Csirkemellfilé: 50%
A falatkás, nugget jellegű dolgokat akartuk tesztelni, de nem mindegyiket hívják úgy. Éppen ezért néhány hasonlót is megtapogattunk, mekkora darabokból áll. A Dixi többfélét is tartalmaz, így szerkesztőségi véleményünk szerint
még csak félúton jár a rántott szeletek irányába,
így hunyorogva bevettük.
Nem csak a méret alapján a legnagyobb, ez kapta a legtöbb szavazatot is.
Rendes hús van benne az aránylag természetesnek tűnő panír alatt,
vastagabb is a többinél – ha nem járnak a konyhai evolúció azon fokán, hogy összehozzanak egy panírt, akkor ezt vegyék.
Csirkemellfilé: 60%
A marketingrészébe nem mennek bele, igaz, nem tudom,
melyik az a random ötéves, akit be lehet palizni a „Zizu kedvence” dumával, a kancsal lóval és egy nyammogó korccsal?
A zacsin belül viszont rendes csirkehúsra emlékeztető falatokat kaptunk, korrekt bundában – az élményt a műanyag mellékíz és a túl puhára főtt csirke rontja el.
„Igazi menzás hangulata van” – elmélkedtek az asztalnál, és tényleg: ott találni ilyesmiket, de egy rendes melegkonyhás helyen azért illik csuklóból felülmúlni ezt.
Csirkemellfilé: 48%
Akkora hipsztertipográfiát villantottak a csomagoláson, mint ide Hódos. Semmi baj, én megértem őket, hiszen szeretnék az utolsó helyezett prolicsirkétől alaposan megkülönböztetni a khmm, urasabb falatot.
Húsnak ugyan hús, vagyis olyasminek tűnik, igaz, túl puha, jellegtelen és eléggé aromaszegény is.
Itt is sokkal dominánsabb a panír.
Ha megnézzük a kilóra kivetített árát, a matekból gyengébbek is elborzadnak: ennyiből majd két kiló IGAZI mellet kapni.
Csirkemellfilé: 50%
Azt hiszem,
ha egy jedinek ilyet kínálnánk, hamar megéreznénk az ánuszunkban a fénykardot:
az állaga sűrű, de gumis, semmi olyan nem akad benne, ami húsra emlékeztetne. Esszük, esszük, de nincs táplálékhangulata – tény, hogy van valami a szánkban, de inkább nem mesélnék az asszociációinkról.
Az biztos, hogy az élelmiszeripari mérnökök jól megtanultak panírozni: olyan, mint egy szobor, kemény, büszke. Szép színt kap pár perc alatt – aki lekaparná, sem tudja, úgy tapad a húspépre, mintha Palmatex is lenne benne.
Csirkemellhús: 30%
„Látom a hús rostjait!” – kiáltott fel az egyik kóstolónk. Úgy tűnik, tényleg igaza van, akad ott valami, bár a harminc százalék hús ténye és ez az állítás nem fér maradéktalanul össze.
Igazán íze sincsen: ugye az üzemben puhára dolgozzák, majd rányomják a betonsűrűségű panírt. A Bábolnai odáig vitte a visszafogottságot, hogy
a bundájuk jóval erősebb ízű, mint maga a csirkefalatka.
Csirkehús: 27%, csontokról mechanikusan lefejtett csirkehús: 14%
„Egész fűszeres az illata!” – reménykedett az egyik vendég. A kóstolás után viszont elszállt minden öröme: „Erre mi szükség volt? Minek kellett egyáltalán legyártani?” A vakteszt során nem látták, de import, holland termék. Ez a tény a kérdést is jogossá teszi:
ha idehaza tudunk ipari hulladékot gyártani, mi szükség van a külföldi vacakra?
„A kilencvenes évek végén adtak ilyeneket balatoni gyorsbüfékben. Mindegy, mi volt a bunda alatt, mindennek egyforma íze volt, egyformán vacak volt az összes.” Hát mégsem sikerült a múltat végképp eltörölni?
Csirkemellhús: 41%
Azért van abban valami viccesen kínos, amikor a náthás tesztelő rám néz, és megkérdi:
Ez halrudacska?”
Nem tudtunk őszintén röhögni, hiszen aromája tényleg arra emlékeztetett, de azt hiszem, ez is a tipikus ipari panír és az ízetlen alapanyagok számlájára írható.
A hús darált, de nem pépesített, legalább valami emléket őriz a múltról, a madarak csodás életéből, az A4-es alapterületen tipródással töltött csirkehónapokról. Az aldis nuggets a mezőny közepébe való.
Csirkemellhús: 50%
„Inkább tyúkhúrt ennék, mint ezt a csirkét” – ami talán nem is rossz ötlet, tekintve a gyógynövény élettani hatásait. „Jellegtelen húsmassza, zavaróan semmi köze a valósághoz” – kaptuk az őszinte reakciót.
Hát igen, drága, és nem jó: „csak azt szeretném tudni, hogy
a rajzos, egészségtudatosságot álságos módon hangsúlyozó csomagolásért megbüntetnek-e majd valakit a pokolban?”
A Fini Mininek nincs semmi markáns, megjegyezhető íze, sőt még utóíze se nagyon. Nem ez volt a legrosszabb, középmezőnyös, az asztalnál mégis sokat szomorkodtunk fölötte. (Miközben a konyhaajtót kívülről elkezdte rugdosni a hiábavalóság.)
Gépi úton csontozott csirkemellhús: 27%
Ezzel a tétellel legurultunk a pokolba vezető hosszú lépcsőn: hús alig van benne, azt is mechanikusan fejtették le, szóval olcsó, és a leve biztosan híg. Aki véletlenül azt a szokásos, ám röhejes kifogást hozná föl, hogy ő szegény, közmunkából élő állampolgár, és a tudodkik amúgy is mindent ellopnak előle, az figyeljen:
ugyanitt, a Tescónál a csirkemellfilé kilója 1314 forint – a különbözetből kijön a szükséges liszt, tojás meg prézli, és a végeredmény is finom lesz.
Olyan az állaga, mint az olcsó sajtoknak, a húshoz tényleg semmi köze. A bunda kemény, benn kellemetlenül puha:
nincs vita, ez az utolsó helyezett.