Bűnözőkkel keresett milliókat az amerikai startup

Frederick Hutson, a Pigeonly alapítója.

A Pigeonly egy olyan cég, ami börtönben raboskodó emberek családtagjainak segít tartani a kapcsolatot amúgy nehezen elérhető szeretteikkel.

Nem sok olyan sikeres startup cég létezik, aminek a története egy nagy adag illegális kábítószer csempészésével indul, ám a Pigeonly pontosan ilyen: alapítója, az amerikai Frederick Hutson 2007-ben vonult börtönbe, miután lebukott "egy rakás marihuána" behozatalakor. "Mindig ambiciózus voltam" – utal viccesen a drogra Hutson, aki négy évet ült az eset miatt.

Csak egy képet szeretett volna

"A cellámban ültem, és nagyon szerettem volna látni pár fényképet a családomról. Tudtam, hogy kell lennie egy jobb módszernek erre" – mondta Hutson egy Las Vegas-i technikai konferencián, ahol már mint sikeres startup alapító állt színpadra.

"Nem az volt a célom, hogy adatcéget hozzak létre, egyszerűen csak azt akartam, hogy egy srác könnyebben kaphasson képeket a barátnőjétől."

Frederick Hutson, a Pigeonly alapítója. Forrás: AFP/Glenn Chapman

Amerikában a börtönökben nincs internethasználat, és a mobiltelefonok is tiltott dolognak számítanak. Ha valaki szeretne hozzájutni egy fényképhez, akkor azt kizárólag fizikai, manuális formában oldhatja meg: el kell küldenie a kinyomtatott anyagot a börtönbe, ahol hosszas vizsgálat után a rab is megkapja.

A telefonálás pedig olyan drága, hogy a legtöbb bent élő egyszerűen nem engedheti meg magának a gyakori hazacsörgést.

Nem olyan, mint egy átlagos IT-cég

Ezt az állapotot tartotta lehetetlennek Hutson, aki 2012-ben egy társával megalapította a Pigeonly nevű kis céget. A vállalkozás azzal foglalkozik, hogy digitális úton elküldött képeket nyomtat ki és juttat el rabokhoz, illetve internetes telefonálással azt is megoldja, hogy a bentiek olcsóbban beszélhessenek a szeretteikkel.

Hutson állítása szerint a Pigeonly a fennállása óta összesen 7 millió dollárnyi telefondíjat spórolt meg a börtönlakóknak, és emellett 2 millió dollár profitot is termelt, tehát nem csak hasznos, hanem sikeres is.

"Nem vagyok egy tipikus technikai szakember, nincs meg a megszokott hátterem sem. Amikor belépek egy szilíciumvölgyi cég irodájába, én vagyok az egyetlen afroamerikai a szobában" – meséli Hutson, aki szerint a legtöbb befektetőt azért volna nehéz meggyőzni a koncepció életképességéről, mert fogalmuk sem volt a börtönrendszer elavult, túlságosan is bürokratikus voltáról, amit egyébként a bentiek családtagjai alig tudnak követni.

A cég végül mindössze hat befektetővel és 1 millió dolláros tőkével indulhatott el.

Segíteni akarnak

Csak mentünk és csináltuk, amit jónak láttunk!

Hutson filozófiája szerint a pénztermelés és a jóakarat nem egymás ellentétei. Úgy gondolja, hogy cége azért sikeres, mert emberek életét teszi jobbá, amire sajnos szükség van a szerinte nem épp átlátható és kezelhető amerikai büntetésvégrehajtásban. "Nem volt irányvonalunk vagy ilyesmi, csak mentünk és csináltuk, amit jónak láttunk!" - mondta Hutson.