Hét tipikus képtelenség, amit számítógéppel művelnek a filmvásznon

Felrobbanó képernyők, a felhasználó arcába nevető vírusok, mindent látó videokamerák: a filmesek bármilyen képtelenséget ki tudnak találni, amikor számítógépeket kell megjeleníteni a tévében vagy mozivásznon. A személyi számítógép, az internet és a mobiltelefon hiába vált ismeretlen, misztikus eszközből a hétköznapi élet részévé az elmúlt két-három évtizedben, Hollywood, úgy tűnik, erről nem akar tudomást venni.

A filmkészítők hajlamosak igen sztereotip módon megjeleníteni a hackereket. Az egyik változat a titokzatos, sötét szobában bujkáló, kissé szociopata alkat Neo, a másik tipikus hacker a Rescue Me (Ments meg!) című tévésorozat Jimmyje, a főszereplő számítógép-mániás, 17 éves unokaöccse, aki gond nélkül fel tud törni egy nagyvállalati rendszert, hogy ott vírussal bénítsa meg a gépeket.

A hacker számára persze egyébként sincs lehetetlen, hiszen mint azt már láttuk, a filmekben minden számítógép össze van kötve mindennel. Neki csak elég villámgyorsan gépelnie, és fél perc alatt fel tud törni bármit. A szigorúan titkos katonai rendszereket maximum egy jelszó védi, amit simán ki lehet találni három próbálkozásra.

A hacker olyan rutinos, hogy még nyomás alatt is halálpontosan dolgozik. Nem üt mellé, nem nyúl mellé, pontosan csinálja, amit csinál. Egeret nem használ, a számítógépet kizárólag a billentyűzettel irányítja. Még az is lehet, hogy régen a kormánynak/annak a vállalatnak dolgozott, amelyik ellen most harcol, de valamiért nem becsülték meg, vagy kirúgták, és most bosszút áll. (Nem éppen bosszúálló, de erőteljesen szociopata a Die Hard IV. Frederick "Warlock" Kaludisa, akit Kevin Smith alakít.)

A Kardhal hackerét igen nehéz zavarba hozni (18+!)

Ha valamilyen akadály véletlenül útját állná a hackernek, rendszerint van egy olyan opció - és igen, látványosan elhelyezett, lekattintható opció -, amivel felülírhatja a gondot okozó beállításokat (override).