A beszélgetések felületes módja is mutatja, hogy Amerika sem elég gazdag celebritásokban, hogy minden alkalommal valami aktualitás kapcsán kerüljön a műsorba a meghívott, éppen ezért sokszor csak promóciós vagy afféle pofavizit céllal bír egy-egy ilyen beszélgetés, hiszen a híres embereknek is muszáj felszínen tartaniuk magukat. De attól, hogy nem komoly tudományos témákról vagy súlyos problémákról folyik éjfél után a beszélgetés, még a késő esti talkshow-k teljesítik kötelességüket és szórakoztatják az alvásra készülő embereket, főként, ha a meghívott és a műsorvezető is egyaránt élvezi a beszélgetést.
A fő vendéget általában egy 6-8 perces beszélgetéssel követi a mellékvendég, aki sokszor nem is sztár, hanem csak egy érdekes ember, hogy a késő esti talkshow-t utána egy élőben játszó zenekar zárja le némi muzsikálással.
Persze egy késő esti talkshow-ba, melyet Jay Lenón és Conan O'Brienen kívül olyan nevek művelnek, mint Carson Daly, David Letterman, Jimmy Kimmel vagy Craig Ferguson, muszáj még állandó faktorokat csempészni. Ilyen lehet a zenekar, valamint egy sidekick, aki feldobja vagy esetleg lecsapja a műsorvezető poénjait. A leghíresebb talán Andy Richter volt, aki 1993-tól 2000-ig nem csak egyik fő írója volt Conan O'Briennek, hanem sidekickje is, aki ott ült a műsorvezető melletti vendégkanapén és olykor évődött a vendégekkel.
Jay Leno és David Letterman is házon belül oldotta meg a sidekick-kérdést, hiszen mindketten a stúdiózenekar vezetőjével szoktak poénkodni. Előbbi Kevin Eubanks-szel, míg utóbbi Paul Shafferrel bolondozik, bár való igaz, hogy ők nem az Andy Richter-féle sidekicket testesítik meg, hanem inkább olyat, aki előszeretettel nyugtázza kacajjal a műsorvezető poénjait - plusz, ha adódik alkalom, rajtuk vígan, sértődés nélkül elpoénkodhat a műsorvezető.