Gép nélkül senki vagy Dél-Koreában

Dél-Koreában a lakosság közel háromnegyede használja az internetet, a fővárosban pedig azt mondják, száz százalék feletti a penetráció, a számítógépes játék szinte nemzeti sportnak számít. Munkatársunk megfordult a világ legnagyobb LCD-gyárában, a Samsung központjában, egy PDA volt az idegenvezetője egy szöuli múzeumban, s igyekezett feltérképezni a széles sáv országának high-tech érdekességeit.

A mobiltévé a sztár

Bár a legnépszerűbb készülékek Koreában is az olcsóbb modellek közül kerülnek ki, szép számmal akadnak mobiltévézésre alkalmas készülékek is. Míg Európában a Nokia és a Sony Ericsson jól csengő neveknek számítanak, ebben az országban híre-hamva sincs a két cég termékeinek. Javarészt Anycall (Samsung) és LG mobilokat találni a boltok polcain, melyeknek kilencven százaléka szétnyitható vagy szétcsúsztatható kivitelű, ezek mellett a Motorola pengemobiljainak reklámplakátjai láthatók pár helyen.

Kétféle tévés mobil (még több kép galériánkban)

Maguk a készülékek nem túl olcsók, mivel a helyi szolgáltatók kevesebb kedvezményt adnak a mobilok árából még a hűségszerződéses vásárlás esetén is, a komolyabb készülékekért 160-180 ezer forintnak megfelelő összeget is elkérnek. Dél-Koreában többféle mobilinternetes szolgáltatás üzemel, a HSDPA például nagyon sok városban működik teljes lefedettséggel, a legnépszerűbbnek azonban a mobilos tévézés számít.

A földi sugárzású, digitális mobilos tíz-húsz és tévé- és rádiócsatorna díjmentesen nézhető. A csatornák vételére alkalmas mobilok elég viccesen néznek ki, mivel a zsebrádiókéhoz hasonló - igaz, strapabíróbb - antennával szerelik fel őket, de ilyen laptopot és navigációs rendszert is lehet venni (utóbbi még a dugókról is tájékoztatja a sofőrt, ingyen).

Kipróbáltuk, a képminőség nem rossz, bár az autópályán haladva időnként megdermedt a képernyő, s kimaradt pár másodperc az adásból. A műholdról érkező s a mobilhálózaton keresztül továbbított adásokért már fizetni kell, ezek között azonban például az HBO-hoz hasonló mozicsatorna is elérhető. A piacon lévő készülékek közt meglepően nagy az átfedés az itthoni kínálattal, a tévés készülékeken kívül csak egy unikummal találkoztunk, egy tíz megapixeles, háromszoros optikai zoomra képes Samsung kamerás mobil képében. Viszont még az elegáns éttermekben is headsetes, digitális walkie-talkie-val az oldalukon sürögnek-forognak a pincérek - ilyet itthon még sehol sem láttunk.

Olcsóbb típusok (még több kép galériánkban)

Nekünk még nem kell a 3G

A Samsung szuvoni fejlesztőközpontjában a gyorslift tíz másodperc alatt süvít fel harminchetedik emeletre, az ember füle is bedugul a gyors emelkedéstől. Lefelé már nem megy ilyen gyorsan a sok beszálló miatt, a várakozás percei alatt LCD monitoron arról lehet tájékozódni, mikor elég 15 fokos s mikor illik 45 fokos meghajlással üdvözölni a vendéget.

A látogatást a telefonos részlegnél kezdjük: az előadóktól megtudjuk, a Samsung statisztikái szerint az európai piacon manapság a hagyományos kivitelű mobilok kelendőek - ezek teszik ki az eladások 60-70 százalékát -, a kagylószerűen szétnyíló vagy szétcsúsztatható típusokat inkább Ázsiában favorizálják.

A két kontinens igényei egyebekben is eltérnek: az európaiak számára a hagyományos funkciók (hívás, telefonkönyv, üzenetküldés stb.) számítanak leginkább, s egyelőre a 3G-s modellek sem nagyon kelendőek, jobban viszik a dizájnos, szupervékony típusokat. Ezzel szemben az ázsiaiak esetében inkább az ezeken felül elérhető extra funkciók nyomnak többet a latba a vásárlásnál.

A Samsung képviselői elismerték, hogy manapság a rivális gyártók sok hasonló külsejű - például tükrös LCD-vel szerelt vagy pengevékony - készülék került a boltokba - a hasonlóság azonban nem feltétlenül ipari kémkedés eredménye. Sokkal inkább annak köszönhető, hogy minden cég világszerte ismert, menő dizájnerekkel dolgozik együtt, nemzetközi kutatásokat végez, így mindegyikük képes előzetesen értesülni a várható trendekről, s azok jegyében formára szabni az új készülékeket.