Tóth József

Kell nekünk régió?

A funkcionális rendszer magába foglalja a települést, a körülötte évszázadok alatt kialakított természetes vonzáskörzetet, az ezekre az egységekre épülő régiókat, amelyek összessége alkotja az országot. Ezek objektív módon rendszerezhető fogalmak, amelyek egymásra épülve alkotnak egészet, belső határaik rugalmasak, az eltérő korok igényeinek megfelelően időről-időre módosulhatnak, nagyobb intervallumokban gondolkodva azonban viszonylagos állandóságot képviselnek.

E hierarchia sok évszázados fejlődés eredményeképpen alakult ki. Amikor az emberek letelepedtek, a települések kialakulásával biztosítani kellett a védelmet, olyan körülményeket kellett teremteni, hogy dolgozni, élni tudjanak, különböző tevékenységeket folytathassanak lakhelyükön. A település vonzáskörzetekbe szerveződik, ezekből alakulnak ki a régiók.

A régiót a szakirodalom meglehetősen sokféleképpen definiálja. Egy biztos: a tartós együttlét, a hagyományok, a kialakult közös értékrend is összetartja az egy régióban élőket, és az is igaznak látszik, hogy a régió vonzáskörzetekből mint építőkövekből formálódik. Ezekből a régiókból, amelyek között sávszerű, ritkább textúrájú terek lelhetők fel, áll össze az ország, amely több régió tartós együttélését, együttműködését jelenti.

Az ezzel szemben és mellett létező másik struktúra felülről, adminisztratív módon van kialakítva, és szintén hierarchikus rendszer. A jogrend, az igazgatás, a hatalmi funkciók mind csak az adott állam határain belül érvényesek. Ezek gyakorlására, működtetésére az organikus rendszerben megismertekhez hasonló méretű egységeket hozunk létre több szinten. Az állam megyéken keresztül képviselteti jogköreit, alájuk járások sorolódnak, amelyek illetékessége községekre és városokra terjed ki. Az egyes szintek elnevezése, a közöttük lévő hatalommegosztás Európa különböző szegleteiben a legváltozatosabb struktúrákat alakítja ki, ugyanakkor lényegét tekintve ez a rendszer mindenütt hasonló módon fellelhető.

A téregységek létrehozása során az állam terét osztjuk fel, így e fogalomsor létrejöttének más a háttere, mint a funkcionális rendszernek. A másik jelentős különbség, hogy elemei az előbbivel szemben vonalszerű határokkal bírnak, azaz nincs olyan pontja a térnek, amelyik valahova ne tartozna. A községet az arra illetékes szerv vagy jogrend nyilvánítja községgé. Egy települést titulálhatnak községnek, a másikat pedig csak külterületi lakott helynek, ha pedig egy harmadikról azt állapítják meg, hogy fejlettebb - különböző számszerűsíthető kritériumok rendszere alapján -, akkor városi rangot kap. A községek járásba szerveződnek, melyek központja intézményrendszerével ellátja a hozzá besorolt településeket, ugyanakkor (igazgatási) határa szintén vonalszerű. Azaz a tér minden egyes pontja valamely községhez, városhoz csatlakozik, tartozik. A járások és megyék esetében szintén hasonló kapcsolatról beszélhetünk.

Láthatjuk a fentiekből, hogy a két rendszer egységei párt alkotnak, ám a megye és a régió viszonya korántsem egyszerű kérdés, napjaink egyik eleven vitapontját, érdekek ütközésének színterét jelenti. Azok, akik nem szeretnék látni a két fogalomsor közti különbségeket, megyékből összeállított régiót próbálnak formálni. Ezek az egységek azonban - véleményünk szerint - nem fedik a valóságos gazdasági folyamatok alapjául szolgáló tényleges régiókat, ezért kialakításukra nem szabadna jelentős energiákat fordítanunk. A valós régiók már léteznek, mindennapi térhasználatunkkal fokozatosan alakítottuk ki őket. Egyszerűen az a feladat, hogy tárjuk fel őket, majd építsünk rájuk valamifajta önkormányzati rendszert. Ez ugyan megvalósítható a megyerendszerrel párhuzamosan is, mégis az lenne célszerű, ha ahelyett építenénk ki. A régiók létrehozása azonban rendkívül komoly probléma, hiszen választási rendszerünk megyékre épül, s így sosem áll elő olyan politikai szituáció, amikor a nyertes hatalmi erő szétverné azt rendszert, aminek alapján nyert, és aminek alapján legitimitása biztosítva van. A legmegfelelőbb állapot kialakításához talán nem is elegendő a mai jogrendszerben előírt négyéves kormányzati ciklus. A hosszabb idő megengedné, hogy foglalkozzunk a gondolattal, hogy miként tovább, milyen módszerrel lehet kialakítani egy új (geo)politikai hátteret.