Ez a játék a tökéletes folytatások mintapéldánya

Négy éve, hogy az Arkane Studios csapata elhozta nekünk a Dishonored első részét, amivel számtalan játékos szívét dobogtatták meg. A játék sikert sikerre halmozott: a kritikusok szerették, számtalan díjra jelölték, és még az Egyesült Királyság eladási listáján is csak a FIFA legújabb része tudta megelőzni. A tetszetős rajt után evidens volt a második rész, ami pont olyan, amilyennek egy igazi folytatásnak és egy remek lopakodós játéknak lennie kell.

A történet legelején visszaugrunk az időben: az első rész főszereplője, Corvo megtanítja lányának, Emilynek a túléléshez szükséges legfontosabb mozdulatokat. Ebben az oktatórészben sajátíthatjuk el az irányítást, amire szükségünk lesz a további küldetéseink során.

Aki viszont játszott a korábbi epizóddal, az túl sok új ismerettel nem gazdagodhat.

A bemelegítőnek szánt visszaemlékezés után előrébb lépünk az időben, Emily édesanyjának, a császárnő halálának 15. évfordulójára, amikor tragikus történések árnyékolják be a visszaemlékezést. Egy titokzatos sorozatgyilkos sorra végez Emily ellenfeleivel, és úgy állítja be a rémtetteket, mintha Emily és Corvo közösen követték volna el a borzalmakat.

Trónok harca

A jeles alkalomra ráadásként érkezik egy váratlan vendég is, a néhai császárnő elveszettnek hitt húga, aki alaposan felborzolja a kedélyeket, lévén az öröklési rend szerint a trón őt illeti. A hatalomátvétel mellett koholt vádak alapján Emilyt és Corvót be akarják börtönözni, de ezt nem hagyhatjuk annyiban, és

ezen a ponton kell eldöntenünk, hogy melyik karakterrel kívánunk játszani.

Ez lehet az újdonságot jelentő, harcművészetben is jártas Emily, vagy a korábbról már jól ismert Corvo, aki a régi játékosok számára biztos választás lehet, az újak viszont mindkét lehetőséggel jól járnak.

Ezúttal két főhős közül választhatjuk ki, hogy kivel szeretnénk játszani, és ez hatással lesz a lehetőségeinkre is Forrás: Bethesda

Corvo képességei nem sokat változtak az előző részhez képest, viszont továbbra is rendkívül hatékony. Ha agresszívabb stílusban szeretnénk játszani, akkor ő lehet a kézenfekvőbb választás.

Emily viszont még az apjánál is jobban szereti megtéveszteni ellenfeleit és csendben megoldani az aktuális feladatokat, úgyhogy aki valóban lopakodó üzemmódban szeretné végigtolni a történetet, jó eséllyel őt választja. Természetesen mindkét karaktert lehet a saját játékstílusunkhoz igazítani, és mindkettőnek megvannak a maga erősségei és gyengeségei.

Ahogy az a fentiekből sejthető, a végigjátszás módja továbbra is a mi kezünkben van: a nyugodtabb lelkületűek lopakodó üzemmódban vihetik végig a történetet, míg

a türelmetlen terminátorok kíméletlen gyilkosként végezhetnek az ellenfelekkel.

Ha pedig igazán elvetemültek vagyunk, akár úgy is tevékenykedhetünk, hogy egyetlen ellenféllel sem végzünk, és közben mindvégig észrevétlenek maradunk. Ha viszont adrenalindús kivégzésekre és látványos darabolásokra vágyunk, akkor muszáj lesz harcba bocsátkozni mindenkivel, aki elénk kerül – az ínyencek ezt még a természetfeletti erők használata nélkül is megtehetik.

Akár úgy is végigjátszhatjuk a Dishonored 2-t, hogy egyetlen életet sem oltunk ki Forrás: Bethesda

Bizonyos játékelemeket szerencsére finomhangoltak a készítők, hogy mindent el tudjunk csendesen is intézni, így kardpárbaj során már egy jól időzített riposzttal elkaphatjuk az ellenfék nyakát, hogy gyorsan lefojtsuk, és ha egy magaslatról ugrunk rá valakire, akkor nyakon szúrás helyett akár el is tudjuk kábítani.

Mindez azért rendkívül fontos, mert a játékon belüli ténykedésünk ezúttal is különböző káoszszintekben manifesztálódik, és ez a mutató befolyásolja a választott karakterünk sorsát és a történet végkimenetelét is.

Egyről a kettőre

Ennek hála garantált a minimum kétszeri végigjátszás, hiszen érdemes kipróbálni mindkét szereplőt, illetve mindkét figura egyedi stílusát, még ha nem is a szélsőséges formájukban. Arra mindenkinek fel kell készülnie, hogy a történet szempontjából

csupán apróbb különbségek vannak a két karakter végigjátszása között, viszont egy valamirevaló rajongónak mindkettőt látnia kell.

A küldetések alatt többféle útvonalon juthatunk el az aktuális célállomásunkhoz, és csak rajtunk áll, hogy éppen melyiket választjuk. Ráadásul a fejlesztők által már beharangozott patch megjelenését követően még nagyobb szabadságot kapunk, hiszen alapvető játékelemeket (például a természetfeletti erőket) kapcsolhatunk ki, vagy próbát tehetünk egy magasabb nehézségi fokozattal is.

Az sem gond, ha valaki a lopakodásnál többre értékeli a látványos akciókat: a Dishonored 2-ben ő is megtalálhatja a számításait Forrás: Bethesda

Kalandjaink során tiszteletünket tesszük a rajongók által már jól ismert Dunwall városában, de kapunk egy új helyszínt is, méghozzá Corvo szülővárosát, Karnacát. Az alaposan körbehatárolt, de a lehetőségekkel telezsúfolt terület egy hangulatos kikötőváros, ahol különböző negyedekben fogunk kalandozni.

A küldetéseket ugyan többféle módon megoldhatjuk, de a Dishonored sosem a kreatív feladattípusokban volt a legerősebb, hanem a rúnák megszerzésével feloldható és fejleszthető képességekben, amiknek korábban két külön csoportja és képességenként egy gyengébb és egy erősebb szintje volt.

Nincs ez másképp most sem, viszont kaptunk eddig sosem látott varázslatokat, amik kellően megfűszerezik az ismerős, ám szinte tökéletesre csiszolt játékmenetet.

Nemcsak a játékmenet tudja magával ragadni az embert, de az egyedi és gyönyörűen kivitelezett környezet is Forrás: Bethesda

Talizmánok

A varázslatok mellett a csonttalizmánok is visszatértek, állandó perkként erősítve valamelyik képességünket. Mivel meghatározott mennyiséget aktiválhatunk belőlük, érdemes minél többet összegyűjteni, hogy megtalálhassuk a játékstílusunkhoz leginkább passzoló extrákat.

Sőt a mostani részben már mi magunk is összerakhatunk egy-egy ilyen erősítést, ha összeszedjük az elkészítésükhöz szükséges alapanyagokat. Ha pedig valamelyik korábban felszedett talizmánra nincs szükségünk, akkor simán komponensekre bonthatjuk, amiket később felhasználhatunk a saját verzióink elkészítéséhez.

Ha valaki szeretné a maximumot kihozni a karakteréből, annak muszáj lesz a pályák minden zegzugát bejárnia Forrás: Bethesda

A pályán lévő extrák felkutatásához elő kell kapnunk a sokak számára már ismerős mechanikus szívet, ami nemcsak extra információkat árul el egy-egy helyszínről vagy szereplőről, de azt meg is mutatja, hogy milyen irányban és milyen messze találhatjuk az elrejtett rúnákat és csonttalizmánokat.

Nyisd ki a szemed!

A szériára jellemző lopkodós gyűjtögetés továbbra is jelen van, úgyhogy ismét érdemes alaposan átpásztázni az összes pályarészt – amelyek sokkal részletgazdagabbak és jobban felépítettek, mint korábban –, ha kleptomániás módjára mindent el akarunk emelni, ami mozdítható.

Fáradozásunk kifizetődő, hiszen a megtömött erszényünknek hála kedvünkre vásárolhatunk a feketepiacon: itt szerezhetünk fejlesztéseket és mindenféle felszerelést. Az első részből ismerős fegyvereink visszatérnek: a kézi számszeríjunk, a pisztolyunk és a gránátok is,

ráadásul ezeket továbbra is fejleszthetjük, hogy még hatékonyabb segítőink legyenek.

A játék ezúttal is rengeteg türelmet igényel, hiszen ha időt szánunk az ellenfelek mozgásának, illetve gyenge pontjainak kiismerésére, akkor lépésről lépésre tudunk előrehaladni, és elkerülhetjük a riadókat, amiket már csak az érkező túlerő miatt is jobb megúszni.

Amennyiben harcra kerül a sor, és mi kerülünk ki belőle győztesként, a szerencsétlen ellenfelünk hulláját érdemes elrejteni... Forrás: Bethesda

Éppen ezért érdemes leleményes bérgyilkos módjára az elkábított vagy élettelen testeket elrejtenünk az ellenfelek szeme elől, valamint a korábban zárt ajtókat sem nyitva hagyni magunk mögött.

A pályákon ezen felül számos csapda keresztezi utunkat, az aktiválásuknak fájdalmas következménye lehet, úgyhogy érdemes mindig nyitott szemmel járni, és hatástalanítani őket, nehogy azon kapjuk magunkat, hogy a figyelmetlenségünknek hála a töltőképernyőt bámuljuk a legutolsó mentett állásért.

A Dishonored 2 ezúttal is egy lenyűgöző steampunk világba helyezte a történetet Forrás: Bethesda

Mesterséges intelligencia tekintetében nem kell szégyenkeznie a Dishonored 2-nek, hiszen combosabb nehézségi fokozaton már valódi kihívást jelent az ellenfelek kijátszása. A játék ugyan sosem emelkedik Metal Gear Solid-os magasságokba, de az őrök szépen összedolgoznak, ráadásul figyelmeztetik a társaikat, ha valami gyanúsat észlelnek.

Tökéletes folytatás

Aki szeretette az első Dishonored steampunkos látványvilágát, az a mostanit is imádni fogja, hiszen karakteressége könnyedén elfeledteti velünk, hogy grafikailag nem csúcskategóriás címmel van dolgunk, bár az kétségtelen, hogy a második rész határozottan jobban fest, mint az elődje.

Azért annak is megvan a maga „bája”, ha nem lopakodva szeretnénk végigjátszani az egész történetet Forrás: Bethesda

A Dishonored 2 lényegében a tökéletes folytatás mintaképe: ismerős elemekkel kiszolgálja a régi rajongókat, sebészi pontossággal kimérve pont annyi újdonságot vonultat fel, hogy az előző részhez viszonyítva is izgalmas maradjon, és továbbra is annyira karakteres és majdhogynem hibátlan, hogy simán elcsavarja jó pár új játékos fejét.

Ezek után nem csoda, hogy epekedve várjuk a folytatást, minimum egy történetalapú DLC formájában. Addig is mi még párszor biztos újrajátsszuk a történetet.

A Dishonored 2 2016. november 11-én jelent meg PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra, tesztünk a PS4-es változat alapján készült.