2004-ben érkezett meg közénk az öt éven keresztül fejlesztett World of Warcraft, ami egy csapásra szippantotta be játékosok tömegeit és vált a popkultúra részévé. Ennek bizonyítására elég a South Park: Make love, not Warcraft című epizódjára gondolni, ami görbe tükröt tartott milliók arcába.
A játék azóta számtalan kiegészítővel gyarapodott, ami sok esetben fejlődést és rengeteg izgalmat hozott magával, de a közönség reakciója az Arthas történetét megéneklő Wrath of the Lich King óta egyre kevésbé volt hangos, ami a megfogyatkozott előfizetői számban is megmutatkozott.
Éppen ezért a játékot készítő Blizzardnak a Legion nevű expanzióval valami nagyot kellett gurítania, hogy
új felhasználókat vonzzon be, a régieket pedig aktivizálja.
Be is vetették a nehéztüzérséget: kezdőknek a játékot könnyítő elemeket, az öreg rókáknak pedig egy ismerős szereplőt tettek a játékba, így sokan elgondolkodtak, hogy esélyt adjanak a Legionnek.
A visszatérők pedig tényleg örülhetnek, hiszen a Warcraft-saga egyik kiemelkedő alakja, Illidan ismét tiszteletét teszi a történetben, ráadásul az új kiegészítő telepítése után már démonvadász kaszttal is szerencsét próbálhatunk.
Az új kasztban egyszerre két típusú játékos is megtalálhatja a számítását, lévén embertelen sebzés kiosztására képes, de ha kell, akkor képes tankként egybegyűjteni az ellenséges szörnyeket, és a csapattársak szépen le tudják szedni a körülötte csoportosuló rosszarcúakat.
A démonvadász gyakorlatilag olyan, mint egy jól megtermett szuperhős:
repül, száguld, magasról lecsap, bármikor kiverekszi magát a slamasztikából és ezt csak fokozza pár további képesség, ami sokak szemében a többi kaszt fölé emeli az ilyen típusú lényeket.
Mielőtt azonban létrehoznánk a saját kis Illidanunkat, rendelkeznünk kell a választott szerveren minimum egy 70-es szintű karakterrel. Ez persze nem nagy dolog, hiszen a játék aktiválása után kiválaszthatunk egy hőst a korábbiak közül, és azonnal 100-as szintre varázsolhatjuk, sőt akár egy új karakterrel is megtehetjük ugyanezt. Egy ilyen szintugrás esetén kapunk egy gyakorlórészt is,
így gyorsan megismerkedhetünk felturbózott hősünk képességeivel.
A hősre nagy hangsúlyt fektet a küldetéslemez története is, ami mindig az adott játékost állítja a középpontba. Mi leszünk a nagybetűs démonvadász, varázsló, vagy harcos – és még folytathatnánk a sort –, ami azért kicsit visszás, hiszen a Legion sztorija minden játékossal ezt próbálja meg elhitetni.
A történet egyébként egészen a második WoW-kiegészítőig pörgeti vissza az idő kerekét, amikor az Illidan vezette csapatoknak meg kell akadályozniuk, hogy a démonok ellepjék Azeroth földjét.
Nem nagy titok, hogy a küldetésük sikerrel zárult, de mindannyian „tömlöcbe" kerültek az árulókat vezető Maiev-nek köszönhetően. Ám a bebörtönzők meggondolják magukat, hiszen a démonok már a jelent veszélyeztetik, ezért kiszabadítják Illidan csapatát, és a korábbi ellenfelek szövetségbe tömörülve veszik fel a harcot a démonvilág teremtményeivel, akiknek – ahogy ezt kalandjaink során látni fogjuk – semmi nem szent.
A játékmenet önmagában nem sokat változott, de a Blizzard igyekezett a lehető legváltozatosabban tálalni a történetet, amit számos, a játék motorjával készült átvezető animáció sző össze. Ezek láttán úgy érezhetjük, mintha egy sima szerepjátékba csöppentünk volna, ami elsőre furcsának tűnhet, hiszen a World of Warcraft mindig a több játékost megmozgató kalandokról szólt.
Fejlődés terén továbbra is két út áll előttünk: vagy nekiállunk a történet felgöngyölítésének és elkezdjük sorra megoldani az így felugró küldetéseket, vagy a Quick Finder segítségével ötfős instance-okban próbáljuk megszerezni a szintlépéshez szükséges tapasztalati pontokat.
A fejlesztők szerencsére gondoltak azokra is, akik nem szeretik a teljesen lineáris történetvezetést, ezért
mi határozhatjuk meg, hogy melyik területen vágunk bele a ránk váró kalandba.
A korábban említett ötfős lehetőség mára teljesen átalakult, gyakorlatilag a játék instant leveséről van szó, hiszen gyorsan megoldható, csak épp nem megy élményszámba – kivétel ez alól, ha barátokkal vágunk bele, úgy azért garantált a móka.
Az idegen játékosok viszont csak ritkán kommunikálnak, többségük türelmetlen, és gyorsan fel is adják a harcot, ha nem a saját szájuk íze szerint alakulnak a dolgok.
Amit nagyon szerettünk, hogy
a játék végre a sajátunkéhoz igazítja az ellenséges szörnyek szintjét,
így már nem történhet meg, hogy olyan helyszínre keveredünk, ahol nincs keresnivalónk, hiszen vagy túl magas, vagy éppen túl alacsony a szintünk, és megesznek minket reggelire.
Ez azért is kellemes újítás, mert így az alacsonyabb szintű barátokkal is nyugodtan fejlődhetünk, egyikünk sem lesz hátrányban, ráadásul a tapasztalati pontok is kellemes ütemben csordogálnak.
Másik érdekes újdonság, hogy megérkeztek a játékba az ún. artifact fegyverek, amelyek képességfáinkhoz hasonló fejlődési rendszerrel bírnak, így lépésről lépésre tudjuk fejleszteni őket.
Ehhez rengeteg „nyersanyagot" szerezhetünk a küldetések megoldásával, többfős kalandozásokkal, vagy más játékosok elleni PvP-harccal, így
a legendás fegyvereink – a karakterünkkel egyetemben – fokozatosan erősíthetőek.
Amíg a játékmenet kecsegtet újdonságokkal, addig a vizuális megvalósítás terén ilyesmit csak nagyítóval lehet találni. A grafika sokaknak biztos nem bántja a szemét, de
szegény játékmotoron azért már meglátszik az idő vasfoga.
A nagyfokú kreativitás és a Blizzardra jellemző optimalizálás viszont még ezt a malőrt is képes elfeledtetik velünk, hiszen a legtöbb esetben a történésekre fogunk fókuszálni, és nem a környezetet fogjuk vizslatni.
Ahol relatíve sok időt fogunk eltölteni, az a saját rendházunk, ami csupa olyan karaktert vonultat fel, akik a kasztunkhoz a lehető legközelebb állnak. Itt toborozhatunk különböző bajnokokat, akikre rengeteg küldetést bízhatunk, és ha jól válogatjuk össze csapatunkat, akkor zsíros zsákmánnyal térnek haza, ami külön öröm a szűkös időszakokban.
Ehhez kapcsolódóan
kaptunk egy mobilalkalmazást is, amivel könnyedén tudjuk menedzselni a rendházunkat.
Fejlesztéseket indíthatunk el, megnézhetjük a bajnokok listáját, testreszabhatjuk a felszerelésüket, és toborozhatunk új katonákat is, akiket pár érintéssel akár el is küldhetünk egybevetésre.
A Missziók részen belül le tudjuk követni, hogy milyen aktív küldetéseink vannak, amik ha teljesültek, akkor a mobileszközünkön jóváhagyjuk őket, majd a játékba belépve a tárgylistánkban már ott találjuk a megszerzett jutalmakat.
A játékosok egymás elleni küzdelmei szintén alapos ráncfelvarrást kaptak, hiszen ezúttal már csak egy skála mutatja a lejátszott harcokból fakadó eredményeinket. Miután a karakterünk elért a csúcsra, azaz már nincs hová fejlődni, Honor-pontokat kapunk a különböző csatározásokért, és itt az 50-es szint elérése jelenti az álomhatárt.
Szerencsére saját felszerelésünk már nem jelent akkora előnyt, vagy éppen hátrányt, mint korábban,
így jóval kiegyenlítettebb és ezzel együtt izgalmasabb meccsekben vehetünk részt.
A maximális karakterszint – ami esetünkben a 110 és ki tudja, hogy hol lesz majd a vége – kényelmes tempóban cirka 20 óra alatt elérhető, és bizton állíthatjuk, hogy ezen idő alatt rendkívül jól fogunk szórakozni. Feltéve, ha szeretjük a sokszereplős játékokat, hiszen a Legion nem értelmezi újra a műfajt, csak összemixeli és szépen adagolja a jobbnál jobb tartalmakat.
Természetesen felmerül a kérdés, hogy a szintlimitet elérő játékosokat – akikből már az első nap után több mint 3 milliót számlálhattunk – meddig tudja új tartalmakkal mozgásban tartani a Blizzard, de az előzetesen beharangozott frissítéseket elnézve a jövőben sem lesz okunk panaszra.
Összességében nézve a Legion hozott is újdonságot, meg nem is, de ha valaki szereti a műfajt, kiváltképp a World of Warcraft-szériát, akkor ezért a kiegészítőért bizony megéri – legalább egy hónapra – visszatérnie.