Márkus László magányosan harcolt súlyos rákbetegségével
![Márkus László](https://cdn.origo.hu/2023/12/sm5tDWrDNqOx2u8iAehHwzPZkGrYi00RL7-RkrIiG_k/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2E2MjMzNTJhNDBlZjRiODk4MzZkMzUzMDk3MjkxNzFi.webp)
Orvosa elmondta, hogy hipochonder volt. Ám amikor közölték vele, hogy leukémiában szenved, nem összeomlott, hanem élni akart, túlélni a halált. Zokszó és panaszkodás nélkül viselte a kezeléseket. Volt a kórházban akkoriban egy betegszállító, aki minden súlyos betegről megmondta, ha napjai voltak hátra, szinte tévedhetetlenül. Biztos volt benne, hogy Márkus László nem éri meg a következő hetet, annyira rossz állapotban volt. Ám a színész még egy évig élt. Sőt, játszott, színpadra állt, és próbált- írja a Blikk.
1985. december 30-án azonban az utolsó próbára készült. A legutolsóra. "Beléptem, ő ott ült a kanapén. Majd hirtelen hátradobta magát és elkezdett agonizálni.
Mesterségesen lélegeztettük az ügyeletes orvossal, aztán megjött a mentő, és kiküldtek. Éreztem, hogy már a karjaimban meghalt. Majd elvitték.
Éjjel két óra felé végeztünk, Körmendi Jánossal és Kern Andrással bementünk a Tétényi úti kórházba. Már hiába..." – mesélte róla korábban Gálvölgyi János.
Ő akkor Körmendivel és Márkussal közös öltözőt használt. Végignézte kollégája haláltusáját, és másnap, december 31-én ő ment el Márkus László édesanyjához és nevelőapjához, Fráter Gedeon karmesterhez, hogy közölje velük a szomorú hírt.