Fekete mese Túrkevén: vér, pálinka, kolbászok

Vágólapra másolva!

„Gézu, fel ne menj a színpadra, száz kiló fölött mindent leböknek!” – cukkolják egymást terepszínű dzsekibe bújt férfiak. Kellemes cefreszag terjeng körülöttük, szaggatott nevetésükre a karámból huszonöt disznó felel.

Zirig Árpád

Vágólapra másolva!

malac emésztés2017 Kevi Böllértalálkozó böllér disznó disznótor

Karcagnál már kezdett világosodni, Kisújszálláson a felhők alja már vörösödik. Mire Túrkevére értünk a XI. Kevi Böllértalálkozóra, egészen kivilágosodott. Muszáj volt időben odaérni:

az ország egyik legjobb húsos muriján kora reggel huszonöt disznót szúrnak nyakon,

hogy pár órával később mindegyik csapat hurkát és kolbászt készítsen belőlük.

Megadták a tiszteletet az egy szem szőke mangalicának,

övé a vesztőhely elsősége.

Tisztességes színpadot ácsoltak, kétoldalt rámpa, oldalt csúszdák a testeknek. A padló középen rácsozott, alul méretes vérkád gyűjti, amit a büszke böllérek nem fognak fel, hogy hagymával besüssék.

Állítólag ez így az állati jogokkal egyező Forrás: Zirig Árpád

Mint valami középkori vesztőhely: mínusz három fok, az emberek kezében sör, zsebükben pálinka, békés rajongással nézik a gyors agóniát. A kerítéssel körbevett sarkokban

sokkolócsipesszel elkábítják az állatokat,

utána a népek őszinte érdeklődésétől kísérve elvágják a torkukat.

Egy utolsó pálinkát? Forrás: Zirig Árpád

A hangulat barátságos, a csapatok és az érdeklődők folyamatosan szívatják egymást, egy-egy jó beköpés után nevetnek, és gyorsan töltenek egy újabb rövidet. Az én arcomba is odanyomnak egyet: „Szegény emberek vagyunk,

nem volt pénzünk cukorra, ebben csak gyümölcs van,

de remélem, elfogadod!” El.

A színészek belehalnak a szerepbe Forrás: Zirig Árpád

A malacok hátára festékkel írták rá tömegüket vagy a csapat nevét. Van, amelyiket úgy kell felkényszeríteni a színpadon levő elkerített sokkolósarokba, mások, mint például a Bubó nevet a hátán hordó, önként felkocog.

Kolbász akar lenni,

akárki meglátja.

Hagymásan isteni lesz Forrás: Zirig Árpád

„Nagyon sportos ez a koca, ebből aztán nem lesz szalonna!” – fitymálják páran a kisebb jószágokat.

Némmá, ez lefejezi?”

– kommentelik a huszáros hosszúságú nyaksebet.

Csak pár perc szereplés jut mindnek, aztán

csussz, már lenn is vannak a fűben,

odahúzzák mindet a csapatok által kijelölt feldolgozási helyre.

Borotválkozás vidéken Forrás: Zirig Árpád

Az utolsó még a kis ketrecében röfög, pálinkával kínálják, de nem kér. A böllérek bevárják egymást:

csak akkor indul a pörzsölés, mikor minden állatot kivéreztettek.

A mulatság viszont fokozódik – a zenekar is nekikezd, az alkohol is körbeslisszol a véráramban.

Mangalica az asztalon Forrás: Zirig Árpád

Mondjuk volt olyan, aki már nyomás alatt érkezett – hiába kérte a tényleg kedves,

szociális, uram-bátyám stílusban kommunikáló biztonsági szolgálat,

hadd tegyék csuklójára a 700 forintért megvett karszalagját, erősen ellenkezett.

A középkorú forradalmár végül belefutva a biztonságiak láthatósági mellényes sorába,

megpróbált áttörni. Lepattant,

de tovább beszélgettek vele.

A föld még deres, vércsíkok mutatják az utat a kocákhoz.

Fellobban a láng, orrunkat megcsapja a tipikus, a magyar múltat és jelent erősen körbelengő illat: pörzsölnek.

Van, aki lángot használ, mások a szalmára esküsznek.

Névjegykártyák a böllér mellett Forrás: Zirig Árpád

A kedves vajdasági csapat még

koccint egyet, minket is bevonnak a jóba,

az asszonyok meg hatalmasakat nevetve ülnek fel a szalmával borított állatra.

Ne ficánkolj annyit, mert elkopik a farka”

– a nagymama korú asszonyok hatalmasat hahotázva bizonyítják, az állat kimúlása egyáltalán nem szomorú esemény.

Sült vér a kondérban Forrás: Zirig Árpád

A göndör mangalica fölé

akkora szalmahegyet raktak, hogy a Gangesz partján pazarlást kiáltanának.

Persze, amikor leég, rajta szinte az egész bundája, így gázlánggal folytatják – a csapat még békésen kaparja a testet, amikor mások már a kolbászhúst töltik a mosott bélbe. Nem minden az idő.