A sivatagban a benzin az úr

Mad Max nyáron a mozikban, ősszel pedig a játékgépeken hódít: a világvége utáni üzemanyagválság idején is benzinzabáló Forddal száguldozó igazságtevő senkinek sem kegyelmez, úgy töri a csontot, mint más a szotyihéjat, és mindvégig igyekszik olyan morcosnak tűnni, mint akinek elvették a kedvenc autóját. Mondjuk pontosan ez történik az új videojáték nyitó képsoraiban.

A filmeken alapuló videojátékoknak nincs túl jó pedigréje, ez pedig elsősorban a két médium közötti strukturális különbségekre vezethető vissza: a film passzív és történetközpontú, az ember csak nézi és - jobb esetben - élvezi; a játék ezzel szemben interaktív szórakozást nyújt, amiben

a főhős maga a játékos.

Ezért is várta szkeptikusan a piac az új Mad Max játék megjelenését, melyet azonban a kiadó Warner Bros. egy már többször bizonyított fejlesztőstúdióra bízott, akiknek megadta: teljesen mindegy, mi történik a programban, az ugyanis nem része a filmes univerzumnak, csak az számít, hogy a végeredmény minőségi legyen.

Az őrület hegyei

Azzal, hogy a fejlesztést végző Avalanche nevű csapatnak nem kellett foglalkoznia a filmszéria kánonával, a Warner két legyet ütött egy csapásra. Egyrészt kreatív szabadságot nyújtott az alkotóknak, akik így az évtizedes hagyományokat ápoló, posztapokaliptikus univerzum minden eleméhez nyugodt szívvel hozzányúlhattak. Másrészt hagyott időt a fejlesztésre, így a stúdiónak nem kellett a nyáron mozikba került negyedik Mad Max-filmhez igazítania a munkát.

A kiadó számítása pedig bejött, a Mad Max egy jó játék lett.

A játékban nem Tom Hardy alakítja Mad Maxet Forrás: Avalache Studios

Persze nagy történetet nem szabad elvárni egy olyan franchise gyermekétől, mely inkább a hangulatra, az akcióra és Mel Gibson bánatos szemeire épült. A játék kezdeti eseményei kimerülnek abban, hogy Max, a volt zsaru összeakasztja bajszát a Scabrous Scrotus nevű hadúrral, aki annak ellenére is ki tudja vonni mindenki kedvenc országúti harcosát a forgalomból, hogy a bevezetőben láncfűrészt kap a fejébe.

A forgalmas hasonlatot pedig tessék szó szerint érteni, a játék ugyanis azzal indít, hogy Max elveszíti legbecsesebb kincsét, az ikonikus Interceptor nevű V8-as izomautót.

A hosszú, de látványos intrót követően a játékosra hárul a feladat, hogy új járgányt szerezzen Maxnek, illetve hogy bosszút álljon mindenen és mindenkin, nagyjából minden miatt. Ehhez egy hatalmas, szabadon bejárható posztapokaliptikus világ, egy hűséges kutya, valamint egy púpos, torz külsejű vallási fanatikus szerelő segíti hozzá a folyton durcás karaktert.

A Mad Max világa pedig tényleg gigantikus lett:

a helyiek által csak Pusztaságnak nevezett sivatag az elnéptelenedett Ausztrália legveszedelmesebb vidéke, mely a nappali forróságon és az éjszakai hidegen túl agresszív autós bandákat, hadurakat, közönséges gyilkosokat, valamint halálos homokviharokat tartogat mindazoknak, akik bemerészkednek a határain.

A kietlen pusztaságban csak kevesen maradnak életben Forrás: Avalache Studios

A Mad Maxben csak a játékoson múlik, hogy milyen sorrendben járja be a Pusztaság helyszíneit, mivel a program teljesen elengedi a kezét. A sztori sem sok vizet zavar, mindössze arra szolgál, hogy összeollózza a program látványos akciójeleneteit, és alibit szolgáltasson a folyamatos vadulásnak.

Életünk főműve

Ahhoz, hogy életben maradhassunk a Mad Max átokföldjén, két alapvető dologra van szükség: vízre és járműre. Előbbit kutakból nyerhetjük, a játék térképe gondosan jelzi, hol lehet feltölteni a kulacsot. Max életereje ivással (vagy kutyakonzervek, patkányok, gyíkok, illetve a tetemeken élősködő férgek elfogyasztásával) tölthető vissza, akciójátékról lévén szó pedig elkél a teli flaska.

A járgány már más tészta, azt az említett púpos mérnök, Chumbucket szereli össze, mert hiszi, hogy Max afféle őrangyal.

A Magnum Opusnak keresztelt géphez számtalan új alkatrészt, kiegészítőt vagy vázat oldhat fel a játékos, teljesen személyre szabva azt. A variációk száma tényleg óriási, és minden kisebb módosítás érezhető hatással van az autó viselkedésére.

A járműves harc sem maradt ki a repertoárból Forrás: Avalache Studios

Új alkatrészeket a sivatag felderítésével vagy küldetések teljesítésével lehet szerezni, és nem árt időnként erősebbé tenni a Magnum Opust, lévén a Pusztaság úttalan útjait Scrotus emberei és konvojai róják, amelyekkel Maxnek is meg kell küzdenie.

A járműves harc nemcsak a filmekben, de a játékban is látványos és izgalmas.

A monoton ütközéseket fegyverek bevetésével tehetjük változatosabbá: főhősünk sörétes puskával, a járgány hátulján utazó Chumbucket pedig szigonypuskával vághat rendet az ellenséges járművek sofőrjei között (a célzás szerencsére lassított időben zajlik). Sőt, a lerobbant autót is azonnal megjavíthatja.

Lőszer persze nem sok akad a senkiföldjén, így az esetek többségében a gyalogos harc során Max ökleire, illetve a környezetben található husángokra, vascsövekre hagyatkozhat a játékos.

A verekedés brutális, erőszakos, véres és izgalmas,

működése pedig pofonegyszerű, hisz csak három gombra van szükség hozzá.

Eggyel üt, eggyel véd, eggyel pedig kitér a karakter - ezen mozdulatok hatékony váltogatása kombókat eredményez, melyek a küldetések teljesítésével és a játék világának feltérképezésével együtt tapasztalati pontokkal jutalmazzák a karaktert.

A verekedés és a közelharc minden fegyvernél hatásosabb Forrás: Avalanche Studios

Max a végigjátszás során egyre erősebbé, hatékonyabbá válik, bár felmerül a kérdés, hogy miért, hisz már a játék elején megállíthatatlan.

És talán ez a Mad Max legnagyobb baja: nem sok kihívás van benne.

Amennyiben valaki már játszott nyitott világú akciójátékkal, azonnal otthonosan fogja érezni magát a programban, de még azok is könnyen belerázódnak, akik újak az efféle szoftverek között. Egyedül a rengeteg felvehető fő- és mellékküldetés zavarhatja össze az embert, különösképp azért, mert ezek között nincs nagy változatosság. Vagy be kell venni egy erődöt, vagy legyőzni egy főgonoszt, esetleg szétlőni, felrobbantani, lerombolni X számú Y-t.

Kár lenne megőrülni

A könnyű játékmenetért kárpótolhat a tényleg gigászi világ, a testreszabhatóság (nemcsak az autót, de Maxet is át lehet alakítani, a szakállától a ruházatáig), valamint a tényleg pazar, hamisítatlan Mad Max-hangulat.

Az ausztrál akcentussal beszélő szereplők, a jobbkormányos autók és a filmekre hajazó, minőségi átvezető videók nagyszerű élménnyé teszik a játékot, mely tökéletlensége ellenére is napokra leköt.

Meg aztán ki hallott már olyat, hogy hibátlan világvége?