JackRabbit, a Philips húsvéti nyuszija

A JackRabbit egyesek szerint a Philips legnagyobb húzása a CD megalkotása óta. Nehéz eldönteni, hogy számítástechnikai vagy házimozis berendezés, a készülékben ugyanis számítógépes CD-RW és DVD-ROM rejtőzik, ám külső segítség nélkül is alkalmas filmnézésre.

A JackRabbit jól vizsgázott az asztali - önálló - üzemmódban. Minden külső segítség nélkül képes játszani a DVD-ket. Mivel gombok nincsenek rajta, a feladathoz a képernyőmenüre kell támaszkodni, amely, azt hiszem a nagyobb asztali készülékek között is elég jónak mondható. A system menu alaphelyzetben a rendszerbeállító lehetőségeket nyújtja, lejátszás közben az éppen aktuális információkat láthatjuk. Ez utóbbi úgy működik, hogy a film fut egy kisebb ablakban, és a lejátszási adatok (idő, fejezet, adatáram!) oldalt jelennek meg. A kép alatt a különféle üzemmódok (hangsáv, felirat, ismétlés, eltelt idő/hátralévő idő) kapcsolgathatók. A próbálkozások során a lemezek beolvasásával volt csak gond, ugyanis nem mindig sikerült elsőre. Ám ha egyszer elkezdte a lejátszást, nem volt gond. Jól működött a fejezetek közti váltások esetében, az animált menükkel sem volt baja és a rétegváltás sem okozott különösebb fennakadást a lejátszásban.

A képjelek kinyerésére két lehetőség van: a kompozit videokimenet a készülék saját kábelével, vagy S-video-kimenet, ehhez is jár egy egyszerű kábel. Ezt utóbbit viszont megéri jobbra cserélni! A kompozit kimenet 3,5 mm-es jackdugója ugyanis impedanciaillesztés szempontjából messze nem a legjobb megoldás. (Ügyelni kell rá, hogy jól legyen bedugva, ellenkező esetben jellegzetes - illesztetlenségre utaló szellemképes - zavarok láthatók a képernyőn.) Ha ezt a megoldást választjuk, mindenképpen el kell fogadnunk a tényt, hogy a képminőség nem lesz tökéletes. A színek kissé túlzók, a DVD-technológiához képest a kép enyhén zajos, nem elég élesek a kontúrok. Azt hiszem, érdemes az S-video-összeköttetéssel próbálkozni, sőt érdemes egy jobb minőségű S-video-kábellel kísérletezni, hiszen az eredmény magáért beszél. A színek aránya és természetessége helyreáll, eltűnik a zaj, élesek lesznek a kontúrok, részletesebb lesz az egész kép. A képminőséget a Taxival és a Csillagok háborújával teszteltem, és azt hiszem, a Philips-nyuszi felveszi a versenyt a hasonló árú asztali készülékekkel. Etalonként a Philips DVD-R890-est tettem mellé, és azt kellett megállapítanom, hogy a JackRabbit képe felülmúlja kategóriájának színvonalát. Egyedül a komponens videokimenetről kell lemondanunk.

Ami a hangot illeti, nem hagy különösebb kívánnivalót maga után, ám itt azért meg kell jegyezni, hogy hasonló áron található jobb hangú asztali készülék is. Valószínűleg ez a probléma is a jackdugó számlájára írható. Vajon miért nem terjedt el a kommersz elektronikában valamelyik szubminiatűr koaxiális csatlakozó? Az egyetlen hely a rádiótelefon, amelyben előfordulnak. Pedig mivel nincs extrém (1-5 GHz) sávszélességigény, nem hiszem, hogy ezek a csatlakozók olyan nagy költségnövekedést jelentenének, mint amekkora minőségbeli nyereséget.