Tóth József

Kell nekünk régió?

A társadalom és a környezet tetraéder-modellje

2. ábra

Természetes, hogy e felfogás szerint a termelőerők fejlődésével a társadalom a természeti környezetnek egyre nagyobb részét veszi birtokba: rendszeres kölcsönhatást épít ki vele, saját hasznára alakítja. Ez a folyamat értelmezhető úgy is, hogy a természeti környezet birtokbavétele egyre nagyobb horizontálisan, de úgy is, hogy a kölcsönhatás egyre inkább elmélyül, strukturálódik (2. ábra).

A földrajzból vett példával élve: egyre kevesebb olyan pontja akad Földünknek, amelyet a társadalom ne ismerne, ugyanakkor például a százötven évvel ezelőtt még hasznavehetetlennek ítélt kőolajkincset manapság az igen fejlett technológiai ismeretekkel felvértezett emberiség egyre nagyobb mértékben aknázza ki. E két aspektus természetes módon együtt jelentkezik, és a termelőerők fejlődésével párhuzamosan oda vezet, hogy a társadalom a természeti környezetet gyakorlatilag birtokba veszi, vagyis létrejön a társadalom és a természeti környezet egészének kölcsönhatása. A kölcsönhatási szféra, amely kezdetben a társadalom és a természet egy közös szelete volt csupán, ebben a fázisban gyakorlatilag általánossá, teljessé lesz, új minőség jön létre: a természeti környezet földrajzi környezetté alakul át.

3. ábra

4. ábra

A teret tehát természeti és társadalmi szférára oszthatjuk (3. ábra). Miután ebben az előadásban a társadalmi szféra részletei érdekelnek minket, a természeti szférát nem bontom fel, a társadalmit viszont szűkebb értelemben vett társadalmira szférára, illetve gazdasági és infrastrukturális szférára tagolom. E tetraéderrel modellezhető struktúra jól érzékelteti a tér komplex jellegét (4. ábra).

A település tehát, mint a tér koncentrált gócterülete, megjeleníthető egy tetraéderrel. Ha visszagondolnak középiskolai tanulmányaikra, emlékezhetnek rá, hogy egy roppant elegáns testről van szó, melynek mind a négy oldala egyenlő oldalú háromszög. A tetraéder-modell hozzásegít minket, hogy rendszerszemlélettel nézzük a teret, a társadalmi, gazdasági, infrastrukturális és a természeti szféra együttműködő rendszereként, hiszen az élek mentén minden egyes szféra a másik három szférával érintkezik. Amiből az következik, hogy aki a térhez nyúl, legyen akár politikus, akár kutató, tudnia kell, hogy nem nyúlhat csak az egyik szféra egyetlen zugához, mert a beavatkozás rendszerszerű reakciót fog kiváltani. Nagyot lépnénk előre, ha ezt egyszer sikerülne elfogadtatni a döntéshozókkal.