Az első élő adás előtt néhány héttel megismerkednek a párok az énektanárral, aki felméri, hogy melyik amatőr mire képes, kiből mit tud kihozni a rendelkezésre álló idő alatt. "Mindenkit a saját szintjén kezelek, nem várok el elérhetetlent senkitől, de szeretném, ha mindenki fejlődne a versenyben. Nem a másikhoz, hanem saját magukhoz viszonyítom őket, sok érdekes változásnak voltam tanúja ebben az évadban is."
"Pachmann Péternél iszonyatos nagy fejlődést figyelhetünk meg, ma már egy oktávval, azaz nyolc hanggal énekel magasabban, mint eddig. Ez nagyon erős irány, komoly teljesítmény. Rubint Réka két hete lírai dalt énekelt, ott nem lehetett vicceskedni, bohóckodni, keményen odatette magát.
Demcsák Zsuzsa az első két adásban az a Demcsák Zsuzsa akart maradni, akit a Mokkából ismernek a nézők,
aki precízen felolvassa a híreket, interjút készít, intelligensen, határozottan vezeti a beszélgetést. Ez a véna a saját szakmájában tök jó, itt viszont nem jó ez a nagyon egyenes, kissé merev hozzáállás. A Nagy Duett-ben játszani kell, dívának kell lenni, el kell engedni a görcsöket."
"Teljesen nyitott volt, és elfogadta a kritikámat, eszméletlen, hogy milyen jó produkciókat csinálnak Pál Dénessel. A Jaj, cica előtt aggódott, hogy mi lesz velük a színpadon, de elmondtam neki, hogy nem az a cél, hogy úgy énekeljen, mint Oszvald Marika, hanem hogy megállja a helyét a feladatban, és jól érezze magát abban a két percben a színpadon"- mesélte az Origónak.
Konfliktusok nincsenek a próbákon, minden páros hallgat rá, segítő szándékkal áll hozzájuk. "Mindenki hallgat rám, ami már önmagában nagy pozitívum. Sokat vagyok velük, egy teljes nap azzal telik, hogy kisfilmeket forgatunk, két napon át gyakoroljuk a dalt, és én mindig ragaszkodom ahhoz, hogy az amatőrök egyedül is jöjjenek énekórára, ahol átbeszéljük a dolgokat. Közeledve a vasárnapi élő adáshoz már a koreográfusok és a szerkesztők is lekötik őket, de a pénteki kamerapróbán például én is ott vagyok velük egész nap.
Kérdezni még a színpadra lépés előtt is szoktak,
percekkel a produkció előtt megkérdezik, hogy ez így jó-e, jól emlékeznek-e vagy énekelnek nekem."
Hozzá van szokva, hogy amatőr énekeseket tanít, de A Nagy Duett-ben azért nehezebb a dolga. "A tévés munka mellett is foglalkozom tanítással, de a műsorban keményebb a munka, hisz a szereplőkben nem feltétlenül van affinitás. Ők nem ezen a területen jók, és nem is ebben képzelik el a jövőt. Kucsera Gábor olimpikon vagy Pachmann Péter, de még sorolhatnám a neveket, a saját területükön letettek az asztalra valamit, itt kezdők, és botorkálnak. Nekik és a többieknek kihívás megtanulni a heti dalt, de mellette
az sem kis teljesítmény, hogy ki merik nyitni a szájukat és mernek táncolni, énekelni ennyi ember előtt."
"Célként már az első alkalommal azt tűztem ki eléjük, hogy dobják el a gátlásaikat, hagyják el a görcsöket, és merjenek úgy énekelni, mint gyerekkorukban. Akkor mindegy volt, hogy mit és hogyan énekelnek, csak élvezték, és önfeledtek voltak. Nyilván egy ötéves gyereknek jobban áll ez a hamisság, de ebben a műsorban ez a legfontosabb. Ez mindenki számára nyilvánvalóvá vált Hajdú Péternél, mikor egy korábbi évadban először kiállt a maga bájával és ütemtelen tempójával, de óriási kedvvel. A próbálkozást egyébként mindig díjazom, ez a legfontosabb a szememben.
Mindenkinek joga van énekelni, ezt sokszor mondtam nekik, Berki Krisztián a pólójára is nyomtatta a szöveget, és abban járt pár napig."
Tanárként elégedett a széria versenyzőivel, a legnagyobb visszajelzés pedig számára az, amikor a műsor után hiányolják az énekesek a közös munkát. "A gyerekeimmé fogadom őket arra az időre, míg együtt dolgozunk, legyen az három hónap vagy két hét, ki mennyi ideig marad versenyben.
Ameddig tart, addig ott vagyok, és fogom mindenki kezét.
Mikor Növényi Norbert kiesett, pár nap múlva írt nekem, hogy hiányoznak neki az énekórák, és eljönne skálázni. Nagyon jólesik, mikor a kiesők hiányolják az éneklést, mert ez azt jelenti, hogy olyan érzelmeket nyitott meg bennük, amire szükségük van."