Gép nélkül senki vagy Dél-Koreában

Dél-Koreában a lakosság közel háromnegyede használja az internetet, a fővárosban pedig azt mondják, száz százalék feletti a penetráció, a számítógépes játék szinte nemzeti sportnak számít. Munkatársunk megfordult a világ legnagyobb LCD-gyárában, a Samsung központjában, egy PDA volt az idegenvezetője egy szöuli múzeumban, s igyekezett feltérképezni a széles sáv országának high-tech érdekességeit.

Látogatás a high-tech piacon

Sajnos utunk végén az idő sürgetése miatt már csak végigrohanni volt időnk a szöuli Yongsan elektronikai piacon. Bár Szöulban előzetes várakozásainkkal ellentétben nem érték egymást a számítógépes és mobiltelefonos üzletek, vendéglátóink szerint itt is léteznek nagy elektronikai áruházláncok, a high-tech piacon azonban mindent olcsóbban lehet beszerezni.

Hardver-szoftver dögivel a Yongsan-piacon (még több kép galériánkban)

Annak ellenére, hogy a piac épületeinek színvonala leginkább a nyolcvanas évek Centrum áruházához közelít, bőséges a kínálat: egyes portékákon áruk is szerepel, másokon viszont nem, ez utóbbiakra alkudni is lehet az eladóval. Az árusok közül sokan nem beszélnek angolul, de erre is van megoldás: egy Nintendo-pultnál például ki van írva, hogy onnan fel lehet hívni egy segítőt, aki a távolból segédkezik a fordításban.

A laptopok között rengeteg ismerős típussal találkozunk, bár a koreai piacon például a Fujitsu Siemens gépeken csak a Fujitsu felirat díszeleg. Akad pár Macbook, és jókora kínálat van az itthon teljességgel ismeretlen Samsung noteszgépekből és PC-kből is.

Különlegességek leginkább az ultrakönnyű típusok terén akadnak, 12 colos vagy még kisebb laptopokból sokkal nagyobb a választék, mint itthon, ráadásul már 300 ezer forintnak megfelelő összegért találtunk egy pehelykönnyű modellt.

Digitális fényképezőkből is rengeteg van, igaz, a számos árus mindegyike ugyanazokat a gépeket, objektíveket és memóriakártyákat kínálja eladásra, akár még a piacról rég kivont Minoltát is lehet venni. Rengeteg helyen árulnak mobiltelefont, előlapokat, az egyik részlegben pedig a konzolok és a játékprogramok mellett egy Office-csomag is jól megfér.

Vista-reklám a folyosón (még több kép galériánkban)

Az épületek közti átjárókba DVD- és CD-árusok települtek: kínálatukban a számunkra ismeretlen helyi előadók zenéi és zömmel ismert amerikai filmek találhatók, azt azonban nem tudjuk eldönteni, hogy eredeti kiadásokkal vagy jó minőségű kalózkópiákkal van dolgunk.

Bár eredetileg egy 4-8 gigabájtos pendrive megvásárlását tűztük ki célul, végül üres kézzel távozunk, 2 gigásnál nagyobbat a bejárt árusok egyikénél sem találtunk. A másnap reggeli hazaindulás előtt a reptéren még gyorsan beszerzünk néhány villogó napelemes LCD-kulcstartót a moszatos és a paprikás csoki mellé. Az Airbuson ülve viszont már elhúzzuk a szánkat az orrunk előtt lévő lapos képernyő gyenge látószögét szemlélve, azt ugyanis csak legfeljebb a mögöttünk ülő láthatja rendesen.