Tóth József

Kell nekünk régió?

V. Fából vaskarika: megyékből "régiók"

Magyarország államterületének középszintű beosztása a megyékre épül (22. ábra). A megyék régen is, újabban is viták középpontjában állnak. Védelmezői azt szokták felhozni, hogy azért ne nyúljunk ezekhez a közigazgatási egységekhez, mert Szent István alkotásai. Ami igaz is, csakhogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Szent István a megyék létrehozásával egy akkori kihívásra adott felemás választ. Éppen a Szent István-i reálpolitikus gondolattal ellenkezik az az elképzelés, hogy napjainkban is fenntartsuk ezt a rendszert, amikor Európában már régiókban gondolkoznak. A megyék valóban ezeréves képződmények, és bizonyos tradíció alakult ki körülöttük, de határaik merevek, vonalszerűek és nem képesek betölteni a területfejlesztési kérdések tekintetében a térszerkezet egységeitől elvárt funkciókat. Például, hogy a határnak rugalmasnak, átjárhatónak kell lennie. Fontos, hogy a határok mentén lehetséges legyen a közös problémákkal küszködő térségek egyesülése és egységes megítélésük biztosítása.

22. ábra

23. ábra

24. ábra

A közigazgatási hierarchián egy szinttel lejjebb haladva a korábbi áttekintésben a járásokat találtuk - ma Magyarországon a kistérségek töltik be ezt a szerepet. A területfejlesztési törvény mostani vitája és korrekciója mintegy 170 kistérséget határol el Magyarországon (23. ábra). Ezek a statisztikai számbavételi egységekre épülnek bizonyos korrekciókkal. A törvénymódosítás után kistérségi fejlesztési és területfejlesztési tanácsok jönnek majd létre. Mivel a kistérségek száma kisebb, mint Magyarország városi jogú településeinek száma, több olyan város lesz, amelynek nincs kistérsége. Ezek a városok érthető módon arra törekszenek, hogy hozzájuk is tartozzon kistérség, csakhogy területfejlesztési szempontból nem lenne szerencsés túlságosan elaprózni az ország térszerkezetét.

Végül tekintsük át Magyarország mostani régióit (24. ábra). Ezek "kvázi-régiók" csupán, hiszen megyékből épülnek fel, azokból a megyékből, amelyeknek irracionális és anakronisztikus voltára rámutattunk. Eleve elhibázottak tehát, amit súlyosbít, hogy önkormányzati testülettel a megyék rendelkeznek, a régiók viszont nem. Tipikus fából vaskarika ez a megoldás.

Összegzés

Tegyük fel tehát a kérdést, kell-e nekünk régió? Végső soron azt kell látnunk, hogy nem rajtunk múlik, hogy van-e régiónk, vagy nincs. Régióink vannak, a mi dolgunk "csupán" a felismerésük.

Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy ma egyetlen olyan magyar régió sincs, amely szerves kialakulásra támaszkodna. A kvázi-régiók mesterséges határokra támaszkodnak, ami csonka, az államhatár által megtört fejlesztéshez vezetett és vezet. Állításunk az, hogy helyre kell hozni a Kárpát-medencében kialakult régiók egységét úgy, hogy az államhatárokat tiszteletben tartva összehangoljuk a fejlesztésüket. Ez az összehangolt fejlesztés a határok következtében eleve nemzetközi megközelítést jelent. Fölül kell emelkedni történelmi sérelmeinken, gyanakvásainkon, és nemzetközi kooperációra támaszkodva kell megszervezni ezeknek a reálisan létező régióknak a fejlesztését.