A mézeskalácssütés elsősorban nem a végeredményként kapott süteményről, hanem a szertartásról szól. A szaggatásról, a mézeskalácsillatról, a díszítésről meg az ajándékozásról, később a fára aggatásról, szóval az úgynevezett karácsonyi hangulatról. Pedig nagyon nem mindegy, hogy az a kalács, amivel ennyit dolgoztunk, végül is milyen lesz:
nem kell beletörődni a szép, de rághatatlan, csizmatalp jellegűekbe,
mert lehet az sokkal, de sokkal jobb is. Sőt: az ízzel és állaggal lehet, sőt érdemes játszani is.
Változtatni a fűszerek arányán, méz helyett melasszal készíteni, puhára vagy éppen roppanós-omlósra beállítani az arányokat, svéd, angol vagy német irányba vinni a receptet. Szóval: legyen a mézeskalács finom is, ne csak szép!
Míg a külföldi mézeseknél a fűszer, nálunk a méz volt a lényeg. A legrégebbi mézeskalácsok a középkorban, a mai német nyelvterületeken készültek gyömbérrel és rózsavízzel ízesített tésztából, amit inverz faragott fa formákba nyomkodtak.
A mai lebkuchen receptekben a mézen és a fűszereken túl kandírozott narancs- és citromhéj, darált mandula és/vagy mogyoró is van, sőt
néha csokoládéval kenik meg őket,
cserébe szimpla, kerek formájúak. Míg a német mézeskalács fűszerkeverékének legfontosabb összetevője a fahéj, ezután jön a szegfűszeg, szegfűbors, koriander és sok minden más, addig az angol gingerbreadben, ahogy arra ravaszul a nevéből is lehet következtetni, a gyömbérre helyezik a hangsúlyt.
Állagukban is különbözőek az angol mézeskalácsok a mienktől: vékonyabbra nyújtott, roppanós-omlós állagú, és nagyon gyömbéres ízű kekszek ezek inkább, mint kalácsok. A svéd pepparkakor íze megint nagyon más a karamellás aromájú melasztól - bár állaga hasonlóképpen keksz jellegű, roppanós. A svéd keksz receptje megegyezik az angoléval, annyi a különbség, hogy a barna cukor felét melaszra vagy golden syrupra kell cserélni.
Alapanyagok:
A puha vajat habosra keverem a cukorral és a tojással. A lisztet elkeverem a fűszerekkel és a sütőporral, a kandírozott gyömbért is hozzákeverem, majd a két keveréket összedolgozom. Egy folpackban nyomkodom, és lapos korongot formázok belőle.
Minimum három órára, de inkább egy éjszakára behűtöm, majd vékonyra nyújtom,
formákat szaggatok belőle, és a formákat sütőpapírral bélelt sütőlapra fektetem. 180 fokon körülbelül 10 perc alatt sülnek meg.
Nálunk itthon kétféle verzió receptjei keringenek: az egyik az, amelyik sütés után kőkemény, viszont később megpuhul, és akár húsvétig is eláll.
Sosem láttam értelmét annak, hogy olyasmit süssünk, amit nem lehet rögtön megenni, ezért nálunk inkább a másik verzió megy. A másik a rögtön puha, de a keksztől jelentősen különböző állagú, valóban inkább kalácsra hajazó recept. A keményben kevesebb vaj és több cukor és méz található, ettől áll el tovább.
A fűszerkeverékek egyenízűek, mi viszont különbözünk. Van, akinek a karácsonyíz egyet jelent a fahéjjal, más annyira szereti a gyömbért, hogy az sem baj, ha csíp.
Sokan irtóznak az ánizstól, vagy túl erős nekik a sok szegfűszeg.
Éppen ezért érdemes magunknak kikeverni a saját mézeskalács fűszerkeverékünket, és mindenből éppen annyit tenni bele, amennyit szeretünk.
Ez csak egy alaprecept, mindenki alakítsa ízlése szerint az arányokat, vagy tegyen bele narancshéjat, borsot is, ha úgy tetszik.
Alapanyagok:
A fűszerkeverék akkor lesz az igazi, ha amit csak lehet, egészben szerzünk be, száraz serpenyőben picit megpirítjuk, majd frissen őröljük. Ezt el lehet végezni mozsárban vagy kávédarálóban is.
Alapanyagok:
A vajat és a mézet összeolvasztom, belekeverem a tojást, a száraz alapanyagokat - a lisztet, a fűszereket, a szódabikarbónát és a sót - külön tálban alaposan elkeverem vagy összeszitálom.
A két egyveleget összedolgozom, folpackra halmozom, és lapos korongot formálok belőle. Minimum 3-4 órára, de legjobb, ha egész éjszakára behűtöm, másnap vékonyra nyújtom, szaggatom, és 180 fokos sütőben 8 perc alatt megsütöm.
A kiszaggatott, sütésre várakozó kalácsokat érdemes visszatenni a hűtőbe, kirakni az ablakba, erkélyre, hogy szép formájukat megtartsák sülés közben.
A mézeskalácssütés a legjobb adventi gyerekprogram, a legizgágábbakat is leköti legalább egy fél órára, a nyugisabbak akár egy teljes délelőttöt elvannak vele.
Azonban a kis gyerekkezek között felmelegedett tésztamaradékot jobb visszahűteni, mert egy idő után kezelhetetlenné válik, a hideg tészta egy darabját pedig érdemes a hűtőben tartani, és így cserélgetni a rendelkezésükre bocsájtott adagokat.
A tökéletes írókához két dolog kell:
kitartó keverés és nagyon sok cukor, csak akkor lesz annyira szép és fehér, hogy jól lehessen vele dolgozni.
Az igazán ügyesek egy kivágott sarkú nejlonzacskóval is simán elboldogulnak, de szerintem érdemes beszerezni egy eldobható habzsákot ebből az alkalomból.
Alapanyagok:
A szoba-hőmérsékletű tojásfehérjét a cukorral nagy tálba teszem, és robotgéppel addig keverem, míg egészen kemény nem lesz. A citromlevet akkor adom hozzá, amikor már majdnem tökéletes. Az így kapott, szinte magától megálló habot zacskóba vagy habzsákba töltöm, és kidíszítem vele a kalácsokat. Ha pedig nem megy éppen tökéletesen, átadom a gyerekeknek, mert ők bárhogy csinálják, szép lesz.