Tringer László

A depressziós kognitív rendszer

A depressziós karakter lényegét az információ-felvétel és -feldolgozás sajátosságaiban ragadhatjuk meg. A kognitív tudományok (megismeréssel kapcsolatos tudományok) rohamos fejlődése az elmúlt években a depressziók kérdését is új megvilágításba helyezte.

A depressziós egyén az információkat negatív irányban torzítja. Nagyobb valószínűséggel vesz fel és továbbít negatív értékmozzanatokat tartalmazó jeleket, és választ ennek megfelelő viselkedési alternatívákat. A negatív torzulás következtében az egyén sajátosan torzult képet alkot önmagáról, másokhoz fűződő viszonyáról, a világról és a jövőről is. Ezeket az attitűdöket illetően Aaron Beck nézeteit finomítva kognitív tetrádról beszélünk.

Diszfunkcionális attitűdök

A depressziós karakterben a valóság e négy tartományának mindegyikével kapcsolatosan sajátos attitűdök alakulnak ki, amelyek "segítségével" a negatív torzulás megvalósul.

1) Az önmagunkkal kapcsolatos beállítódások negatív torzulását negatív önképnek nevezzük. Az egyén értéktelennek, különlegesnek, betegnek, új dolgokra képtelennek érzi magát. A negatív önélmény ilyen és hasonló "magántörvények" formájában fejeződik ki:

- Másokkal összehasonlítva magam alulmaradok;
- Rajtam nem lehet segíteni;
- Más vagyok, mint a többi ember stb.

2) A másokkal való kapcsolat torzulásaira a következő megfogalmazások a legjellemzőbbek:

- Engem nem lehet szeretni;
- Hogy szeressenek, előbb tennem kell érte valamit;
- Ha valaki azt állítja, szeret, azt próbára kell tenni;
- Aki nincs velem, ellenem van / Aki nem ért velem egyet, ellenségem stb.

3) A depressziós hasonlóképpen a világot is sötét szemüvegen keresztül látja, amit az ilyen megállapítások tükrözhetnek:

- Az életnek semmi értelme;
- Az élet csupa hajsza, gürcölés;
- Az emberek csak érdekből ragaszkodnak egymáshoz;
- A férfiak a nőkben csak eszközt látnak stb.

4) A depressziós egyén jövőképe reménytelen. Mivel a jövőbe vetítve is negatív eseményeket vár el, a lehetőségek gazdag tárháza sem létezik számára. A jövő előre bejósolható rossz, a depressziós ezért nem megvalósítja a jövőt, hanem megtörténik vele. Valahogy így:

- Nem örülök, ha valami jó ér, mert utána úgyis rossz következik;
- Bele sem kezdek egy kapcsolatba, úgyis elromlik;
- Nem sok időt jósolok magamnak;
- Minden rosszra előre fel kell készülni stb.

A valóságnak a fenti és hasonló magántörvényekbe való kényszerítése olyan gondolkodási műveleteken keresztül valósul meg, amelyeket összefoglalóan logikai hibáknak nevezünk. Már a fenti mondatok is utalnak a túlzó általánosítás hibájára: az egyszeri tapasztalatból általános törvény lesz. "Elhagyott a szerelmem - engem mindenki elhagy".

Az egyik sajátos logikai "művelet" az ok-okozat felcserélése: "Súlyos beteg vagyok, ezért állandóan gyógyszert kell hordanom magammal. - Súlyos beteg vagyok, hiszen állandóan gyógyszert kell hordanom magammal." Ezt nevezem némi humorral "hipochonder logikának".

A depressziós, korábban neurotikusnak mondott karakter sok szempontból veszélyeztető állapot. Egyrészt az ilyen embereknél könnyen kialakulhat a depresszió-betegség, másrészt az egyén testi betegségekre is fogékonyabb. Gyakran látjuk, hogy ezekben az esetekben egyébként banális műtétek is szövődménnyel gyógyulnak, gyakrabban lépnek fel allergiás, autoimmun betegségek.

Iszonyú nyomorúságosan érzem magam, s úgy mintha bezártak volna egy kicsi szobába és nem engednek ki. Lassan úgy érzem, megfulladok, nem bírom tovább. S mindig arra gondolok, ez az én hibám, mert csak ballépéseim vannak, hibát hibára halmozok, képtelen vagyok bizalommal fordulni az élet felé. Valami nálam végzetesen elromlott.

Hihetetlen izoláltságot teremtettem magam körül, nincsen senkim se, csak szégyellem magam és fáj, nagyon fáj, hogy a kisfiamnak ilyen édesanyja van. Mert nem tanultam meg magamat szeretni, s ezt neki sem tudom megtanítani, s így az életem értelmetlenné vált...

Most már meg tudom érteni, miért ölik meg magukat egyesek, sőt gyerekeiket. Abban a hiszemben élnek, hogy egy örökletes átok ül rajtuk, egy mítosz a boszorkányról, úgy, mint a Csipkerózsikában. Valami miatt egy varázslat hatalma alatt élnek, az örökletes nem-szeretni-tudás átka alatt. S a nem-szeretésnek ikertestvére a nem-élés, az életösztön kihívására, felszólítására való "válaszolni-nem-tudás" okozta bűntudatnak egyenes következménye, hogy az életről lemondanak. A levelemet alá sem írom, mert úgyis tudja rögtön, ki az a fárasztó alak, aki erről a "luxusnyomorról" beszámol. Az e-mailt ki lehet törölni, s az íróját is...