besűríteni, hiszen nedvességtartalma fogja felpuhítani a tésztát.
Miután ráöntöttem a csövecskékre, megpróbáltam annyira szétterelni, hogy mindenhová jusson – ahol kikandikál a tészta, ott kemény marad. A mindenség tetejére sajtot is kerestem – tépelődtem, hogy miféle illene hozzá leginkább, végül 12 hónapos érlelésű, igazán illatos olasz tehénsajtot választottam. Ha mondjuk gouda van otthon, szerintem azzal is ütős lesz.
Alufólia alatt 30 percet sütöttem 180 fokon, majd a takarást eltávolítva még öt percet légkeverésen. Az íze magyaros, de a vajas mártás miatt mégis déliesen krémes. Tudom, hogy
elsőre meglepő a véres hurka az olasz tésztával, de mégis jól megvannak együtt.
Ha nem kívánják kenyérrel, és már unalmas a krumpli, próbálják ki bátran.