Sokáig ittam, de egy éve történt valami - interjú Kökény Attilával

Kökény Attila énekes

Kökény Attila újra zsűrizik a Sztárban sztárban, ennek apropóján az Origónak elárulta azt, hogy mi a véleménye a hamarosan induló show régi és új zsűritagjairól, milyen volt sokáig zenélni luxusóceánjáró hajókon, miért járt otthon két hétig magassarkúban. Beszélt Istenhez fűződő kapcsolatáról, arról, hogy miért nem iszik alkoholt egy éve, és kiderült, milyen remek tanáccsal látta el a Megasztárban Presser Gábor.

Hogy jött az életébe a zongora?

- Nekem az egész családom zenész: az egyik szobában zongorázott a bátyám, a sógorom a másik szobában hegedült, a másik tesóm meg basszusgitározott. Egyértelmű volt, hogy zenész leszek, csak hogy melyik hangszeren, azt nem tudtam. Végül akkor a zongora fogott meg. Rendesen be is iratkoztam zongorázni tanulni, és sokáig zongoristaként dolgoztam, nem is énekeltem. Kimentem külföldre: Franciaországba, aztán elmentem Amerikába, ahol csak zongoráztam.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Írt már akkor is dalokat?

- Akkoriban jöttek, igen, nagyjából huszonöt éves korom óta. Mindig egy szakítás, egy csalódás, egy nagy öröm hatására. De akkor még ezt így nem tudtam, hogy

ezek a dalok a megélt élményeimből fakadnak.

Például, amikor megírtam egy nagyon régi dalomat, aminek az a szövege, hogy „értelme lett mindennek a rossznak és a jónak. Pedig még nem tudtuk azt, hogy mit hoz majd a holnap". Ez a megismerkedésem volt a feleségemmel, ekkor váltam el az első feleségemtől és jött a második. Azt gondolom, hogy ezek mind annak a hozadéka, amiben én akkor voltam, de azt akkor még nem tudtam, hogy azért írok egy ilyen dalt, mert elváltam. De most, ennyi idősen már vissza lehet keresni. A múltra visszagondolva az van, hogy akkor nem tudtam, hogy hogyan írom a dalokat, miért is írom a dalokat.

Most már tudatos a dalírás?

- Igen, ez úgy van egyébként, hogy például nagyon sok rossz történt mostanában, aminek hatására tudtam volna dalt írni, de nem akartam. Nem akartam beállni abba a sorba, hogy én is csináljak egy videóklipet és elénekeljem azt, hogy kinek kije halt meg. Volt bennem sok fájdalom, meghaltak barátok covidban, annyi idősek, mint én, meggyászoltam őket, de nem akartam több hangot adni neki. Ezért jöttem ki egy dallal karácsonykor, Takács Nikolasszal, hogy felejtsük már el ezt a sok rosszat.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Készül új albummal az idén?

- Készül az új album, igen, nyolc hónapja. De mindig történik valami: vagy beteg lesz valaki, vagy nem lehet felmenni énekelni a stúdióba, ilyesmi...

A fiai közreműködnek az új albumon?

- Tervbe vettem egy olyat, hogy szeretnék a fiaimmal hármasban énekelni, de erről még meg kell győznöm őket. Még van időm, csináljuk.

Mik az idei évi tervei az album készítésén kívül?

- Május 28-án lesz a nagy koncertem, amit kitaláltam: tíz év, tíz duett, a Heuréka Pop Orchestrával. Lesz országos turné is: júniustól februárig. Ahol lehet, ott a szimfonikusokkal együtt lépek fel, ahol a hely miatt nem lehetséges, ott pedig egy kisebb kamarazenekarral. Elmegyünk Szlovákiába is, és erdélyi turnéra is készülök. Ezenkívül ott vannak a falunapok, fesztiválok, esküvők.

Befutott dal- és szövegíró, énekes. Mi szükséges ahhoz, hogy valaki folyamatosan reflektorfényben legyen?

- Sokat gondolkodom ezen én is. Szerintem az a legfontosabb, hogy mindig ember tudj maradni. Ha ember tudsz maradni, azt úgyis látni fogja a közönség, mert őket nem lehet megetetni. Azt gondolom, hogy meg kell maradni azon az úton, amit kapsz,

haladjunk úgy, maradjunk meg annak, akik vagyunk.

Ne vegyünk fel álarcot, ne akarjunk mások lenni: ahogyan most, itt beszélgetek, beszélgessek így egy tévéműsorban is. Van családom, igen, cigány vagyok, az vagyok, ezt képviselem. Ez az én hagyományom. Ezt adom az embereknek. Ezért szeretnek az emberek. És nem éneklek olyat, amit nem szeretek.

Ehhez az önazonossághoz kellett a franciaországi, amerikai vendéglátós tapasztalat?

- Azt gondolom, hogy a vendéglátó volt a legnagyobb iskola a számomra: Megtanított vasalni, megtanított ruhát mosni; egyedül voltam tíz hónapig, feleség nélkül. Olyan volt, mint a katonaság. Amikor szóba kerül, hogy vendéglátózás, a popzenészek ódzkodnak ettől. Pedig komoly dolog, például, amikor én kijutottam Amerikába, akkor tíz zenekarból én voltam az egyetlen, aki kijutott a hajóra, fél évre. Mindezt nem úgy kell elképzelni, hogy lebutított kocsmai zene a vendéglátó.

Kimész egy hajóra, vagy bárhova a világba, ott téged, mint muzsikust megbecsülnek. Művésznek vagy titulálva - nem úgy, mint itthon.

Akik itthon azt mondják, hogy nem vendéglátózunk, mert az ciki, azok felállnak a színpadra, és a tizenöt számon kívül egész életük során nem tudnak többet elénekelni. Ha vendéglátózol, hatalmas lesz a repertoárod. Így amikor jött a Megasztár, nem esett nehezemre, ha énekelnem kellett, mert majdnem minden dalt ismertem. Odaadták, ismertem, el tudtam énekelni – annyi kellett, hogy a koreográfiát megnéztem és kész. De nyilván ez abból fakad, hogy én vendéglátós voltam.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Mit tanácsolna a Megasztárban induló, korábbi énjének? Tanácsolna egyáltalán valamit?

- Igazából nem, mert én nagyon Istenre bíztam magamat. Sokat imádkoztam akkoriban, mert akkor én már nem szerettem volna azt csinálni, amit csináltam és azt kértem, hogy ha van lehetőség arra és van tehetségem hozzá, akkor Uram, segíts abban, hogy ezt mások is észrevegyék. Van saját dalom, de ha nem tudom megmutatni a közönségnek, elvesznek azok. Segített, és így jól sikerült. Nyilván csalódott voltam, hogy nem én nyertem, de ez egy ugródeszka volt számomra.

Amikor második lettem a Megasztárban, én már 35 éves voltam, három gyerekkel, így pontosan tudtam, hogy mit nyerek mindezzel.

Nem azzal foglalkoztam, hogy nem nyertem meg. Megráztam magam, gyorsan csináltam egy zenekart, és tudtam, hogy most el kell induljak, mert ez csak egy ugródeszka, nem fogja senki a kezemet fogni.

Azt olvastam egyszer, hogy a rajongói többsége lány. Volt a rajongókhoz köthető vicces vagy kellemetlen élménye a pályafutása alatt?

- Engem nem a tinédzserek kergetnek, így nem olyan vészes a helyzet. Nyilván az elején mindenki akart mindent. De hogyha megtartod azt a három lépés távolságot, akkor nincs gond. Persze, meg kellett tanulni azt, hogy hogyan kell tartani a három lépés távolságot... Például az első koncertemen, ami a korábbi B7-ben volt, nagyjából 800-900 ember jött el, abból mind csaj volt, láttam vagy öt fiút, és a feleségem is ott volt. Nagyon meleg volt a helyiségben.

Futottak oda hozzám a csajok zsebkendővel, hogy megtörölgessék a fejemet.

Akkor a feleségem mondta is, hogy ez volt az első és az utolsó, hogy eljött megnézni engem. Kacsintanom kell a lányoknak, belenézni a szemükbe, közben ott a feleségem és nem akarom őt megbántani. Okos asszony, azóta csak a nagyobb volumenű koncertjeimre jön el.

Mikor tudta azt, hogy ő az igazi? Miért ő?

- Nem tudom, hogy miért pont ő, de én mindig annak vagyok a híve, hogy minden zsák megtalálja a foltját: sok bennünk a közös, és általában, hogyha közösen teszünk valamit, az jól sül el, ha külön, az nem. Vettem egyedül egy autót, mert kitaláltam, hogy ebből fogom kiegészíteni a kasszát, majd két évig nem tudtam eladni, és buktam rajta 800 ezer forintot. A feleségem mondta, hogy miért erőlteted, ez nem a tied, de én mondtam, hogy nekem ez menni fog. Mások hetente adtak el kocsit, nekem két év alatt sem sikerült.

De ki lesz az igazi, vagy ki nem? Mi ezt nem tudtuk.

Vagyis óvatosak voltunk ezzel, ő is, és én is, és úgy három év után, mikor a lányom hároméves volt, akkor azt mondtam, hogy hát akkor menjünk, és kössünk Istennel egy szövetséget. Azóta így megvagyunk. Én azt gondolom, hogy bár volt sok olyan hullámvölgy az életünkben, amikor még talán gondoltam volna is azt, hogy lehet baj, de amit Isten összeköt, azt ember nem tudja szétválasztani.

Az interjúnak nincs még vége, lapozzon!