Tompa Anna

Egészségtudat és tudatos egészség

5. Biotranszformáció

Annak érdekében, hogy a szervezet képes legyen különböző alapanyagokból a számára legmegfelelőbb anyagokat képezni, a szervekben - főleg a májban és a vesében - egy méregtelenítő mechanizmus működik, amely a kívülről bevitt xenobiotikumokat (idegen anyagokat) is közömbösíti. Fontos tudni, hogy ez a rendszer genetikailag meghatározott kapacitással rendelkezik, amit a környezetből származó hatások, igények módosíthatnak, de nem a végtelenségig. Tehát a szervezet méregtelenítő képessége korlátozott. Elsősorban azoknak az anyagoknak az átalakítására alkalmas, amelyek a szervezet anyagcseréje során keletkeznek (pl. zsírsavak, epesavak, hormonok, vitaminok). Amennyiben a szervezetből spontán keletkező salakanyagok mennyisége emelkedik, csökken az a szabad kapacitás, amit az idegen anyagok átalakítására tud fordítani a szervezet. Ilyen állapot a nagy fizikai vagy lelki megterhelés, a betegség, a terhesség, vagy a növekedésben levő fiatal szervezet. Ezért ilyen állapotokban a külvilág vegyszereivel szemben fokozott érzékenység mutatható ki. Az átalakítás lényege az, hogy a zsíroldékony molekulák vízben oldódó fázisba mennek át, és közben szabad oxigén- vagy nitrogéngyökök keletkeznek, amelyek átalakítják a nukleinsavak (DNS, RNS) és a fehérjék szerkezetét, vagy a reaktív köztitermékek hozzákötődnek ezekhez a makromolekulákhoz, ahol a funkció zavarát és az üzenetátadás hibáját idézhetik elő. Ez a következmény sem marad válasz nélkül, mert a hibás DNS-szakaszt a DNS-t javító rendszer (repair) észleli, és lehetőség szerint kijavítja. Amennyiben a hiba olyan súlyos, hogy kijavítása nem lehetséges, akkor egy másik mechanizmus aktiválódik, nevezetesen az apoptózis, ami a sejtek programozott halálát jelenti. Ez a program megvédi a szervezetet attól, hogy hibás üzenettel rendelkező sejtek szaporodjanak.

ANIMÁCIÓ: A máj biotranszformációs rendszere

A biotranszformáció hagyományosan két fázisra bontható. Az I. fázisban a májenzimek a toxikus anyagot hidroxilálják, degradálják, lebontják vízben oldódó formára. Ez a produktum sokszor toxikusabb, mint az eredeti forma. Az oxidatív átalakulás már a detoxikáció része, pl. a széntetraklorid lebontása kapcsán. Az első fázis kulcsenzime a citokróm P450 enzimcsalád, ami a hidroxilációért és az oxidatív folyamatokért egyaránt felelős. A citokróm P450 jelen van más szövetekben is, így megtalálható a tüdőben, vesében, a belekben és a melléküregek nyálkahártyáiban is. Főleg a hámeredetű differenciált szövetek simafelszínű endoplazmás retikuluma tartalmazza. Az I. fázis enzimeihez tartoznak az epoxid-hidratáz, a hidrolízis enzimei, a reduktázok és a monooxigenázok, valamint az alkohol-dehidrogenáz is. A káros anyagok a II. fázisban kapcsolódnak ún. közömbösítő molekulákhoz (konjugáció), amelyek segítségével a vesén át a vizelettel kiürülnek a szervezetből. Ezek a termékek már nem jelentenek veszély a fehérjékre, nukleinsavakra, vagy a sejtek egyéb alkotóelemeire nézve. Az egyik konjugációs mechanizmus a glutation-S-transzferázhoz történő kapcsolódás, a másik glukuronidizáció. A konjugált termékek az epébe és a vizeletbe választódnak ki. A fémek átalakulása kissé bonyolultabb, mivel a szerves és szervetlen forma más alakot ölt, így az átalakulása is különböző. A szervetlen fémeket egy speciális stresszfehérje, a metallothionein köti meg, de ez a kötődés nem segít a kiválasztásban, sőt gátolja az epébe történő szekréciót. A fémek oxidálása megakadályozza azt, hogy átjussanak a sejtmembránon. Ugyanakkor a zsíroldékony szerves fémvegyületek rendkívül toxikusak, és közvetlenül a szervek és az idegrendszer sejtjeiben fejtik ki hatásukat. A fémek anyagcseréjének fenti jellegzetessége teremti meg a lehetőséget arra, hogy a fogakban, hajban, vesében lerakódjanak.