Tóth József

Kell nekünk régió?

I. Elméleti bevezető

Az előadásban egy olyan kérdést járunk körül, amelyet a közelmúltban tipikusan magyar módra kezeltek: bedobták a köztudatba, és addig-addig cincálták, rágcsálták, amíg abszolút közhellyé nem vált, elveszítette eredeti értelmét és főleg jelentőségét. (A régió fogalmát megelőzően ugyanilyen sorsra jutott a "fenntartható fejlődés", még korábban pedig a környezetvédelem problematikája). Komoly felelősség van tehát rajtam, amikor megpróbálom a régióval kapcsolatos reális tartalmakat összeszedni, illetve rendszerezve Önöknek átnyújtani.

Az egyes országok belső struktúrájukat leginkább az államhatároknak köszönhetik, hiszen ezek definiálják azt a teret, melyben az államok tevékenysége kiteljesedik. Határokról szólni az egységesülő Európával kapcsolatban nem egyszerű feladat, hiszen e kifejezés tartalma még e fejlett integráción belül is változó. Az Európai Unió külső határai egyrészt természeti választóvonalakon nyugszanak, másrészt védőfalként veszik körül, óvják azokat a vívmányokat, amelyeket évtizedek alatt közösen értek el a jelenlegi tagok. Ennek következtében az elmúlt évtizedekben a külső határok elszigetelő jellege érvényesült dominánsan, az átjárhatóságukban tapasztalható liberalizáció elsősorban a bővülési folyamat eredménye. Szükségesnek látszik e gondolat hangsúlyozása, hiszen a 2004-es csatlakozások után a schengeni határ egy része keletre tolódik, olyan körzetekben emelkedik ki falként, ahol hagyományosan kívánatos az átjárhatóság fenntartása.

1. ábra

E konfliktusok jelentős része abból adódik, hogy nem megfelelő a tér felosztásának, így a határok megrajzolásának módja - bármely szintet is tekintjük. Amennyiben a társadalmi-gazdasági fejlődés során többé-kevésbé spontán kialakult regionális tagozódás nem - vagy csak kis mértékben - esik egybe a hatalmi érdek kívánta térstruktúrával, úgy az még a legdemokratikusabb berendezkedés mellett is nehezen működtethető, sokszor problémákkal terhes körzeteket alakít ki.

A következőkben a funkcionális alapon (alulról felfelé), organikusan fejlődő téregységek rendszerét állítjuk szembe a hatalmi viszonyokat, igazgatást szolgáló (felülről lefelé épülő) térstruktúrával. A két struktúra között értelemszerűen jelentős az átfedés világszerte, ugyanakkor az is prognosztizálható, hogy teljes egyezésre aligha számíthatunk (1. ábra).