Távmunka Európában II.

Az e-munkáról szóló cikkünk második része a távmunkáról végzett felmérésekről, illetve az ehhez kapcsolódó kezdeményezéseket támogató európai programokról számol be.

Vannak, akik amiatt aggódnak, hogy a munkahelyek virtualizálódása végső soron a munkahelyek (helyesebben munkaalkalmak) számának csökkenéséhez, a munkanélküliség növekedéséhez vezet, továbbá hogy az e-munkások rájuk nézve hátrányosabb szerződést köthetnek, sőt, kétséges, hogy szerződéshez jutnak-e. Miközben ez utóbbi veszély csakugyan fennáll - különösen, ha fejlett országbeli munkaadó harmadik világbeli munkavállalóval áll szemben -, vannak biztató jelek. Egyrészt a korábban említett európai érdekvédelmi megállapodás biztosítékokat ad az alkalmazotti viszonyban levő uniós távmunkásoknak, s iránymutatóként szolgál hasonló szerződésekhez. Másfelől nemcsak az Emergence, hanem más szervezetek felmérései is arról tanúskodnak, hogy az e-dolgozó és kenyéradója lojálisabbak egymással, mint a hagyományos munkavállaló és munkaadó.

Az az aggály pedig teljesen alaptalan, hogy a távmunka terjedése csökkentené a foglalkoztatottságot. Épp ellenkezőleg: az Emergence program deklarálja, hogy a távmunka lehetősége önmagában is fontos, az informatikai és távközlési technológiák (ICT) terjedésével párhuzamosan pedig különösen fontos munkaalkalom-teremtő erő. A most kiadott tanulmány arra a következtetésre jut, hogy 2010-re megháromszorzódik az európai távmunkások száma, s ezt a folyamatot a munkahelyek számának abszolút, jókora növekedése kíséri.

(A teljes cikk a CW-Számítástechnika szeptember 10-én megjelenő, 37. számában olvasható.)