Terry Gilliamet aligha kell bárkinek is bemutatni, valószínűleg ő az a csapatból, akinek "posztpythoni" tevékenységéről a legtöbbet tudunk. A Monty Python egyetlen amerikai tagja zseniális grafikusból, animációsfilm-készítőből nőtte ki magát zseniális filmrendezővé, akin csak most, jó harmincéves karrier után kezd érződni a stúdiószag - itt hazánkban bemutatott legutóbbi filmjére, a Grimm-re gondolunk, amely jól megcsinált mozi ugyan, de annál nem sokkal több. Nekünk, magyaroknak sajnos elég kínos a legutóbbi emlékünk Gilliamről: a mester éppen a Grimm kapcsán érkezett kis hazánkba, de Galla Miklós szándékos félrefordításait és saját maga középpontba helyezését megelégelve, hanyatt-homlok menekült el az Urániából. Sovány vigaszként utoljára még megállapította, hogy szép a mozink.
Gilliam a Repülő Cirkusz animációs betéteinek készítése mellett csak kisebb szerepeket vállalt a műsorban: ő játszotta például az állandóan visszatérő páncélos lovagot, aki mindig egy csirkével vágta fejbe a többi szereplőt. Általánosságban elmondható, hogy ő játszotta a kényelmetlen jelmezt vagy sminket igénylő szerepeket - a többieknek nem volt kedvük ehhez. A rendezői szerepet tekintve az őrült amerikai már a Gyalog galopp és Az élet értelme idején is besegített Jonesnak, de későbbi, teljesen önálló munkáin érezzük csak inkább a sajátos gilliami ízt, a fantázia és a valóság mesteri elegyítését.
Már 1977-ben elkészítette a Jabberwocky-t, amely amolyan fél Python-filmnek mondható, tekintve, hogy a főszereplő Michael Palinen kívül Terry Jones játszik még a filmben, Idle, Cleese és Chapman ezúttal távol maradtak. A furcsa cím Lewis Carroll legismertebb verséből származik (magyarul A Gruffacsór vagy Szajkóhukky), Gilliam e köré kerekített nem kevésbé különös mesejátékot. Szintén inkább a gyerekek élvezhették a négy évvel későbbi Időbanditák-at, melyben egy sereg törpe cipel magával egy gyereket, keresztül az időn. A mesék világa ezután talán már csak a Münchhausen báró kalandjai-ban tért vissza, Gilliam felnőtt - és ennek megfelelően sötétebb - fantáziákat szőtt történeteibe.
Legsúlyosabb - és általában a legjobbnak tartott - darabja kétségkívül a Brazil. A kegyetlen jövőt bemutató film az 1984 egyfajta parafrázisaként is értelmezhető, melynek világa valamilyen formában visszaköszön aztán a 12 majom-ban is. Másfajta, nem a felsővezetés által irányított félelmeket jelenít meg A halászkirály legendájá-ban és a Félelem és reszketés Las Vegasban című moziban - ez utóbbi filmet egyébként a gonzóújságírás atyjának, Hunter S. Thompsonnak azonos című regényéből készítette.