Ahogy a nyomozós, procedural sorozatok többsége, úgy a Hazudj, ha tudsz! is panelekből építkezik, minden részben két ügy fut párhuzamosan, Lightman cége a legkülönfélébb eseteket vállalja el, besegítenek a hivatalos szerveknek és kormányügynökségeknek, amikor azok elakadnak a nyomozásban, de magánszemélyeknek is, ha mondjuk kétségek támadnak az asszony őszintesége felől: árulkodó jeleket keresnek, miközben folyamatosan kérdésekkel bombázzák a vizsgált személyt, vagy éppen olyan szituációkba keverik, ahol fény derülhet az igazságra. A vizsgálatok során többnyire bemondásra kénytelenek vagyunk elhinni, hogy a másodperc töredékéig észlelhető mikrokifejezések most éppen megvetést vagy félelmet tükröznek, de a kulcsmomentumokat lassítva, kikockázva is visszanézhetjük, sőt néha közéleti személyiségek, politikusok, filmsztárok kimerevített fotóival is összevethetjük, legyen szó Nixonról, Clintonról vagy éppen O.J. Simpsonról - alighanem ezek a momentumok a show legjobb pillanatai.
A formula tehát ütőképes, van benne fantázia, az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy az újdonság ereje hamar elveszik, a panelek 3-4 rész után gyakran unalmassá válnak: a karakterek közötti interakció nem égeti fel a képernyőt, az érdeklődést hosszútávon fenntartó, átívelő szálakat és motívumokat pedig igen szűkmarkúan adagolják. A CSI-mintájára felépülő négyfős csapatból a minden gondolatát hangosan kimondó Loker és a természetes tehetség Torres aránylag rendben van, de Lightman jobbkeze (Kelli Williams alakításában) kifejezetten idegesítő, és jóval több van Lightman figurájában is. Tim Roth remek színész, sokkal többre képes néhány House-os manírnál, aki kételkedik, az nézze vissza a Kutyaszorítóban Mr. Narancsaként.
Ütős alapötlet, közepes megvalósítás, ingadozó színvonal - nagyjából így lehetne összefoglalni a Hazudj, ha tudsz! most adásba kerülő első évadát, ami jól indul, középtájon leül, de a végére ismét lendületbe jön. A potenciál megvan a sorozatban, érzi ezt a gyártó Fox is, a közepes nézettségi adatok ellenére berendelték a második szezont, valamint leszerződtették Shawn Ryan író-producert, a Kemény zsaruk atyaúristenét is. A munkát kapásból kezdhetnék azzal, hogy elfelejtik az egyes részek végére erőltetett menthetetlenül béna zenés montázsokat.
Martsa András