Horváth Gréta: Az Ázsia Expressz után a Love Bistrót is meg akarjuk nyerni

Horváth Gréta és Meggyes Dávid közösen nyerték meg az Ázsia Expressz második évadát, és nagyon örülnek, hogy újra párban szerepelhetnek a TV2-n. A Love Bistróban nem csak azt mutatják meg, hogy milyenek a konyhában, hanem azt is, hogy milyen komolyan tudják venni a versenyt - többek közt erről meséltek az Origónak.

Mit szóltak a felkéréshez, hogy újra együtt szerepelhetnek egy tévéműsorban?

Horváth Gréta: Én nagyon örültem neki, mert mi nagyon szeretünk párban játszani és versenyezni. Számomra külön öröm, hogy ezúttal a gasztronómia a fogja át a műsort, mert nekem nagy kedvencem.

Meggyes Dávid: Én is kiegyeznék vele, ha minden évben lehetne egy közös tévés versenyünk, mert nagyon élvezzük, ha tudunk együtt valamit csinálni. Bevallom, én kicsit féltem, mert nekem ez ingoványos talaj volt.

Kihívás volt, ennyire nehéz ez a terep?

M.D.: Én lényegében korábban soha nem jártam a konyhában, csak enni, úgyhogy nekem igen. Soha életemben nem főztem, nem sütöttem semmit.

H.G.: Sőt, még a ribizlit sem ismerte fel!

M.D.: Érdekes, mindig más gyümölcsöt mondasz!

H.G.: A szilvát, a barackot és a ribizlit nem ismered fel.

M.D.: Ne, ne haknizzál már ezzel! Hogyne ismerném fel, ennyire ezért nem vagyok elveszett.

H.G.: De hát kérdezted, hogy az a piros, kicsi fürt az? Volt otthon barack, szilva, ribizli, és összekeverte őket.

A műsorban is sok lesz a vita? Ilyen hangulatban telt a forgatás?

H.G.: Igen, nálunk mindig ilyen a hangulat, és ezt nem szoktuk takargatni.

A kamerák előtt sem?

M.D.: Nem, nem is szoktuk észrevenni, ha vesznek minket. Magunkat adjuk.

Milyen volt a közös munka a többi párral? Kialakult a versenyhelyzet, ellenfélként tekintettek egymásra?

M.D.: Eléggé kellett hajtani! A Love Bistro is egy verseny, amiből senki nem akart elsőként kiesni. Érződött, hogy mindenki el akar jutni a második körbe, majd beindult a verseny, és tényleg a továbbjutás lett minden alkalommal a cél. Emellett nagyon emberi volt mindig a helyzet, kivétel nélkül mindenki kiváló versenytárs volt, és senki nem ivott vért a verseny előtt. Jó, és izgalmas volt.

Itt is az első hely volt a cél, mint az Ázsia Expresszben?

H.G.: Persze!

M.D.: Mi nem tudunk másképpen elindulni egy versenyen.

H.G.: Ha valaki úgy indul el, hogy lesz, ami lesz, az ne is próbálkozzon.

Ha verseny, akkor nagyon oda kell tenni magát az embernek.

Nyilván az más, hogy kinek mennyire szívügye a konyhában való létezés, nekem nagyon az. Valakinek csak egy kis játék, móka, de nekem tényleg mindig szívem-lelkem benne van, nem tudtam ezt sem félvállról venni.

Többször említette korábban is, hogy mennyire szeret főzni, a konyhában alkotni. Van esetleg olyan újdonság, amit ebben a műsorban tanult?

H.G.: Nagyon sok minden. Főleg konyhatechnológiai dolgok, a sokkoló használata például, de néhány új recepttel is találkoztam.

Egymásról is sikerült tanulni valamit az új helyzetben?

M.D.: Minden ilyen szituációban tanulunk egymásról valamit, mivel ezek teljesen új élethelyzetek. Kimozdultunk a négy fal közül, sok más ember vett körbe minket, és sok, nem egyszerű feladat.

De nem csak itt, extrém szituációkban, a hétköznapokban is sokat tanulunk egymásról, egymástól.

Változatott a konyhához való viszonyán a műsor, vagy továbbra is távol tartja magát a főzéstől?

M.D.: Nekem változott volna, de nem engedik!

H.G.: Nekem nem kell, hogy ott legyen, mivel én nagyon szívesen megcsinálok mindent.

M.D..: Most egy hétig nem lesz otthon Bari, úgyhogy bemehetek végre a konyhába! Majd kiderül, hogy ragadt-e rám valami a versenyben.