Kezdjük a legfontosabbal: a készítők nem merték kinyírni a főgonosz, cinikus Negant, aki hosszú ideje mérgezi főhőseink életét, sőt, közvetve felelős a főszereplő Rick fia, Carl haláláért is. Ha likvidálták volna, egészen biztos új irányt kapott volna a sorozat, így viszont ott a lehetősége annak, hogy erőre kap még a kiégett gazember. Másfelől Jeffrey Dean Morgan az egyik legjobb színész a társaságban, jó, ha marad a stábban, akkor is, ha néha roppant fárasztó monológokat, idegesítő, hosszú szöveget adnak a szájába - de ez persze nem a színész, hanem az írók hibája.
Lauren Cohanről mi is írtuk, hogy nem tudott megegyezni a folytatásról, a gázsiról, így kérdéses, mennyi szerepe lesz Maggie-nek a kilencedik évadban. Az epizódvégi fordulat alapján sok, ő lehet Rick egyik új ellenfele, de az is elképzelhető, hogy csak vendégszerepben tér vissza. Mindenesetre kapott a néző egy cliffhanger-félét, hiszen amikor úgy tűnt, hogy minden rendben lesz, kitört az általános béke, akkor láttunk pár régi bajtársat, akik módfelett elégedetlennek tűntek Rickkel, Michonne-nal. Ez nem csoda, nem egy stratégiai vezető, nem egy jó hadvezér, hiszen ebben a részben is majdnem csapdába sétált az egész kollektívával (és már nem először). Ha nincs Eugene, vége mindenkinek.
A fordulat ugyanakkor kissé hiteltelen, a karakterek korábbi viselkedését, motivációit látva. Jesus, Daryl és Maggie az egyik oldalon, a korábbi vezető és párja a másikon: nem a gigászi zombihordával foglalkoznak (amit távolról láttunk), nem ünneplik alaposan a hosszúra nyúlt háború végét. Belső hatalmi harcokat hozhat a következő évad, és nagy kérdés, marad-e ugyanez a környezet. A Fear annyiban feltétlenül érdekesebb, hogy sok – látványosan különböző – helyszínen játszódik, itt pedig évek óta úgy tűnik, ugyanabban az erdőben bolyong mindenki. Persze, adókedvezmény, állami visszatérítés, financiálisan megéri, de ki kéne végre moccanni arról a pár négyzetmérföldről.
Volt újfent pár nehezen megmagyarázható fordulat: lehet, hogy a száz-kétszáz emberből senki sem lőtt egy próbát Eugene munícióival? Nem próbálták ki a puskagolyókat? És az hogy lehet, hogy egy szutykos, koszos üveggel elvágják valaki nyaki ütőerét egy mezőn, majd pikkpakk felépül, és beszélni is tud egy olyan világban, ahol a higiénia minimális, és nincs felszerelt műtő? Nem halt bele iszonyú kínok közepette?
De hagyjuk is a furcsaságokat, megszokhatta a néző, hogy akad pár logikátlan lépés. A lényeg, hogy az évad elejének szerencsétlenkedései után az utolsó két-három részre feljavult a szebb napokat látott apokaliptikus dráma. Carl, az évad nagy halottja is szép, méltó búcsút kapott.
Nyilván lesz lemorzsolódás, csökken majd a nézettség, de pár év talán van még a sztoriban: ehhez azonban pár felesleges karaktert el kell tüntetni, be kell hozni újakat, izgalmasakat, és az sem baj, ha kimozdul a társaság Georgia erdeiből. Hogy néz ki Manhattan? Mi van Dél-Amerikában? Mi van Európában? Ázsia? És hogy az ördögbe lehet, hogy sok év alatt senki nem üzemelt be egy rádióadót, nem állt össze egy rendes hadsereg tankokkal, gépágyúkkal?