Világszerte terjed a nukleáris családmodell

Csaknem megnégyszereződött a világ népessége a XX. században: 1900-ban 1,6 milliárd ember élt a Földön, 2000-ben viszont 6 milliárd. A XXI. században a legtekintélyesebb demográfusok távlati előrejelzése szerint a trend határozottan megfordul, és - a korábbi szaporodási prognózisokkal szemben - jóval gyorsabban fogyatkoznak az egy anyára jutó születések -, majd pedig a világ teljes lakossága eléggé gyors ütemben fogyatkozni kezd.

Az ENSZ áprilisi konferenciáján összeállított demográfiai gyorsjelentés szerint váratlanul gyorsan kezdett fogyatkozni az élve született gyerekek száma. Korábban speciális észak- és nyugat-európai civilizációs jelenségként határozták meg a demográfusok az úgynevezett nukleáris családot, ahol kettő vagy átlag 1,8-1,9 gyereket nevelnek.

Az ilyen családok már nem képesek újratermelni egy-egy nemzet népességét. Ilyen országnak tekinthető Magyarország is.

Thomas Malthus

A XlX. század kiemelkedő, leginkább félreértett és félremagyarázott közgazdásza Thomas Robert Malthus, akinek híres tétele: a föld termőképessége lassabban növekszik, mint a világ népessége. Ezzel kapcsolatos előrejelzéseit mindmáig figyelembe veszik a világ statisztikusai és demográfusai. Levitatottabb elméleti következtetése: a népességszaporulatot csak háborúk és az állam tudatos demográfiai tervezése s közbeavatkozása szabályozhatja. Az ő elmélete jelenti Kína születésszabályozó politikájának alapját.

A legutóbbi ENSZ népesedési konferenciája ehhez képest - az általános tendenciákat földrajzi és szociológiai elemzésnek vetve alá - igen érdekes globális változásokra következtet.

A New Scientist szerzője, Fred Pierce a már legalábbis kontúrjaiban elkészült ENSZ-jelentésből először arra figyelt föl, mi történik Olaszországban. Itália ugyanis önmagában képezi le a világ népességi ellenmondását.

A csizma déli részén egy ideig tartotta magát a fejlődő országokra némileg emlékeztető tendencia, míg az iparilag fejlett Toscanában, a "csizma" felső szárában, gyorsan fogyott a lakosság, egészen úgy, mint az európai északon. A századforduló táján néhány év alatt a Nápolytól délre lakó olasz nők nagy átlaga megállt a második gyereknél, és a születési görbe mostanában már utánozni látszik az északi trendet. Az olasz átlagos feleség Calabriában, Szicíliában sem vállal két gyereket, sőt többnyire annyit sem.

Fred Pierce kimutatja, hogy az olasz dél születési görbéje jellemző általában az egész európai mediterránumra is. Sőt az egykori Szovjetunió legtöbb államában is kettőnél kevesebb gyereket vállalnak az asszonyok. Ez a felfogás a muzulmán lakosságra éppúgy jellemző, mint a pravoszláv és az örmény keresztényekre. Követi ezt a trendet az egész európai mediterránum: Görög-, Spanyolország, Portugália, valamint a Balkán is.

Az 1980-as és 2002-es becslések összehasonlításából igen érdekes globális változás bontakozik ki, miután a népességrobbanást megjósló Malthus forogni kezd sírjában: Ázsia és Latin-Amerika városaiban is viszonylagosan csökken az egy anyára jutó születésszám.

Az ENSZ tavaszi konferenciájának becslései alapján már látszanak az ősszel megjelenő ENSZ-jelentés fő irányai, amiből kiderül, hogy túl Kínán, ahol a szigorú állami születésszabályozás miatt születik egyre kevesebb gyerek, most más, eddig gyorsan növekvő népességű kelet- és közép-ázsiai országokban, köztük Indiában és Bangladesben is a korábban becsültnél jóval előbb áll meg, majd hamarosan meg is fordul a demográfiai népességrobbanás tendenciája.

Tehát nem 2050-ben, hanem már a század első negyedében megkezdődik a születésszám radikális csökkenése.