Élet és halál a Monty Python után

Talán többen hallották már a hírt, hogy Michael Palin közép- és kelet-európai országokban - köztük hazánkban - forgatja legújabb útifilm-sorozatát, az Új Európát. És hol a másik öt fickó? - kérdezhetnénk, hiszen Michael Palin nevéhez sokan még ma is automatikusan hozzáragasztjuk a névsort: Terry Jones, Eric Idle, Terry Gilliam, John Cleese és Graham Chapman. A legendás Monty Python csapat 1974-ben forgatta az utolsó sorozatot a Repülő Cirkuszból, ezt követte még pár film, ma már viszont nem tudják elképzelni, hogy újra összeálljanak - utánajártunk, hogy ki is ez a hat fickó és hogy mi történt velük azóta.     

Terry Jones az örök háttérfigura a Monty Python tagjai között, olyannyira, hogy Idle állandóan, mind a mai napig a világ legunalmasabb emberének szokta őt titulálni. Persze a helyzet korántsem ilyen súlyos: állítólag Jones a legtehetségesebb és legokosabb hatuk közül, csak épp nem szeret a középpontban lenni. Nem véletlen, hogy ő vállalta magára az összes Python-film rendezését, a Gyalog galopp-ét és Az élet értelmé-ét Gilliammel közösen, a Brian életé-ét egyedül. George Perry egyszer azt mondta róla: "Beszélgethetsz vele a fosszilis tüzelőanyagoktól Rupert maci történetein és a középkori lovagokon át Kína történelméig mindenről, de a végén úgyis feladod, mert sokkal műveltebb nálad."

Legtöbbünknek Terry Jones valószínűleg Brian anyjaként (vagy egy másik, rikácsoló vénasszonyként) maradt meg emlékezetében, esetleg Az élet értelme idióta figurájaként, aki a film felénél azt ismételgeti elnyújtott hangon, hogy "a hal oda ment, ahová én mentem". A Repülő Cirkusz vége után megírta a Ripping Yarns-t Palinnel, majd egy igen komoly, végzettségéhez illő feladatot is elvállalt, a History Channel egyik műsorvezetőjeként: a Terry Jones' Medieval Lives című sorozatban a középkori élet sajátosságait mutatta be a tévénézőknek.

Ezenkívül folytatta a filmek rendezését, saját bevallása szerint azért, mert a Repülő Cirkusz rövid, többnyire összefüggéstelen jelenetei után kíváncsi lett arra is, hogyan tud egy hosszabb történetet elmesélni. (Rövidebb, abszurd ötleteit ezután a The Guardian című lapban jelentette meg.) Talán leghíresebb filmje a Tim Robbins főszereplésével készített Erik, a viking, amelyet a közönség eléggé fanyalogva fogadott: általában nem találta elég viccesnek. Jones ezen egy cseppet sem csodálkozott, hiszen filmjét eredetileg nem is vígjátéknak, hanem gyerekeknek szóló fantáziadarabnak szánta. Hasonló munkája például a klasszikus mesét az abszurdba olvasztó Békavári uraság.

Jones írói vénájáról is tanúbizonyságot tett, ő jegyzi például Douglas Adams egyik könyvét. Nem vicc és nem elírás, a sci-fi mestere ugyanis arra gondolt annak idején, hogy egyik ötletét számítógépes játék formájában valósítja meg - kiadója egyetértett ezzel, de szerette volna, ha a történet ezzel egy időben könyv formájában is megjelenik. Mivel Adams maga nem tudta volna mindkettőt elkészíteni, a könyv megírását rábízta Jonesra: ebből született a Titanic csillaghajó. Jones aztán a számítógépes játékban is kapott egy kisebb szerepet, ő kölcsönözte a hangját egy papagájnak.

Minden eredménye közül, maga Jones talán arra a legbüszkébb, hogy társaival együtt kvázi sikerült megfékeznie az angol tinédzserek körében dúló erőszakhullámot. Egy tanárnő mesélte neki ugyanis, hogy a Monty Python sikere után a diákok már nem agresszivitásukkal, hanem idiótaságukkal próbáltak kitűnni társaik közül.