Tompa Anna

Egészségtudat és tudatos egészség

8. Káros anyagok az élelmiszerekben

Xenoösztrogének

51 vegyszer sorolható az ösztrogén-hormonokhoz hasonló, ún. xenoösztrogén anyagok közé. Ezek közül leggyakrabban a biszfenol, a nonylfenol, a dioxin, a PCB és a Vinclozolin (fungicid) fordul elő. Ez utóbbi az elfogyasztott növények, zöldségek és gyümölcsök révén kerülhet a szervezetbe. A Vinclozolin a tesztoszteron-receptorokhoz kötődik anélkül, hogy a tesztoszteron hatásával rendelkezne. Ezért gyermekkorban a xenoösztrogének gátolják a másodlagos nemi jellegek kifejlődését.

1976-ban az olaszországi Seveso község 5000 lakója mérgeződött klórozott szénhidrogénnel, dioxingázokkal. A Hoffman La Roche cég egyik üzeme robbant fel, és a mérges gázokat tartalmazó levegő a falura telepedett. Tömegesen pusztultak a háziállatok, az embereken akut bőrgyulladások, tüdő- és májbetegségek alakultak ki, hosszú távon pedig jelentősen emelkedett a rákhalálozás.

13. ábra

Policiklikus aromás szénhidrogének (PAH-ok)

14. ábra

A biocidok

Az állati vagy növényi kártevők irtásában felhasznált biocidok nagyban hozzájárulnak a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növeléséhez, használatuk azonban súlyos gondokkal jár. A kártevőkben kialakuló rezisztencia miatt egyre nagyobb mennyiségű biocidot használnak, ám ezzel párhuzamosan a termelékenység nem mutat emelkedést. Ezek a termékek gyakran felhalmozódhatnak a talajban, illetve a különböző szervezetekben, és bejutnak a táplálkozási láncba. Bizonyos peszticidek - mérgező tulajdonságukat megtartva - erősen kötődnek a fehérjékhez, így a tejben klasszikus módszerekkel nehezen kimutathatókká válnak.

15. ábra

Az amerikai környezetvédelmi hivatal aggasztó jelentésében úgy becsülték, hogy a következő 70 évben több mint 1 millió amerikai halhat meg az élelmiszerekben, a vízben és a levegőben jelenlévő 20 peszticidtől. A 28-ból 20 peszticid 98%-os valószínűséggel felelős a veszélyért. Ezek a szerek a következők: maneb, benomil, folpel, kaptafol, kaptán, zineb, klórdimeform, linuron, permetrin. Ezeket az anyagokat Magyarországon nem engedélyezték, vagy csak igen minimális mennyiségben használják. Élelmiszereink peszticidtartalma az utóbbi évtizedben nyilvánvalóan csökkent, olyannyira, hogy számos esetben már nem is mutathatók ki.

Gyógyszermaradványok

Az állati takarmányozás során felhasznált adalékanyagok mennyiségét ugyanúgy szabályozzák, mint az emberi élelmezés során felhasznált adalékanyagokét. A humán gyógyászattal ellentétben az állatgyógyászatban felvetődik a húsokban jelenlévő gyógyszermaradványok problémája. Ezért maximálni kell ezek határértékét, valamint előre meg kell határozni az állatvágás megfelelő időpontját. Problémát két vegyülettípus jelent: az egyik csoportba az antibiotikumok (ezek engedélyezettek), a másik csoportba pedig a hormonok és metabolitjaik tartoznak (ez utóbbiak használata Magyarországon tilos). A húsban, tejben megjelenő gyógyszermaradványok emberben antibiotikumként vagy hormonként fejtik ki a hatásukat. Mindkettő befolyásolja az egészségi állapotot, allergiákat, gyógyszer-rezisztenciát és felesleges hormonális változásokat okozhatnak.

Antibiotikumok

Az állattenyésztésben az antibiotikumokat három területen alkalmazzák: megfelelő állatgyógyászati felelősséggel a fertőzések kezelésére, gyógytakarmányként, valamint kis mennyiségekben mint növekedési faktort. Jelenleg nem ismertek azon adatok, hogy az egyes területeken milyen mennyiségekben használják fel őket.

Az antibiotikumok kis mennyiségben és megfelelő adagban hatnak a növekedésre (5%-os nyereséget okozva), viszont hatnak az állatok egészségi állapotára is. Csökken a fertőzések száma és súlyossága azokban az országokban, ahol ezt a gyakorlatot folytatják, ellentétben azokkal az országokkal, ahol használatuk tiltva van, mint pl. Svédországban és Dániában. Ezek az országok az antibiotikum használatának csökkentését javasolják. Az északi államok nyomásának hatására kezd kibontakozni egy olyan európai irányzat, amely az antibiotikumok használatának megtiltását szorgalmazza, amit az újabban fellépő állatgyógyászati problémák tanulságai is igazolnak. Az antibiotikumok ellen szól az is, hogy olyan törzseket izoláltak, amelyek az antibiotikumokkal szemben multirezisztenciát mutatnak, és amelyek így újabb egészségügyi problémát vetnek fel. Ezek a rezisztencia-mechanizmusok nem mindig ugyanolyanok, mint azok, amelyekkel az emberi patogén baktériumoknál találkozunk, és nem ismerjük teljes biztonsággal azt, hogy hogyan kerül át az állati baktérium-rezisztencia a humán patogén baktériumokra. A humán patogén baktériumok esetében az antibiotikumok elleni rezisztencia fő okát az antibiotikumok helytelen humánterápiás használatában kell keresni.