A számítógépes vírusok ahhoz, hogy kiérdemeljék a filmvásznon való szereplést, nagyon látványos dolgot kell, hogy műveljenek. Nem elég, ha a háttérben adatokat lopkodnak, spamet küldenek, és ezzel lelassítják a PC működését, vagy nem lehet miattuk elindítani a számítógépet. A már említett Ments meg! Jimmyje olyan vírust ír a nagybátyja kérésére, ami egy hangosan nevető figurát jelenít meg a kiszemelt áldozat számítógépén, villogó képernyővel. Ennek van némi alapja, mivel régen a vírusok valóban írtak ki látványos üzeneteket a képernyőre, de közel sem olyan látványosan, mint a filmekben.
Ahogy a víruskészítést elképzelik - megint csak a Kardhalban
Valószínűleg azért van ez, mert a számítógép-felhasználók első generációjának kollektív emlékezetébe a vírus valamilyen misztikus, rettegett dologként épült be, ami mindenképpen kommunikál az áldozatával, és vagy a hacker neveti ki őt hangosan, vagy legalábbis egy feltűnő animáció keretében tünteti el a gépről, a hálózatról a kiszemelt állományokat. Ha a vírus, vagy bárki más egy dokumentumot letöröl, az rögtön el is tűnik, még az az ablak is azonnal bezáródik, amiben meg volt nyitva.
Maga a vírus rendszerint nem rendelkezik névvel, mint a valóságban, csakis "a vírus" néven emlegetik. Maga a virtuális kártevő a leglátványosabban a Kardhal című filmben jelenik meg, ahol 3D-s grafikus szerkesztőprogrammal készítgetik.
A vírus természetesen azonnal működésbe lép, és teljes pusztítást végez, ahogy feltöltik egy rendszerbe: még egy földön kívüli űrhajót is meg lehet vele bénítani, mint a Függetlenség napjában, megmentve ezzel az emberiséget a pusztulástól. Ha egy számítógépet túlterhelnek, vagy vírusos lesz, akkor lehet, hogy füstölni, szikrázni kezd, és fel is robban.